Ötszáznál több visszaigazolt vendég – ez még a LÄRM-hoz (ami, Budapest egyik legfaszább hangcuccával rendelkező, menő, de ennek ellenére, a jóízlés határain bőven „innen lévő” szórakozóhely) képest sem kevés, persze, nem ettől a szép nagy számú közönségtől lett érdekes az RNR666 számára a The Corporation nevű freak-csapat, vagy, -hogy egy laza képzavarral éljek- techno-art kollektiva közelgő bulija.

Corporation-éket még a Képzőművészeti Egyetem büféjében évekig szürcsölt kávé idejéből ismerem, mármint a pofákat magukat, igaz akkoriban még nem hallottam ezt a (meglehetősen pökhendien csengő, de, tény, hogy fasza) nevet. Aztán jött Wennesz Vera, festőművész, közös barátunk, aki által szép lassan megismertem az arcokat és nagyjából képbe kerültem Corporation-ügyileg, viszont a kép nem lett tisztább: sőt. Ennyi személyes szál nekem elég volt ahhoz, hogy kiváncsi legyek egy olyan dologra, amit én magam nem értek, de annak művelői kurvára imádnak csinálni. A Corporation, szerintem, az én perverz kiváncsiságomon túl is érdekes: értelmes emberek egy hülye helyen, tele gondolatokkal, amiket, még kifejezni és kifejteni sem restek – ahogy az kiderült, akkor, amikor kerekasztalbeszélgetést rendeztünk a részvételükkel: technoról, Jézusról, korszellemről, (ellen)kultúráról és mindarról, ami fontos lehet a túléléshez.
Hosszú lesz. Nyomj a továbbgombra. Vagy ne. Tovább / Read more »

„Sok embernek kritika” – kezdte a versszakot Face a Dj IQ Mixtape legfaszább számában és tényleg: hiába gondolja még ma is sok ember azt, hogy a hiphop egy kritikai műfaj, de nem túlzás azt állítani, hogy pont a hiphop előadó bírja legkevésbé, ha valaki azt mondja rá, hogy: szar vagy. Könnyűzenei hógolyózást igér a legújabb, zenével (és azon belül is a magyar hiphoppal sokat) foglalkozó internetes felület, a Hóember.

Kiváncsiak lettünk, hogy mi is jár az alkotó fejében, úgyhogy, feltettünk neki néhány kérdést.

Mi, az RNR666, nem tudjuk eldönteni, hogy sok vagy kevés zenével foglakozó genyó van e már az interneten. Szerinted?

Fogós, ravasz kérdés, mivel viszonylag sokan írnak zenéről, ám nagyrészük csak a felszínt kapirgálja. Persze nem kell mindenkinek azonnal rákattania a legújabb és/vagy legbetegebb zenei vonalakra, de az tragikomikus, ami a legtöbb hiphoppal foglalkozó oldalon megy – hogy csak a téma azon szegletét érintsem, amit a legjobban ismerek. Én 1993 óta hallgatok rap zenét, és még Györemix!-nél álltam sorba a Syndicate-ben, másolt Erick Sermon kazettákért. Itthon van egy masszív 10-15 éves lemaradás, amire a legtöbb megmondó oldal csak rájátszik, mintha direkt sötétségben akarnák tartani a rajongókat. Itt nem a szelekció ténye a gond, hanem hogy egyesek „pont hu”-nak nevezik  magukat, miközben a stílus nagy része még csak említés szinten se kap teret.

Honnan ez a szar név, hogy Hóember?

Hatalmas répám van.

Csak legenda-e, hogy már konkrét fenyegetést is kaptál, bár még csak pár hónapja léteztel? Ha igen, akkor mi volt ez az ügy? Ha nem igaz, akkor mégis miért tudja így mindenki?

Nem legenda. A Vicc Beatz Nemezis című dalában Ketioz egy (a Lángoló Gitárokon megjelent – a szerk.) Egyenlők–kritikám után direkt nekem címzett pár sort, illetve a refrén is nekem szól: „Mi ez a cikk?! /Tetszik, te geci?! / Miért vagy ilyen morci? Nem szeretett anyuci?”. Sajnos az a helyzet, hogy Magyarországon valamiért nem bírják a kritikát, és még a legkeményebb gengszterrapperek is sértődős kisgyerekként viselkednek, amint szakmai szempontból elemzik a zenéjüket. Ez pedig nem profi hozzáállás. Ha valaki nem akar kritikát, az zenélgessen a tábortűznél, vagy mutogassa a számait anyukájának.  A csúcs egyébként az volt, amikor a Killakikitt pár éve levetette az egyik írásomat egy jól ismert „deszkás site”-ról, mert nem voltam elég seggnyaló.

Végül: szerinted ki a „sajnos legalulértékeltebb” magyar repper, vagy formáció 2015-ben?

Robotdeck veszélyes témákat csapat, de mondhatnám itt a Sativus-t is, akik hihetetlen jó pop-rappet nyomnak, anélkül, hogy átmennének „hiphop Coelho”-ba. A blog egyébként más stílusokra is kikacsingat, így megemlíteném még Musica Moraliát, aki anti-folkot játszik, és az egyik legeredetibb hang a magyar szcénában.

Dope Calypsoval, Experimental Tropic Blues-zal, meg valami hülyével aki interjú közben, lányos zavarában rákönyököl a laptop kisjack aljzatára:

Holnap is jönnek a CIRMIsek és közvetítenek!

Jay Reatard Memorial Night

Jan 17  10 pm  Budapest  Vittula

Facebook event     About Jay in English

Kedden volt öt éve, hogy álmában kinyírta a szar kóla meg a pia az akkor 29 éves Jimmy Lee Lindsey Jr.-t. Már életében egyfajta punk ikonnak számított, a halála után meg pláne. Egy hiperaktív őrült volt, milliónyi zenekarral és hanganyaggal (kíváncsiságból kimásoltam a diszkográfiáját, két és fél oldal), rengeteg mítoszépítő balhéval, és hihetetlenül jó dalíró érzékkel. Ezért szinte nincs olyan projektje, aminek ne lenne legalább néhány kurvajó száma, de végig zseniális lemezekbe sem nehéz akadni.

A Reatards volt az első kamaszként indított egyszemélyes lo-fi, szarrá torzított recsegő garázs punk projektje, aztán nem sokkal később szerzett még két hülyét (koncertekre meg még egyet), de utána sem lettek kevésbé zajosak

Tovább / Read more »

él és élni fog: legközelebb a SZOMBAT ESTI születésnapibuliján

a Zsiga Bárban

from the upcoming second disc of  the meanwhile disbanded American noise hop trio Death Grips‘ double album „The Powers That B”

Second part is titled „Jenny Death.” The  first disc „Niggas on the Moon” was released this June as free digital release. There Björk was a contributor.

Death Grips „was and always has been a conceptual art exhibition anchored by sound and vision.”

Click the picture for the event of the RobotDeck & Gazsi Rap Show „H2O” record release:

Click the play button for the most abstract hungarian hiphop shit by RobotDeck & Gazsi Rap Show: