We were recently approached by the band Ménage Détroit from Detroit, asking if we could write about their debut single. What we also wrote about >> HERE << in fact, we liked those two songs so much that we thought we would do an interview with them. Here it is:

What does Ménage Détroit mean? How to pronounce it exactly?

Ménage Détroit is pronounced like „ménage à trois.” Détroit is pronounced like „day-trois,” which is one of the nicknames people from the Motor City use for Detroit, which was settled by the French. We thought it was clever to loan that term from the French because it’s a bit tongue-in-cheek. It’s a little discreet for people who aren’t from here, but we don’t mind explaining it!

Looking at your Instagram pages, you are very into fine arts and DIY things. You learned this in school, or it comes from you?

We both really love when we can make something strictly by ourselves. It’s such a rewarding feeling when a project turns out exactly as you intended, and it makes us take peoples’ responses more to heart. We both grew up learning how to do things ourselves because neither of us had many resources to create in a traditional sense. Our only resources were art and music, so we take these influences and blend them with our own vision for this project. As frustrating as DIY can get, we like to still embrace mistakes that may occur.

Was Ménage Détroit always a two-member band, or did it just happen that way? I’ve heard a story the members of a 6-member band dwindled until two remained and that was the final line-up. Or another story when the bass player left and they realized that he was never really needed.

We actually started as a trio! Hence our play on „ménage à trois.” Our former bandmate played keys, as we were really going for the same sound as Coachwhips. Scheduling and life just got a little complicated, but we’re happy to do this project as a duo. It’s easier to get our calendars to match this way, and we split stuff 50/50. With this said, we are still trying to compensate for only having the two instruments. Maybe a bass player would help, or we could just make our sound even louder!

The sound is very unique, what is the reason for this crackling sound? Is there a trick or is everything just turned up to ten.

It’s a little bit of everything, actually. There’s a bit of technique, but there’s also accidents we like to embrace. This duality of DIY is such a driving force for us, as one of our intentions is to make palatable music- or music everyone can find something they like about it. The sounds we got on our recordings are a mix of deliberately turning everything up and inadvertently not cleaning the dust out of the four-track! We just want our sound to be authentic as possible.

This may be a naive or stupid question: You are from Detroit, which is an RnR / Rock city. Can you meet random famous musicians on the streets (forexample, somebody from The Gories or Wolf Eyes, some one from Kiss maybe hahaha!) ?

Not a stupid question at all! Detroit is a small town, and we’re fortunate to know, collaborate, and be supported by musicians we look up to. For instance, our favorite bar is owned by Johnny Hentch from one The Hentchmen. Joey’s recorded some demos with Timmy Vulgar, and we’re always looking for advice from the musicians who did and are doing exactly what we want to do.

Painters Tapes  has been one of the best casette labels for many years, their last years was particularly strong. How did you find each other?

Chuck from The Stools has always been a good friend. We both remember seeing The Stools really early on, and Joey’s other band, Toeheads, has gone on a couple tours with them. He’s been supportive from the start, and we’re happy to collaborate with him any chance we get. Painters Tapes is incredibly successful, and we’re proud to be friends with such a staple from Detroit.

Have you heard Klazo’s album ‘ Demik Dementia‘ (Big Nec Rec, 2022)? Also a guitar/drums duo like you, but the music  is completely different.

We just listened, and it rips pretty hard! It reminds us of some locals from Detroit, who are often compared to The Cramps and Jay Reatard.

Are you planning to tour Europe in the near future?

We would love to be able to tour Europe. We always say we’re willing to do anything to make it happen! It would be the best opportunity for us to reach more of an audience and get to meet people with the same taste and influences as us. Not to mention, hear more bands!

Your musical influences?

Both of us regard The Beatles as the most impactful band. For this project, we took influence from bands like Coachwhips, Oblivians, Jay Reatard, and The White Stripes, specifically. Local bands are always changing our style, too.

Current favorites?

We’ve been listening to a lot of The Kinks and CCR lately, and we’ve been introduced to a lot of cool bands on tour like Hell Tùpét and Delta 8! So many   bands put on great shows in the South.

Favorite horror movies?

Only Tex loves horror and slasher movies because Joey’s too scared hahaha. Her favorite is Nightmare on Elm Street, but some of her picks include Cape Fear, Midnight Lace, and I Know What You Did Last Summer.

Have you seen ‘ Golden Glove ‘ french/german drama-horror movie (2019)? Very good movie, but fuckin brutal. Be carefule with it.

We’ve not! Not surprised it’s a brutal watch, though. I’m familiar with The Hands of Orlac, and that’s as wicked as it gets! I definitely need to explore some more German horror films, and I’ve yet to see many French films at all, actually.

How was the concert with French band Les Lullies?

Les Lullies was awesome. Those are guys who get on stage and do it right every single time. They’re such seasoned musicians, and we’re appreciative our local friends, Sugar Tradition, introduced us to them. It was one of the best shows we’ve played, and we learned that night even we can’t drink or smoke as well as the French do. Rock and roll is natural for them, and it was a pleasure to play and hang out with them for the night.

Do you know any Hungarian bands?

We’re familiar with Omega and The Moog, which are from the exact eras we try to emulate and derive our songs from. The 60s and the 2000s garage rock scenes are beloved by those of us in Detroit.

Please recommend new Detroit bands to RNR666 readers.

Detroit is rich with people who commit themselves to our music scene. As for our some of our favorites, Day Residue, Werewolf Jones, H8 Mile, and Tin Foil always put on great shows, and we have the pleasure of getting to see them on a real regular basis. There’s so many great acts in the works, too. Many Detroit bands are in two or more projects at once, which illustrates how much everyone’s willing to collaborate with one another. We value the camaraderie, so keep an eye out for them!

You’ re on tour now. how is going? Everything cool?

Tour has been going extremely well. We’ve seen a lot of old friends and made many new. Musicians are some of the most welcoming and supportive people, and we’re grateful they’ve let us stay with them, taken us to some of their favorite bars and restaurants, and shared music they dig with us. They’re the ones who are most into our sets, and it’s special when they share their music and their towns with you for a night. We can’t wait to hit the road again.

Nemrégiben megkeresett minket a detroiti Ménage Détroit nevű zenekar, azzal, hogy ha gondoljuk írhatnánk debüt kislemezükről. Amiről írtunk is >> ITT << sőt annyira tetszett az a két dal, hogy gondoltuk készítünk velük egy interjút is. Íme:

Mit jelent a Menage Detroit pontosan?

Ez egy szójáték. Úgy kell kiejteni, mint a „menage a trois”-t. A Detroit úgy ejtendő, hogy „day-trois”, ami a helyiek által használt egyik beceneve a városnak, amit franciák alapítottak. Nevünk kicsit rejtélyes lehet azoknak, akik nem idevalósiak, de nem bánjuk, ha el kell magyarázni.

Instagramotok nézegetve azt veszem észre, hogy bele vagytok merülve a képzőművészetekbe és csináld magad mozgalomba. Suliban tanultátok vagy belőletek jön?

Mindketten szeretjük szigorúan magunk csinálni dolgaink. Mindketten úgy nőttünk fel, hogy egyikünknek sem volt elegendő erőforrása hagyományos módon, készen kapott eszközökkel alkotni, így hát megtanultuk magunknak készíteni eszközeinket. Kizárólagos készen kapott erőforrásunk a művészet és a zene. Ami hatással van ránk azt elkeverjük saját elképzeléseinkkel. Persze a „csinálj mindent magad” miatt hibák előfordulhatnak – elő is fordulnak – de mi ezzel együtt szeretjük ezt a műfajt.

Mindig ketten voltatok, vagy csak menet közben alakult így? Hallottam egy hat tagú bandáról, ami aztán kéttagúra zsugorodva nyerte el végső formáját. Vagy amikor egy basszusgitáros kivált, és kiderült, hogy igazából sosem hiányzott.

