„Nincsen apám, se anyám” – 20 éves a Magyar Köztársaság.
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
Kurvaország kurucinfó whiskysrabló antall boros bochkor horn orbán medgyessy d209 gyurcsányi bajnai magyar gárda göncz mádl sólyom torgyán kövér maczó ágnes tocsik márta kertész imre bokros csomag kulcsár ügy csurka szabó albert bácsfi diána vona gábor budaházy rovásírás rúnaírás funkcionális analfabéták mobil internet tesco ikea örzővédő plázacica cheguevara vöröscsillag árpádsáv nyilaskereszt borháromszög olajszőkítés olaszliszka stadler eduardo rózsa flores tasnádi vér becsület és kendermag egyesület magyarverés cigánykérdés buziparádé gazdatüntetés taxisblokád vasutassztrájk ilyen felvonulás olyan menet ég a TV tűzijáték 4es metró 64 vármegye magyar igazság sátántangó valóságshow fából vaskarika.
„se istenem, se hazám”
20 éve kezdődött. Nagy reményekkel és váratlanul hullott ölünkbe a szabadság és a demokrácia. Azóta a rendszerváltásból és a liberalizmusból már szitokszó lett, a demokráciából még nem. Tagjai vagyunk világ legerősebb katonai szövetségének, bár hadseregünk az nincs. Csatlakoztunk a világ egyetlen olyan államkonglomerátumához, mely képes harc nélkül terjeszkedni. Örüljünk neki. Meg a demokráciánknak, mely ránk hasonlít, csípős, magyaros. És vegyünk részt benne, hisz ez a lényege.
Nézzük meg a XX. század két meghatározó korszakának 20. évét. 1940. Horthy 20 éve kormányzó. Az ország a csúcson. Hitler már majdnem mindent visszaadott. Most éppen Észak- Erdélyt. Még egy kicsi hiányzik és ok. Ám ebben az optimista évben – amellett, hogy brit figyelmeztetés ellenére az éppen folyó háborúban végleg elköteleztük magunkat Németország oldalán, és kérésükre Szálasi is idő előtt elhagyhatta börtönét – történt még valami. Egy akkor még jelentéktelennek tűnő apróság. Emlékezzetek vissza! Az életfogytos Rákosit 1848-49-es honvéd zászlókra cseréltük az oroszokkal. Ilyen sokat még soha senki nem fizetett néhány rongyos textilért. Na jó, nemzeti ereklyékért. Teljesen mindegy, mert a lényeg, hogy a zászlók is egy nagy nemzeti erőfeszítés kudarcáról szólnak.
„se csókom, se szeretőm.”
Az megszállás 20. éve. Kossuth és Petőfi Rádió, 1965. április 4. vasárnap, 9 óra 55 perc.
„pillantásunk most megpihen azon a gyönyörű szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fővárosunk. Vlagyimir Iljics Lenin ércbe öntött alakja áll itt a téren, s az õ tanításainak szellemét idézi minden, ami ünnepen és hétköznapon a mi hazánkban történik. Gyönyörű ez az alkotás. A 18 méter magasra emelkedő pilon, amely a párt erejét és legyőzhetetlenségét jelképezi, és a szobor, amely, úgy tűnik, mintha élne. Hazánk mai ünnepére eljöttek hozzánk barátaink is. Már megjelent a díszemelvény mögötti téren Mikoján elvtárs (a szovjet államfő 1915-ben a papi pályát elhagyva lépett a bolsevik pártba), a SZU küldöttségének tagjai közül, Malinovszkij marsall társaságában, Kádár János és Dobi István (a népköztársaság elnöke) elvtársak kíséretében foglalják majd el helyüket a mellvéden. (…) Az április 4-i díszszemlék jól bevált hagyománya, hogy az időjárás sohasem hagy minket cserben. Most is ragyogóan süt a nap. A hosszú téli hónapokat végre a tavasz színei váltják fel, körülöttünk a természet zöldbe, virágba borult. A színes derű, az életerő gazdag áradása varázslódik ide a térre.” Április 25. „Népgazdaságunkban az extenzív fejlődés tartalékai csökkenőben vannak, elkerülhetetlen a gyors áttérés az intenzív fejlődésre.” (Az Új Gazdasági Mechanizmus – mely az addigi szigorú központi irányítás helyett nagyobb szabadságot adott a gazdasági élet szereplőinek – 3 év múlva indult, de 1972-ben leállították.) Szeptember 29. Brezsnyev szól – ha eddig nem lett volna világos – a Szovjetunió saját felségterületének tekinti a baráti szocialista országokat.
„pillantásunk most megpihen azon a gyönyörű szobron, amellyel nagy nemzeti ünnepünkön gazdagodott fővárosunk. Vlagyimir Iljics Lenin ércbe öntött alakja áll itt a téren, s az õ tanításainak szellemét idézi minden, ami ünnepen és hétköznapon a mi hazánkban történik. Gyönyörű ez az alkotás. A 18 méter magasra emelkedő pilon, amely a párt erejét és legyőzhetetlenségét jelképezi, és a szobor, amely, úgy tűnik, mintha élne. Hazánk mai ünnepére eljöttek hozzánk barátaink is. Már megjelent a díszemelvény mögötti téren Mikoján elvtárs (a szovjet államfő 1915-ben a papi pályát elhagyva lépett a bolsevik pártba), a SZU küldöttségének tagjai közül, Malinovszkij marsall társaságában, Kádár János és Dobi István (a népköztársaság elnöke) elvtársak kíséretében foglalják majd el helyüket a mellvéden. (…) Az április 4-i díszszemlék jól bevált hagyománya, hogy az időjárás sohasem hagy minket cserben. Most is ragyogóan süt a nap. A hosszú téli hónapokat végre a tavasz színei váltják fel, körülöttünk a természet zöldbe, virágba borult. A színes derű, az életerő gazdag áradása varázslódik ide a térre.” Április 25. „Népgazdaságunkban az extenzív fejlődés tartalékai csökkenőben vannak, elkerülhetetlen a gyors áttérés az intenzív fejlődésre.” (Az Új Gazdasági Mechanizmus – mely az addigi szigorú központi irányítás helyett nagyobb szabadságot adott a gazdasági élet szereplőinek – 3 év múlva indult, de 1972-ben leállították.) Szeptember 29. Brezsnyev szól – ha eddig nem lett volna világos – a Szovjetunió saját felségterületének tekinti a baráti szocialista országokat.
Az egyik fele azt mondja, vissza Kádár! A másik fele azt mondja, hajrá Horthy! Most őszintén! Normálisak? És akkor most gondolj arra, hogy az ember, aki megkapta a Legnagyobb Magyar jelzőt, az fejbe lőtte magát egy elmegyógyintézetben.
„Húsz esztendőm hatalom
húsz esztendőm eladom.
Hogyha nem kell senkinek
hát az ördög veszi meg.”
Hogyha nem kell senkinek
hát az ördög veszi meg.”