avagy
A nagy F.SZ.T.Z. könyv
-levélregény-
2.
Nyíregyháza
1999. február 5.
Erőt, egészséget!
Tegnap elmentem fodrászhoz. A fodrász egy 50-es, bajszos, busafejű ember volt, aki meg se várva bejelentésemet megkérdezte: – Hajvágás lesz? Mondtam neki igen. Erre azon nyomban hozzálátott anélkül, hogy előadhattam volna elképzelésemet leendő frizurámról. De nem akartam megzavarni, hagytam, hogy terveit a fejemen valósítsa meg. Este Karcsival, Tótlalival és Kettyóssal találkoztam. Tótlali mesélte, hogy első élménye rólam meg Hermanról a következő: valamelyik Sziget fesztiválon a főutcán sétált és a ’Nyíregyháza, Nyíregyháza’ ordibálásra lett figyelmes. A Levi’s reklámsátornál én meg Herman éppen összeesés ellen a sátorvasba kapaszkodtunk és visítottunk, miközben a sátor gazdája üvölt: – Most már elegem van belőletek a kurva anyátok! Tűnjetek már innen, nem érdekel, hogy honnan jöttetek! Sajnos bármennyire is erőltetem az agyamat, semmi nem jön elő. Majd talán Hermannak.
A spanglit az erdőben szívtuk el, ahonnan a Tanárképző Főiskolára igyekeztünk. A TK Klubba engem nem engedtek be, mert nem tékás a diákom, így a Hermannba mentünk inni, ahova a portás végül ezekkel a szavakkal engedett be: – Jól van na, a kurva életbe, akkor menjetek be. Bent a szokásos össze-vissza beszélés épp annak, aki a környéken volt. Majd megint megpróbáltam bejutni a klubba, ami teljes kudarccal végződött. Miután a szép szó nem használt, panaszkönyvet kértem. Erre az egyik póvermen elvesztette a fejét és szó szerint kidobott. Az akciót verbálisan is fűszerezte. Röviddel ezután hazamentem. Mikor felébredtem még részegnek éreztem magam, ezért azon nyomban felhívtam a Miskolci Egyetem Neveléstudományi Tanszékét és mind magam, mind Herman nevében jelentkeztem a következőre: „Kedves egykor volt tanítványunk! Kedves Kollegánk!(…) Áttekinthetnénk együtt: mire is jutottunk, veszik e hasznát az Alma Mater tanításainak.(…) a másfél napos program szellemi táplálékának költségeit szerényen állnánk mi, házigazdák.”A főiskolán szórakozó közös barátaink viselkedését egy leányzó így értékelte: – Ide minden bunkót felvesznek? Szóval szép este volt.
F.SZ.T.Z.
Nyíregyháza
Február 23.
Szia Bandi.
A hazautunk eléggé eseménytelen volt, leszámítva Karcsi diákját, ami a fedőlapokból áll és a fénykép rágógval van felragasztva. De a kalauz csak mosolygott rajta és muzikális lélek révén a Mekk Elek zenéjét fütyölte. Továbbá Törökszentmiklóstól úgy Püspökladányig Karcsival birkóztam egy jót. Mindenesetre nem kellett megosztanunk kupénkat senkivel: hasonló a hasonlónak örül. Ez egy latin mondás. Madarat tolláról. Ez meg egy magyar mondás első két szava. Idehaza annyit hallottam, hogy Opit megverték a Csapszékben, miután rávett embereket, hogy verjék szét a kocsmát. De aztán nem volt megállás.
1. fejezet
Közjáték
2. fejezet
4. fejezet
5. fejezet
6. fejezet