Hárman kezdtük, erre utal nevünk is. A harmadik nálunk billentyűket kezelt, mert olyan hangzást akartunk, mint a Coachwhips, de ketten jóval egyszerűbb az élet. Könnyebb időpontokat egyeztetni, teendőket megosztani. Persze próbáljuk kompenzálni, hogy csak két hangszer van. Talán egy basszusgitáros segíthetne, vagy csak még ennél is hangosabban kellene szólnunk.

A hangzásotok nagyon egyedi. Mi az oka ennek a recsegő hangzásnak? Valami trükk vagy egyszerűen csak így sikerült?

Ez is, az is. Egy kis technika meg egy csomó véletlen, amiket mi örömmel veszünk. A DIY-nak ez a kettősége „driving force” nekünk. Valahogy úgy képzeld el, hogy mi készakarva felforgatunk minden bevett sémát viszont elfelejtjük kitisztogatni a port a „4-track machine”-ből.

Talán naiv a kérdés vagy egyenesen hülye. Ott Detroitban szoktatok találkozni véletlen híres muzsikusokkal csak úgy az utcán? Például Gories vagy Wolf Eyes tagokkal, esetleg valakivel a Kissből?

Egyáltalán nem hülye a kérdés. Detroit egy kis (600 ezres) város és van szerencsénk nem csak ismerni, hanem együtt is működni olyan muzsikosokkal, akikre felnézünk. Például kedvenc kocsmánk tulajdonosa Johnny Hentch a Hentchmen-ből. Azán Joey felvett pár számot Timmy Vulgarral.  Mi mindig kérünk tanácsokat olyan zenészektől, akik olyasmit csinálnak vagy csináltak, amit mi szeretnénk.

A Painters Tape évek óta az egyik legjobb kazetta kiadó. Múlt évük különösen erős volt. Hogy találtatok egymásra?

Chuck a Stoolsból régi jó barátunk. Régóta figyelemmel kísérjük dolgait és Joey másik bandája a Toeheads (Írtunk róluk >> ITT << ) párszor turnézott is velük. Ő kezdettől fogva támogatott minket és mi boldogok vagyunk, hogy együtt működhetünk vele. A Painters Tapes elképesztően sikeres és mi büszkék vagyunk, hogy a barátaik lehetünk.

Hallottátok a Klazo Demik Dementia lemzét? Szintén gitár/dob duó, mint ti, csak teljesen más zenét játszanak.

Ja, hasít rendesen. Néhány olyan helyi bandára emlékeztet, amiket a Crampshez meg Jay Reatardhoz szoktak hasonlítani.

Esetleg európai turné terv?

Boldogok lennék, ha mehetnénk.  Sok mindent megtennék érte, mert nagyon jó lenne elérni egy szélesebb közönséget, találkozni rengeteg hasonló ízlésű emberrel, megismerni egy csomó ismeretlen bandát.

Zenei hatások?

Mindkettőnkre a Beatles tette a legnagyobb hatást. Meg olyanok, mint Coachwhips, Oblivians, Jay Reatard, White Stripes, aztán még a helyi színtér is nagy hatással van ránk.

Mostani kedvencek?

Kinks meg kései CCR. Hell Tupet és Delta 8, őket a turnénkon ismertünk meg. Sok banda csinál fasza zenét ott lent délen.

Kedvenc horrorfilmek?

Csak Tex szereti ezeket mert Joey nagyon ijedős, hahahaha. Az ő kedvence a Rémálom a Szilfa utcában, de szereti a Rettegés fokát, az Éjféli csipkét meg a Tudom mit tettél tavaly nyáront is.

Láttátok az Arany Kesztyűt, 2019-es francia-német dráma-horror. Nagyon jó, és nagyon brutál. Vigyázzatok vele!

Nem láttuk, de nem csodálkozunk, hogy olyan kemény, mert ismerem az Orlac kezét, és az olyan beteg, hogy csak na. Fel kell jobban fedeznem a német horrorfilmek világát és még sok francia filmet sem láttam.

Milyen volt a koncert a Les Lullies-szel?

Elképesztő. Azok a srácok felmentek a színpadra és minden pillanatuk felejthetetlen volt. Nagyon tehetséges muzsikusok és nagyon hálásak vagyunk helyi barátainknak, a Sugar Tradition-nek, hogy bemutattak minket nekik. Az egyik legjobb buli volt, amin játszottunk és megtanultuk, hogy pia és fű nélkül is jól érezheted magad, ahogy ezek a franciák is tették, mert nekik a rock and roll természetes dolog, nem kell hozzá semmi. Nagy öröm volt játszani és bulizni velük.

Ismertek magyar bandákat?

Omega, The Moog. Pont abból az érákból vannak, amiknek hangzását próbáljuk reprodukálni: a 60-as és 2000-es garage rock szcéna. Ez, amit szeretünk.

Ajánlj néhány helyi bandát!

Rengeteg ember szenteli itt magát a zenének és nagyon sok a jó banda. Néhány kedvenc: Day Residue (írtunk róluk >> ITT << ), Werewolf Jones (írtunk róluk >> ITT << ) , H8 Mile and Tin Foil. Sokaknak két-három zenekara is van egyszerre, ami jelzi, hogy mekkora az együttműködési készség.

Most turnén vagytok. Hogy megy? Minden OK?

Minden nagyon jól megy. Találkoztunk sok régi baráttal és lettek újak. A zenészek a legbarátságosabb, legsegítőkészebb emberek a világon. Nagyon hálásak vagyunk nekik, hogy megosztják velünk városuk egy éjszakára, hogy velük lehetünk, hogy elvisznek minket kedvenc kocsmáikba, vendéglőikbe, hogy sosem hallott zenéket mutogatnak nekünk. Alig várjuk, hogy újra mehessünk.

Tex & Joey

***

a zenekar bc. oldalán a kislemez  >> ITT <<

a kiadó bc. oldalán a kislemez      >> ITT <<

instagram                                      >> ITT <<

***

Here is an interview with  Ukrainian band Pocket Monzzter.

We reviewed two Eps from the band:

Totally Wasted  2023 >> Here <<

Bad Dreams  2024 >> Here <<

Band’s links >> >> HERE << <<

***

-How did you find this genre of music? I mean, this primitive garage with fuzz.

Elektronik tells:
In the early 2000s, I stumbled across The Stooges’ “1969” tape. It was great but more psychedelic. But when I heard The Monsters album – “Youth Against Nature” it was love at first note). Therefore, when the question arose of what the way to play, it was without a doubt.

– Does this music have an audience base in Ukraine? Because there are very, very few in Hungary. Psychobilly still has audience here, not a big one, but there is, but trash RnR / garage punk has almost nothing.

Maryna tells:
The Ukrainian -billy scene has been impacted by the war, with some bands disbanding or going on hiatus. However, organizers continue to hold fundraising concerts for Army Units featuring existing bands.

As for the garage, the situation is even worse. Those bands that existed before 2022 either disappeared or changed their sound to indie or psychedelic or post punk.

Metal and hardcore music are currently thriving in the underground scene, alongside street punk, post-punk, and electronic music.

– You also played in two other bands, P.M. before. Can you say something about that?

Maryna tells:
Actually, there were three bands before the “Pocket Monzzter”. Elektronik startedin 2009 withhis speedrock band “LOUD & DIRTY”. Transitioning, we together formed “Evil Bobblehead” in November 2014, refining the sound over the group’s four-year span. By the end of 2018, the band concluded with a final concert and birthed “Dementix” in March 2019, welcoming Oleh (aka Papanya) as a guitarist.

“Dementix” blended various influences with psychobilly, speedrock, and garage punk. Beyond the terms, we always dowhat we love!

As “Dementix” geared up to record thedebut album in early 2022, tragedy struck as the full-scale war has started and Oleh volunteered for the Armed Forces of Ukraine. Leading to his passing in December 2022.Ultimately marking the end of „Dementix” existence.

– These two bands had a completely different sound than P.M. Why did you change sound and style?

Elektronik tells:
My fondness for garage music has always influenced. While the “Dementix” leaned towards -billy, I also ventured into creating songs outside the style of the main band.

“Pocket Monzzter”emerged in 2020 as a side project for fun, alongside our main focus on “Dementix”.And yet, the full debut of “Pocket Monzzter” as a standalone project occurred on June 5, 2021, at the “Heat The Beat” garage festival in Kyiv.

– What are your early influences and what are you listening to lately?

Elektronik tells:
It all started with punk rock: Exploited, Ramones, Dead Kennedys, KSU (polish punk).

Then psychobilly bands started to appear: Klingonz, Demented are Go, Calavera, Meteors, Batmobile etc.

Then everything was added like a snowball: Peter Pan Speedrock (my favorite band and for today), The Monsters, The Hives, The Sonics.

Now almost all the bands I listen to are garage punk (rock) from the 60s to the present day. For example, The Smoggers, The Gruesomes, Wild Evel & The Trashbones, Billy Childish and many others. All of them included in my playlist on Spotify „GaragePunk #1”.

– What are you listening to, dear ones, that is completely different from the music you play?

Maryna tells:
We have a diverse and eclectic taste in music. We enjoy projects where punk rock is combined with ethnic or country music. Such as “Gogol Bordello” or “The Goddamn Gallows”.  Also, we like fun music in style of“The Kings of Nuthin’”. We’re fans of Ukrainian rock’n’roll bands from Soviet times like “Braty Hadiukiny”, “Vopli Vidopliassova”. Good grunge can be moody too. Sometimes you want harder and faster – then thrash metal, speedrock, classic hardcore.I also like old-fashioned pop stars like Madonna, Elton John and “The Beatles”.And Elektronik likes “Bob Marley & The Wailers”.

– It’s very strange that we are neighbors, but apart from you, I don’t know any other Ukrainian band. I know Latvian, Estonian, Russian, Georgian bands, but not Ukrainian. Can you recommend a couple? It can be metal, punk, whatever.

It wasn’t easy to makea few recommendationsbecause there are so many bands))!Ukrainian alternative scene is broad, and there are many worthy representatives in each style. Below is an unfairly short list, but hopefully it will help to form an idea of the different trends. We are not fans of very heavy music, but it is also strongly represented in Ukraine, you can find tens of bands in each metal style.

Garage – “Dr Jail and Mr Hype”.
Indie, garage – “The Tea Ship”, “Rihter” (Ріхтер).

Post punk, new wave – “SadSvit”, “Farba Kingdom”, “Zagreb” (Загреб).

Oldschool psychobilly – “Pest Control”, “The Twilighters”.

RnR, psychobilly – “Outer Space”, “The Troubled”, “Rude Jokes”.

Rockabilly – “The WiseGuyz”.

Surf rock – “Waikiki Makaki”, “Amphibian Man”.

Art & Sci-Fi Music – “Kraken Landau”.

Swingcore orchestra – “The Hypnotunez”.

Street-punk – “Stinx”, “Cios”, “Bezlad”.

Hardcore – “Mauser”, “Death Pill”, “Vidsich” (Відсіч).

Thrash metal – “Zombie Attack”, “Cosmic Jaguar”.

– Do you know Hungarian bands?

Yes, several. Heard the band “The Hellfreaks”.And alsosaw live performances of “Gorilla”, “Mystery Gang”, “Shadowbirds”, “The Silvershine”, “Ati EDGE”in Kyiv on the festival “Ukrabilly Bang”.

– Kyiv is a huge city. What was the musical life like before the war? Underground clubs, squats? Did the tours of Western bands affect Kyiv?

Before the war, Kyiv boasted a vibrant cultural scene with events to all tastes and budgets, including a thriving underground music communityoffering weekly concerts spanning different genres.

“Ukrabilly” organizers held frequent parties and large festivals: “Wicked Party”, “Atomic Snow Ball”, “Blaxie Rumble”, and an international festival “Ukrabilly Bang”. Although the war has impacted the frequency of these events and the number of active bands, some festivals continue in a fundraising format.

Previously, Kyiv attracted internationally renowned bands and alternative stars for regular performances. Despite many Western bands expressing now support for Ukraine during tours, visits to the country have become a rarity. Noteworthy exceptions include the band “Tiger Lilies”, who performed in Lviv and Kyiv in 2023 and have upcoming concerts planned in Ukrainefor May 2024.

– You recorded your last two minialbums during the war. Maybe can you do gigs as well? Could you tell me how is your life now in Kyiv?

Despite the challenges of the war, cultural life in Ukraine has persevered. After an initial period of disruption, clubs, bars, and cultural institutions began to reopen in second half of 2022, with events even being held in underground stations.

While the format of performances has shifted to focus on fundraising for the war efforts, artists continue to create. Musicians perform on the front lines, boosting morale. During the blackouts in 2023 organizers made events in between power outages, used gasoline generators in emergency cases.

During early 2022 we didn’t have the strength and psychological resources to create. But then transitioned from stagnation to a renewed desire to make music, refusing to let the enemy win!

Throughout 2023, our mood changed to darker. We lost several friends who were killed as soldiers in the battles. Many people from our environment have left Ukraine forever. Many music bands broke up. Undoubtedly it left the mark, with a heavier sound and more serious themes in latest album “Bad Dreams”.

We performed three times in 2023 in Kyiv. And there is hope to perform here soon in mid-May as well.

Today, life in Kyiv is generally comfortable, with all the infrastructure in place. Albeit with restrictions and the ever-present threat of rocket attacks. It’s always up to fate.

– Elektronik (sorry, but I don’t know his real name) was a soldier, did he have to enlist?

No, Elektronik (real name Vadym) didn’t serve and doesn’t have military profession. Now priority is given to trained soldiers, contractors, volunteers with physical fitness, and people with specific experience in professions that the Army can directly use. For now, we’re both trying to be as useful on the home front as we can be as civilians.

– What is the general opinion of Hungary and Hungarians in Ukraine? I only ask because Viktor Orban and his government are very pro-Putin. I am afraid that this will poison the relationship between the two countries for a long time. Which is very sad. My sister and her husband lived and worked in Kyiv for years. My nephews went to kindergarten there, the older one even went to school there. They loved living there and had no conflicts because they were Hungarians. But the same can be said about my friends from RNR666 who traveled to Ukraine for two weeks in the mid-2000s and partied a lot there. They also had only positive experiences. Well, I’m afraid that this will change because of fucking Orban…..

Wow!It was interesting to know about your connection with Ukraine and Kyiv in particular! We’re glad about the only positive experience! Ukrainians really are friendly people:).

To rate the attitude of ordinary Ukrainians towards Hungarians is difficult without comprehensive surveys. However, personal observations and social media interactions suggest a neutral stance, with an understanding that relations are currently strained.

Good news, open-source surveys indicate a growing awareness among Hungarians regarding Russia’s unfair and terrifying actions against Ukraineand shows a decline in trust towards Orban. Importantly, Ukrainians recognize and appreciate the assistance provided by both Hungarian authorities and citizens to those displaced by the war.

Thanks for the answers Maryna and Elektronik!

RNR666

Készítettünk egy interjút az ukrán Pocket Monzzter zenekarral, akik talán már nem ismeretlenek az RNR666 olvasók számára, két kislemezükről is írtunk már korábban.

Totally Wasted (Ep, 2023)  >> Ismertető ITT <<

Bad Dreams  (Ep, 2024)      >> Ismertető ITT <<

A zenekar internetes elérhetőségei >> ITT <<

***

Hogyan sikerült rátalálnotok erre a stílusra? Mármint erre a primitív fuzzy garage rockra?

Elektronik: A 2000-es évek elején belebotlottam a Stooges 1969-es lemezébe. Nagyon jó lemez, kicsit pszichedelikus, megfogott, de amikor meghallottam a The Monsters Youth Again Nature című lemezét az szerelem volt első hallásra. Így mikor felmerült a kérdés, hogy mi legyen a stílus, kétség sem fért hozzá.

Van ennek a zenének közönsége Ukrajnában? Mert itt nálunk csak egy maréknyi. A psychobillynek van itt még tábora, nem túl nagy, de van. Viszont a trash rnr/garage punknak majdnem semmi.

Maryna: Az ukrán billy szintért megviseli a háború. Néhány banda feloszlott, néhány szünetel. Vannak katonaságot támogató segélykoncertek, ahol fel szokott lépni a maradék. A garage esetében még rosszabb a helyzet. A bandák vagy eltűntek vagy stílust váltottak és indie, psychedellic vagy post punk irányba mentek el. Az undergroundban a metál és a hc virágzik, a street punk, post punk és az elektronikus zenék mellett.

Két másik bandátok is volt a Pocket Monzzter elött. Mondanál róluk valamit?

Maryna: Egészen pontosan három bandánk volt. Elektronik 2009-ben indult a speedrock csapatával, a LOUD & DIRTY-vel. Aztán jött az Evil Bobblehead, amit már ketten alakítottunk 2014 novemberben. A zenekar hangzását négyéves létezése alatt folyamatosan finomítottuk, egészen a búcsúkoncertig, ami 2018 végén volt. Ezután született a Dementrix 2019 márciusban, amikor Oleh (aka Papanya) csatlakozott hozzánk, mint gitáros. A Dementrix olyan hatásokat kevert, mint psychobilly, speedrock, garage punk. Épp a debüt albumot készültünk felvenni 2022 elején, amikor jött a háború. Oleh önkéntesnek állt és decemberben elesett. Ezzel szűnt meg a zenekar. Viszont közben 2020-ban alakult egy side project, a PocketMonzzters „justforfun”. Első koncertje 2021 nyarán volt a Heat The Beat garage feszten Kijevben.

Mik a volta a korai hatások és mit hallgattok most?

Elektronik: A punk rockkal kezdődött: Exploited, Ramones, DeadKennedys, KSU, ez egy lengyel punk zenekar. Aztán jöttek a psychobilly bandák: Klingonz, Dementedare go, Calavera, Meteors, Batmoblie stb. Aztán mindent úgy szedtem fel, mint egy hógolyó: Peter Pan Speedrock, ami a kedvenc bandám, Mosnsters, Hives, Sonics. Most főleg garage punk/rockot hallgatok a 60-as évektől a máig. Például Moggers, Gruesomes, Wild Evel& The Trashbones, Billy Childish és sok más. Mind megtalálható GaragePunk#1 című Spotifyplaylistemen.

Maryna: Eklektikus zenei ízlésünk van. Például szeretjük mikor a punk rockot kombinálják ethnoval vagy contryval, ahogy a Gogol Bordello vagy a Goddamn Gallows teszi. Aztán szeretjük az olyan bulis zenéket, amilyet a Kings of Nuthin csinált. Rajongói vagyunk a szovjet idők ukrán rock and roll bandáinak, például Braty Hadiukny,Vopli Vidopliassova. Jó kis grunge is hangulatos lehet. Ha azt akarom, hogy harder, faster, akkor thrash metal, speedrock, klasszikhardcore, de olyan régivágású pop sztárokat is kedvelek, mint Madonna, Elton John meg a Beatles. Elektronik még Bob Marleyt is szereti.

Nagyon furcsa, hogy szomszédok vagyunk, de eltekintve tőletek, nem ismerek más ukrán bandát. Ismerek lettet, észtet, oroszt, grúzt, de ukránt nem. Tudnátok ajánlani párat? Punkot, metált, bármit.

Elektronik: Nem könnyű, mert az ukrán alternatív zenei szcéna nagyon széles és rengeteg jó banda van mindenféle stílusokba.Ez itt egy „unfairly” rövid lista, de kezdetnek talán elég:

Garage – DrJail and MrHype

Indie, garage – The Tea Ship, Rihter (Ріхтер)

Post punk, newwave – SadSvit, Farba Kingdom, Zagreb (Загреб)

Oldschoolpsychobilly – Pest Control, The Twilighters

RnR, psychobilly – OuterSpace, The Troubled, RudeJokes

Rockabilly – The WiseGuyz”

Surf rock – WaikikiMakaki, Amphibian Man

Art &amp; Sci-Fi Music – Kraken Landau

Swingcoreorchestra – The Hypnotunez

Street punk – Stinx, Cios, Bezlad

Hardcore – Mauser, DeathPill, Vidsich (Відсіч)

Thrash metal – ZombieAttack, Cosmic Jaguar

Ismertek magyar bandákat?

Maryna: Néhányat. Például Hellfreaks. A Gorillát, Mystery Ganget, Shadowbirdsöt, Silvershinet meg az Ati Edge-et láttuk is Kijevben Ukrabilly fesztiválon.

Kijev nagy város. Milyen volt a zenei élet a háború előtt.Underground klubok, foglalt házak? Nyugati bandák jártak arra?

Elektronik: Háború előtt igen élénk, minden ízlést és igényt kielégítő sokszínű kulturális élet volt itt, beleértve az underground szcénát is.Az Ukrabilly szervezői a nagy fesztiválok mellett sűrűn szerveztek kisebb bulikat is: Wicked Party, Atomic Snow Ball, Blaxie Rumble. A háború persze hatással van a rendezvények gyakoriságára és a zenekarok aktivitására. Néhány fesztivált, mint segélykoncertet szerveznek meg. Korábban Kijev vonzotta az ismert külföldi bandákat, alternativ sztárokat, de most annak ellenére, hogy turnéik alatt rengetegen kifejezték támogatásuk, koncertjeikritkaságszámba mennek. Említésre méltó kivétel a Tiger Lillies, akik 2023 májusban Lvovbban és Kijevben is felléptek és idén májusban is jönnek.

Az utolsó két minialbumot a háború alatt vettétek fel. Vannak koncertjeitek? Hogyan éltek?

Maryna: A kezdeti bezárások után 2022 második felében a bárok, klubok, kulturális intézmények újranyitottak. Az áramkorlátozások idején 2023-ban két áramszünet közé szervezték a koncerteket, ahol benzinüzemű áramfejlesztő generátorokat használtak vészhelyzet esetén. A rendezvények a háborús erőfeszítések támogatására fókuszálnak és még metróállomásokon is tartanak ilyeket. A zenészek a frontvonalba mennek játszani, erősíteni a morált.

Elektronik: Nekünk a háború elején nem volt lelkierőnk az alkotásra, de ez a letargia lassan vággyá érett: zenét csinálni s nem engedni, hogy az ellenség legyőzzön minket. Közben néhány barátunk elesett a harctéren. Környezetünkből sokan örökre elhagyták az országot. Sok zenekar feloszlott. Ezek mind rányomták bélyegük a zenénkre: sötétebb hangulatok, keményebb hangzás, komolyabb témák, ahogy legutóbbi Bad Dreams című anyagunkon is hallhatod.

2023-ban háromszor játszottunk Kijevben, és van remény, hogy május közepén is fogunk.

Maryna: Az élet Kijevben általában kényelmes. Az infrastruktúra működik, noha megszorításokkal. A rakétatámadások miatti fenyegetettség érzése állandó. Bármikor jöhet egy, szóval mindig légy „uptofate.”

Elektroniknak be kellett vonulnia?

Maryna: Nem. Sosem volt katona, nincs harci képzettsége és most elsősorban ilyenekre van szükség, meg speciális képzettséggel, gyakorlattal rendelkező emberekre, akiket a hadsereg azonnal harcba vethet. Mi ketten a hátországban hasznosítjuk magunkat.

Mi az általános vélemény Magyarországról? Azért kérdem, mert a magyar kormány kifejezetten az agresszor pártján áll. Félek ez megmérgezheti a kapcsolatot a két ország között hosszútávon, ami nagyon szomorú. Nővéremék éveket laktak Kijevben és imádtak ott élni, semmilyen konfliktusuk nem volt. Aztán barátaim az rnr666-tól a 2000-es évek elején tettek ott egy körutazást és csak a legjobbakat tapasztalták. Félek ez megváltozik a kibaszott Orbán miatt…

Elektronik: Jó hallani ezeket. Na igen, az ukránok igazán barátságos emberek. Véleményük változását felmérések nélkül nehéz megmondani, habár személyes megfigyelések és szociális média interakciók semleges hozzáállást sejtetnek, bár a két ország kapcsolata feszült. Ugyanakkor jó hír, hogy egy felmérés szerint egyre több magyar foglal állást Oroszország ellen és csökken a bizalom Orbán iránt. Továbbá az ukránok elismerik és nagyra értékelik azt segítséget, amit a magyar hatóságok és polgárok nyújtottak háború menekültjeinek.

Köszönjük a válaszokat Marynának és Elektroniknak, reméljük hamarosan találkozunk Budapesten egy koncert erejéig.

(RNR666)

Csank Laci az elmúlt egyhónapban kétszer is színpadra állt egyedül, egy szál akusztikus gitárral, meg néhány feldolgozás számmal. A második alkalommal állítólag már kevésbé volt hamis, mint elsőre. Az első alkalommal azonban többen videózták és a hang is rögzült: ebből vágtunk össze egy elsőkoncertfilmet és közben megbeszéltük, hogy felteszek majd neki pár kérdést, aztán az egészet, mármint az elkészült filmet, meg a kérdéseimre adott válaszait majd felbasszuk ide, az RNR-re.
Íme.

Oké, hogy ez volt az első Csank László koncert, de amúgy kb hányadjára álltál most színpadon és hanyadik zenei formációd ez a self-titled?
oi! üdvözlöm a kedves nézőket! ha minden zenei, zenekari formáció(m) beleszámít, akkor szerintem ez volt körülbelül a 147. fellépésem. Egyszálbélgitárosként viszont csak az első (vagy a második), ha nem vesszük a nagykamasz-korombéli „tábortüzes” baszásokat (kispál, csehbereményi, urh, badadada, tudósok, ..). Ez most körülbelül a 13. (juj!) típusú zenei formációm 20 éven belül (kisebb-nagyobb intenzitásokkal itt járt mátyás király: szuicid gombócok, diszkrét félhomály, jolana, francis begbie, francia bejgli, románia, boob of a man aka waffen bisex, halálorgazmus, hannah and the sterni boys [ezt Berlinben toltuk pl Kicsi Sebővel], polhodi, csanxalay, duplaeu, és most a szóló).

Mostantól akkor ez lesz? Saját néven, egyszáll akusztikus gitárral a kezedben, a számok közt sztorizgatva fogsz koncerteket adni?
Figy, honnan a sárgából tudjam?! Illetve ez lesz, de kitudjameddig. Gondolom fejlodni meg pörögni fog par honapig, aztán meg meglátjuk. Mú.

Az első koncert közben is hallható, ahogy beüvölti valaki, hogy „saját számot!”, de te maradtál a feldolgozásoknál. Tervezel saját számot írni Csank Lászlónak?
Nem tervezem, de kéne. Eddig csak zenét írtam magamtól, vagy valaki mással gagyi dalszövegeket. Néha hallok haveroktól, barátoktól nagyon jó családtörténeti sztorikat a durva félmúltból, lehet azokkal kéne kezdeni valamit. De a biztonság kedvéért küldjétek a frigyládát dalszövegekkel megtöltve: laszlocsankgmail . Kössz! :*

Tényleg, amúgy írtál már valaha saját számot? Van mondjuk egy olyan Románia szám amire úgy emlékszik mindenki, hogy na azt te írtad?
Vannak olyan dalok vagy számok, amiknek egyedül írtam a zenéjét, és vannak olyanok amiket többesben írtunk. Igen, a legtöbb akkordot/riffet/ötletet/szólót ide szállítottam: románia, szuicid gombócok, halálorgazmus, sterniboys. Hogy teljesen őszinte legyek, szerintem jövőhéten rakom össze az első olyan számomat, hogy saját szöveg egyedül és saját „zene” egyedül: kamaszkoromban mindösszesen egy darab „verset” írtam, és tegnap bevillant, hogy alárakok valami minimalista melankolikus etűdöt. Sajna csak ez van. Drukkoljatok!

Habár sokat pofázol a számok között, de hátha elfelejtettél valamit ott és akkor, szóval: részletezhenéd, hogy a koncertfilmben elhangzó dalokhoz milyen viszony fűz téged.
Hmm.
Első szám: EKV: Csak pár évünk maradt… : Egy SarkadiZsolt cikk vezetett rá… Amúgy meg vonz a későjugó altpopzenei kultúra, meg a hozzá tartozó szétbaszott történelem, illetve „imádom” Boszniát. Plusz az eredeti trekkben jók az akkordok, és tök jól sikerült sztem áthangszerelnem. Azon kevés számok egyike, amit relatíve kevés hamis hanggal adok elő. Hurrá! Legalább 2 emberről tudom, hogy „miattam” ismerte meg es szerette meg eme számot, ugyhogy az utazás mégis megérte.

Nem rég eszembe jutott, hogy kicsit rendet teszek a g-mail fiókomban, na ezalatt  találtam pár levelet amiket még 2009 nyarán küldött Supi barátnőnk, amikben három RNR666 Buli élményeit írja le.  Az elsőt >> ITT<< találod.  Íme a második:

BLACK MAGIC SIX + CSERMANEK LAKÓTELEP 2009. JÚlIUS 2. / Budapest / Zappa Café / RNR666 Buli

2009. július másodika – Black Magic Six. Utolsó műsorunkban bemondtuk, hogy a Blue Riveren fognak fellépni, de közben a helyet kiöntötte a Duna…mégis megvolt a koncert.

Maga a szervezés értelmezhetetlen volt számunkra, mert a kulcsemberekben a koncert napján tudatosodott a túláradás és rakpartlezárás ténye, de legalább az idő így visszaszaladt a TILOS AZ Á-ba…arra a helyre, ami tizenpár éve megszűnt igazi koncerthelynek létezni. Azóta Zappa Café néven – mert egyszer ő is járt ott – szolgálja ki az úri közönséget.

A koncertet megelőző hangulat emlékeztet arra a kb. 20 éves múltra, amikor még kósza módon léptek föl underground előadók a leglehetetlenebb helyeken, de akit igazán érdekelt, az tudta, hogy hova kell menni…pedig akkor még távol voltunk a mobil érzés és az elektronika világától. Most egy pillanatra visszatért a helyzet és a helyszín: a kétségbeesett keresésben – hogy hol is lehetne lenyomni a koncertet – újraéledt az „Á”.

A régebben ott járt, befalazott szellemek jelenléte és a mostani előadók zenéje azt a hatást keltette, mintha az évtizedekre visszanéző klub-élet itt is működne, mint egy kicsit nyugatabbra. Amikor a legendás Fekete lyuk behalt, az „Á” látszott átvenni a helyét, de – többek között a környékbeliek szokásos tiltakozása miatt – az is megdöglött.

De most antinosztalgikus módon zúzott a finn kéttagú Black Magic Six. Ők a ’0-s évek végi – és remélhetőleg ’10-es évek eleji – underground képviselői. Nem lehet róluk eldönteni, hogy pontosan hány éve isznak egyfolytában jó északi szokás szerint kedves finnugor testvéreink; de nem hiába.

Tehát a koncert:

A felállás dob, és ének-gitár, lappföldi rokker kinézettel, de ez megtévesztő, mert tényleg rokkerek. Pl. (többnyire) angolul énekelnek…de a közönséggel finnül beszélnek, magyar szókincsük lényege pedig: ÖRDÖG…ezt a szót tanulták meg nálunk először. Amúgy ez kb. annyit jelenthet, amit Tom Waits mondott: nincsen ÖRDÖG, csak az égiek néha részegek…mi is azt gondoljuk, hogy a főszervező időnként sokat fogyaszt.

A feketemágikus 6-os duó önmaga ellentmondása: évtizedek eljátszott energiáit tépik föl magukból és küldik az óvatlan népre, megfejelve néhány rakkenroll dobással.

Az énekes – Jukka – feszesen elegáns kéményseprő ruhája kontrasztja a hófehér gitárnak, de a karcosan visító ének hozza a finnföldi fékevesztett karaktert.

Japa, az állva, beton módon játszó dobos lángokkal díszített hangszeren küldte a baromállatot – kimeríthetetlen energiával – a hajóvontatók szőrös kinézetével és kényszerű elszántságával.

És ez mégsem az a típusú őrület, ami azonnal elmarja a töködet és földhöz csap…de amikor látod, hogy mi az északi antideadmetal póz, akkor ráérzel a finn trash-bluesra…mert ez valami ilyesmi, (de mégsem az) messze nem a megszokott finnlandia…de most itt otthon voltak.

Éjfélkor, a hivatalos záróra után a kisszámú, de annál határozottabb közönség kikövetelt még néhány ráadást, aztán Pá!  A gyilkos tekintetű személyzet csak a leendő fogyasztás reményében (volt is) nem zavarta ki az egész brancsot…bár folytatás nem várható, ezzel együtt hosszú évek után jó volt itt ismét egy koncertet látni.

(Supi)

A koncertről egyetlen fotó, vagy videófelvétel nem maradt fent, csak ez az egy a koncert után a Vittula előtt, ahova dobbal, gitárral, erősítővel átgyalogoltunk, mert a finn srácok nem akarták elhinni, hogy van egy kocsma Budapesten aminek a neve az anyanyelvükön annyit tesz hogy Punci Föld vagy Pussy Land. (csühes)

Dion Lunadon : Beyond Everything (In The Red) 2022

Ezt a lemezt már nagyon vártam, mert az előző 2017-es album NAGYON tetszett. Hát nem kapkodta el a folytatást Mr. Lunadon, de megérte, nagyon is! Emberünk Új Zélandi születésű, de jó ideje New Yorkban él, nekem mindig ilyen öntörvényű, magának való, fura fazonnak tűnt. Fotókon én nem emlékszem, hogy láttam volna mosolyogni, mindig komolynak tűnik, látszik hogy 0-24-ben zenész. Engem Greg Ginnre emlékeztet a Black Flag-ből. Aztán lehet, hogy marhaság az egész, mindenesetre nekem nagyon bejön ez a karakter.
Eléggé megijedtem, mikor elindult a lemez: dobgép, orgona prüntyögés vagy fél percig, kábé az a hangulat mint Paul Leary (Butthole Surfers) legutóbbi szólólemezén, aztán rájön egy negédes doo-wop ének olyan Charlie Megirásan. Gondoltam ez az intró, biztos rövid lesz. De nem. Ez az egyik leghosszabb szám a lemezen! De a második számtól már minden a helyére kerül, a By My Side az első dobütéstől a legutolsóig végig olyan feszesen pulzál mint….tényleg, mi pulzál feszesen? Ja megvan! … mint a halántékodon az ér fél gramm speed után. És ez után jön a lemez talán legjobb száma az It’s The Truth. Tisztára Dead Moon hangulat, zakatoló minimál riff és az ének is ilyen magasabb fekvésű, kicsit kappan hang, amilyen Fredé is volt, nyugodjék békében! Ha már Dead Moon, Dino Lunadon zenéje is olyan , hogy nehéz behatárolni, nem mintha olyan újító lenne, mert egyáltalán nem az. Punk Rock? High Energy RnR? Action Rock? vagy egyszerűen csak ROCK? Mindegy. Van vegytiszta másfél perces punk szám is, de úgy zúg-búg a gitár végig az egész lemezen, hogy van egy ilyen állandó pszichedelikus hangulat és valahogy egységesnek marad meg az emberben ez a bő fél óra (amúgy sokkal hosszabbnak tűnik, mert annyi minden történik ezalatt.).
Nemrég voltak Eu turnén, sajnos most csak Anglia és Nyugat Európa fért bele a körbe, remélem a jövőben errefelé is jönnek majd! Az RNR666 tárt karokkal várja őket! 

A you tube-on számonként fent van az egész album.

facebook >> ITT<<

bandcamp >> ITT<<

instagram >>ITT<<

Sick Thoughts : Heaven Is No Fun (Total Punk) 2022

A Sick Thoughts-t már a demós időszak óta követem, azaz már 10 éve. Emlékszem mennyire oda voltam attól a zajos punk/RnR-mocsoktól amit DD Owen ez, az akkor 16(!!!) éves New Orleans-i srác elénk pakolt. Amikor kijött az első kislemez a Goodbey Boozy-nál egyből rendeltem is megfele. Érdekes, de ezeknek a korai zajos cuccoknak is volt egy ilyen slágeres, könnyen megjegyezhető oldala. Menet közben megjelent rengeteg minden a S.T.-tól Lp-k, válogatások, 7″, demo kazetták, plusz egy csomó project H.C.- tól a Thrash Metal-ig, garage punk-tól a Black Metal-ig minden! Nekem persze mind tetszik, rajongó vagyok bazmeg!
Na, itt a 2022-es album. Két kurvagyors állat punk szám ‘I Hate You’ – ‘Hole in the Wall’ kábé a The Kids/korai Ramones vonalon, DE a gitárszólók rendesen Hard Rock-osak!!!! Ezek után jön (szerintem) az idei év egyik legjobb dala a ‘Mother, I Love Satan’ ehhez klip is készült. Szerintem ez Hard Rock elejétől a végéig, de olyan refrénnel, hogy nyár óta dúdolgatom.
Full punk album ez, de ez a ROCK / Hard Rock érzés végig ott van minden percben, mondom főleg a gitáros, szólózós részeknél, amikor nem a sikálás megy. Elsőre a ‘Submachine Love’ kicsit már túlzás volt nekem ebből a nagy rockolásból, de mára megszoktam, megkedveltem, de nem kell beszarni a ‘Horrible Death’-t Dee Dee Ramone is írhatta volna, a ‘Someone I Can Talk To’ meg simán felkerülhetett volna a Slovenly Rec. válogatásalbumára, a We are Loud:90s Cassette Punk Unknows’-ra, ha a 90-es években íródik.
Nem ragozom tovább. Ez egy kurvajó lemez. Megint.

Teljes lemez >> ITT<<

facebook >> ITT<<

instagram >> ITT <<

Hé, te! Elég Butthole Surfers-fanatikus vagy ahhoz, hogy tudd: készül egy dokumentumfilm a Butthole-ról? Na, mi megkerestük a film producerét Noa Durban-t, hogy személyesen ő meséljen a kétezerhuszas évek legjobban várt doksijáról.

– Kérlek, először is mesélj magadról! Csak nem egy főállású Butthole Surfers dokumentumfilm producer vagy?

–  A nevem Noa Durban, Los Angelesben élek. Korábban több művész, nonprofit szervezet üzleti szakértőjeként és tanácsadójaként dolgoztam, mielőtt tavaly betársultam Tom Stern mellé, akivel közösen ezt a doksit készítjük. A Butthole Surfers Movie amúgy az első filmem, és igen, ez a projekt jelenleg kitölti minden időmet.

– Hogy jött az ötlet, hogy Butthole dokumentumfilmet készítsetek?

–  Tom Stern, a rendező-producer a Butthole Surfers-tagok barátja amióta a nyolcvanas évek közepén videóra vette a banda CBGB-s fellépését. Együttműködtek aztán több projektben, például az Entering Texas című rövidfilmben, vagy az egész estés Freaked című moziban, továbbá Tom készítette Paul Leary számára  a Do You Like To Eat a Cow videót. Aztán Paul Leary és Gibby Haynes azt mondták neki, hogy ha valaha készül róluk dokumentum, akkor azt akarják, hogy ő csinálja azt – és most bele is kezdett! Tom mindig is akart egy filmet a Butthole Surfers-szel. Nagyfilmje, a Freaked, eredetileg Butthole Surfers-ihlette történet akart volna lenni, de az élet úgy hozta, hogy ebből nem lett semmi. Mostanra a Butthole olyan életszakaszához érkezett, ahol megérettnek érezték az időt egy róluk szóló film elkészítéséhez, amely egyben Tom és a banda több, mint három évtizedes együtt munkálkodásának kulminációs pontja is lehet. Gyártásvezetőnk, Paul Rachman ismert zenei videó- és dokumentumfilm-producer, ezen kívül a Slamdance Filmfesztivál szervezője. A zenekarral is közvetlenül együttműködünk, akik teljes archívumukhoz hozzáférést biztosítottak nekünk.

– Mesélj kérlek a filmről, hogyan képzeljük el? Időrendiséget követsz, vagy lesz valami speciális dramaturgiai íve? Lesznek benne olyan exkluzív tartalmak, mint soha sem látott videók, fotók, különleges megszólalók stb?

–  A filmet leginkább egy musicalhoz hasonlóan képzeltük el, a mélységes mély archívumból építkezve, ahol a zene adja meg a szerkezetet. Erre a gerincre építjük rá a legjobban sikerült interjú-részeket, régi videofelvételeket, animációkat, grafikákat és számos szürreális dramatizált jelenetet, hogy mindezeken keresztül meséljük el a zenekar viharos történetét: kevésbé időrendhez kötve, sokkal inkább kísérletező módon – az ő anarchikus szellemükben.

– Az instagramod alapján szoros kapcsolatban vagy a zenekar tagjaival.  Úgy tudjuk, hogy a zenekartagok már nem mind Texasban élnek. Sokat utazol a film készítése során, mintha egy road-moviet forgatnál? Mi volt a legemlékezetesebb pillanat az eddigi forgatások közül?

–  Igen nehéz egyetlen emlékezetes pillanatot kiválasztani az egészből, de személy szerint én azt választanám, amikor Gibby megmutatta, hogyan dolgozik a megafonnal, és amikor együtt improvizáltunk. Hatalmas élmény volt számomra – „zenélni” (vagyis inkább: zajolni) Gibbyvel. Rengeteget utaztunk mindenfelé az Államokban, a legjobb interjúk, történetek után kutatva. Hét állam számos városában forgattunk és még legalább 3 további államot be fogunk járni a forgatásból hátralévő pár hónapban. Ebből úgy tűnhet, hogy csupán utazgatunk és bulizunk, de valójában arról van szó, hogy az emberek könnyebben kötélnek állnak, ha a stáb utazik hozzájuk, ahelyett, hogy összetoboroznánk őket egy helyre a forgatás kedvéért.

– A Butthole basszusgitárosát, Jeff Pinkus-t nem láttuk a trailerben, vele mi a helyzet?

– Jeff Pinkus, a legendás basszusgitáros és kedves barátunk szintén támogatja a projektet, de egyelőre úgy döntött, hogy kimarad belőle. Ettől függetlenül, minden tiszteletünk Jeffé és boldogok lennénk, ha résztvenne a filmben.

– Mesélj a trailerben látható mormotákról, légyszi és külön érdekel, hogy hogy a picsába vettétek rá őket, hogy gitározzanak?!

– Az állatok, melyeket a promóvideónkban láthattatok, sajnos csak digitális technika szüleményei. Paul Leary ötlete volt, hogy bizonyos koncertjelenetekben földi kutyák játsszanak, szóval az ő tiszteletére kerültek bele a mormoták a trailerbe. Ugyanakkor az is lehet, hogy valódi, betanított mormotákat láthattok majd a filmben, Butthole Surfersnek öltözve: meglátjuk…

– Mesélnél arról a Gibby bábúról amely a „Gibby nemrég felfedezte, hogy részben askenázi zsidó!” című videóban is szerepel?

–  Azt a Gibby bábut Drew Massey bábművész készítette. Ez a bábú az egyik segédeszközünk a Butthole-sztori életre keltéséhez. Mivel a ’80-as, ’90-es évek felvételeinek zöme szar felbontású VHS videó, megpróbálunk minél kreatívabbak lenni történeteik újrafeldolgozásában, szóval, nem akarjuk beszélő fejek tömkelegével ellaposítani a filmet, inkább arra törekszünk, hogy átadjunk valamennyit a Butthole-ra jellemző őrületes alkotó energiákból, emiatt lesznek a bábok, a földi kutyák és a többi, amiket majd láthattok!

– Studio albumuk 2001-ben jelent meg utóljára. Te, mint amolyan hivatalos Butthole-szakértő, mit tudsz: lesz még valaha új Butthole album?

–  Ami egy új Butthole Surfers lemezt illet, azt mondom: sohase mondd, hogy soha! Amit elárulhatok, az annyi, hogy érdekes dolgok vannak mozgásban jelenleg is, amíg beszélgetek veletek…

– Emlékszel amúgy, hogy mikor fedezted fel magadnak először a zenekart? Láttad őket valaha élőben színpadon játszani?

–  Sajnálatos módon 1993-ban születtem, és időm legnagyobb részét szülőhazámban, Izraelben töltöttem, így sohasem láttam őket élőben! Ez is az egyik oka, hogy nagyon motivált vagyok ennek a filmnek az elkészítésében. Meg akarom mutatni mindenkinek a „Butthole varázslatot” mindazoknak, akiknek erre nem volt esélyük valós időben. Szóval, én kb egy évtizede nagy rajongójuk vagyok. A Ministry Jesus Built My Hotrod-jában „találkoztam” először. Gibby-vel, aztán, amikor mélyebbre ástam és „felfedeztem” az egész Butthole Surfers-t: csak néztem! Rendkívül szerencsésnek érzem magam, hogy ezen az álomprojekten dolgozhatok!

– Véleményed szerint amúgy miért fontos 2022-ben filmet forgatni a Butthole-ról?

– A Butthole Surfers egy óriási hatású, ám tragikusan aluldokumentált zenekar. Úgy érezzük, hogy itt az ideje, hogy egy filmmel hozzájárulhassunk ahhoz, hogy a Butthole elfoglalhassa méltó helyét a rock-/punk-/zene- és persze Texas mozgóképes történelemben egyaránt!

– Mesélj, amúgy, hogy van Gibby manapság? Mivel tölti a napjait?

– Gibby remekül van, Brooklynban él a feleségével és fiával. Mostanában főleg a kisfiú baseball-karrierjét egyengeti. 2020-ban kiadott egy remek gyerekeknek-fiatal felnőtteknek szánt könyvet Me and Mr Cigar címmel, valamint rendszeresen turnézik és fellép Paul Green Rockiskolájában.

– Ha egyszer elkészülsz a filmmel van már újabb ötleted, hogy miről/kiről készítenél újabb mozit?

– Részemről, egy másik zenekar, amelyet jobban meg szeretnék ismertetni a anygközönséggel, az a Type O Negative – egy másik legendás együttes, akik sokkal több elismerést érdemelnének, mint amennyit eddig kaptak. Tom és én ezen kívül gyűjtögetjük az ötleteket egy horror filmhez is.

– Hogy tervezed, mikor lesz látható a film? Tudnak valahogy segíteni neked a BS rajongók, hogy a filmed elkészüljön, illetve pontosan mire van szükséged a film elkészüléséhez?

– Egy nagyobb fesztiválon, mint például a Sundance, vagy az SXSW-n, szeretnénk bemutatni a filmet, nagyjából jövő ilyenkor! Még mindig gyűjtünk az utómunkára, hogy szeptemberre egy nyersvágással rendelkezhessünk, akkor lesz ugyanis a jövő évi fesztiválok előválogatása. Ha a rajongók, akik ezt olvassák, képesek bármennyivel hozzájárulni a film elkészültéhez, nagyon hálásak lennénk! Az adományok az USÁ-ban adóvisszatérítésre jogosultak, a The Film Collaborative-en keresztül. Adományozni pedig ITT TUDTOK!

– És azt tudtad-e, hogy az RN666 Magazin egyszer régen kiadott egy split kislemezt, RNR666 Records néven és örök tiszteletünk jeléül „MUSIC FOR GIBBY” lett a kiadónk mottója? A 250 darab lemezből a #001-es példányt azóta is őrizzük, hogy egyszer eljutassuk azt Gibby-nek. Válalnád-e ezt a szent küldetést, hogy átadod neki a lemezt és ezt a pillanatot akár meg is örökíted számunkra?

– Örömmel! És ígérem, hogy megörökítjük majd számotokra Gibby reakcióját is! Jöhet a postacímünk?

A felhasznált fotókat Noa Durban instagramjáról szedtük

Ezt a cikket angolul is elolvashatod: ITT

Köszönet a fordításért Csatinak

Hey You! Are you Butthole Surfers-fanatic enough to know: there’s a documentary coming soon about the Butthole Surfers? Well, we approached the producer Noa Durban to tell us everything about the most anticipated punk documentary of the two-thousand-twenties.

– Please, introduce yourself! You are a full time Butthole Surfers movie producer?

– My name is Noa Durban, I live in Los Angeles. I have been a marketing strategist and consultant for various artists, nonprofits, and other businesses up until I teamed up with Tom Stern last year. The Butthole Surfers Movie is my first, and I am producing it full-time.

– How did you come by the idea to make a documentary about BS? Who else is involved in the works?

– Director/producer Tom Stern has been friends with the Butthole Surfers since he first shot their CBGB’s show in the mid-eighties in NY while he was in film school. He collaborated with them on multiple projects like the short Entering Texas, the feature film Freaked, and his recent video for Paul Leary – Do You Like to Eat a Cow. Paul Leary and Gibby Haynes told him that if there would ever be a documentary about them, they’d want him to do it – and so, now he is! Tom has always wanted to do a film with the Butthole Surfers. His movie, Freaked, was originally meant to be a Butthole Surfers narrative film! But life happened, and it never got made. Now the Buttholes are at a point in their lives where they are ready to have such a film made, so this movie would be like a culmination of Tom and the band’s relationship that has spanned more than three decades. Our executive producer, Paul Rachman, is a notable music video and documentary director/producer, plus a co-founder of the esteemed Slamdance Film Festival. We are also working in collaboration with the band who has been kind enough to offer us free access to their catalogue.

– Please help us imagine the movie! Will it follow a timeline or a dramaturgical structure? Will it contain exclusives, like never before published video footages or photos, special guests etc?

– We plan on structuring this doc more like a musical, leaning into the songs from the band’s deep library and letting the music provide the structure. Into that spine we will add the best of our exhaustive interviews, archival footage, cutting-edge animation and graphics, and surreal reenactments, to tell the story of the band and their tumultuous history, but less chronological and more experimental – in the anarchic spirit of the band.

– What was your most memorable moment from the shootings so far?

– It’s really hard to choose a single moment out of this incredible journey, but personally, I think it was off-camera when Gibby showed me how to work the bullhorn and we improvised some stuff together. It was a hugely significant moment for me – „making music” (or noise) with Gibby.

– Looking at your Instagram, you are close to members of the band. As we know, not all of them live in Texas anymore, Gibby, for example, lives in Brooklyn perhaps? Do you travel a lot like you’re shooting a road movie, or summon the band members somewhere?

– We have been travelling a fair amount throughout the United States scouring for the best interviews and stories. We have shot in multiple cities and 7 states, and we are expecting to shoot in at least 3 additional states in the next couple of months. It might sound like we are taking a leisurely road trip, but that’s really not the case – it’s just that people are far more inclined to participate if you come to them instead of asking them to come to us.

– Jeff Pinkus is not mentioned neither on the project site nor in the trailer. What about him?

– Jeff Pinkus is a dear friend and legendary bass player – he has been supportive of our project but has chosen to sit it out. That being said, we have nothing but love and appreciation for Jeff and we would be more than happy to include him in the film if and when he’s ready.

– How the hell was the giant groundhogs made and did it play the guitar (saw in the trailer)?– The groundhogs shown on our sizzle reel were, unfortunately, digitally composited. Paul Leary has requested that we use groundhogs for some live action reenactments, so we paid him homage by adding them to the sizzle. You might see some real-live trained groundhogs wearing tiny Butthole Surfers outfits in the film – stay tuned…

– We saw the Gibby puppet and the ‘Gibby recently discovered he is part Ashkenazi Jew!‘ clip. Could you tell us more about this puppet?

– The Gibby puppet was designed by superstar puppeteer Drew Massey. It is one of many creative tools we will use to bring the Butthole Surfers’ story to life. Because most 80s and 90s footage is low-res personal VHS recordings, we really want to be creative in our recreations of their tales. We also don’t want to just show a string of „talking heads” interviews and we strive to make a movie that captures some of their insane creativity,  so puppets and groundhogs and anything else goes!

– Their last album to date is from 2001. As an expert on BS, can you tell us if there will ever be another one?

– Regarding a new Butthole Surfers release – never say never! There are interesting things in motion as we speak…

– Why is it so important to make a documentary about BS in 2022?

– The Butthole Surfers are influential, and well-respected, but they’re criminally under-documented. We feel that the time has cometo cement their rightful place in rock/punk/music/Texas history.

– Perhaps you remember the moment when you became their fan. How did it happen? Have you ever seen them playing live?

– Unfortunately, I was born in 1993 and spent most of my life in my home country of Israel, so I never good to see them live! That’s one of the reasons I’m very driven to make this movie come to life. I want to expose people who haven’t had the chance to experience the full Butthole Surfers experience in real time to their magic through this film. I have been a huge fan of theirs for about a decade now. I learned about them via Jesus Built My Hotrod. Gibby’s vocals had me hooked and I was blown away when I dug deeper and „discovered” the Butthole Surfers. I feel extremely fortunate to work on this dream project!   

– Please tell, how is Gibby doing nowadays? How is he spending his days, what projects is he into?

– Gibby is doing great, living with his wife and son in Brooklyn. He is mostly busy being a baseball dad to his kid. He also released a really great young adult/children’s book called Me and Mr. Cigar in 2020, and he’s been touring and performing with Paul Green’s School of Rock in recent years.

– When this movie is done, do you have any ideas for another one?

– Personally, as far as music docs go, another band I would love to explore are Type O Negative – another legendary underrated band that deserves a lot more credit than it gets. Tom and I are also spitballing ideas for a horror narrative feature film.

– According to plans, when do you intend to premiere the film? Could BS fans help you in some way to achieve this goal and what do you need exactly for making/finishing the movie?

– We intend to premiere the film at a festival like Sundance or SXSW aruond this time next year! We are still fundraising to start an editing room ASAP and get a rough cut done by September, in time for festival submission. If any of the fans reading this are able to contribute, we would immensely appreciate any size donation! Donations are also tax-deductible in the US through our fiscal sponsors, The Film Collaborative. Donate HERE!

– Once upon a time, RNR666 Magazine released a 7″ and we chose „MUSIC FOR GIBBY” for our motto. We kept copy number 1, with a view to getting it to Gibby. Would you take this sacred mission upon you to give him the 7″ and, if possible, capture the moment for us?

– We would be happy to give your 7″ to Gibby and we will do our best to shoot his reaction. Do you need our shipping info?

All photos source: Noa Durban

This article can be read in Hungarian language HERE

Thanks for the translating: Csati