„(…) amikor az atomi alkotóelemek egyre nagyobb s egyre rendezettebb struktúrát alkotnak, a növekedés és rendeződés során törvényszerűen bomlasztani kezdik a tőlük idegen struktúrákat, már pusztán azáltal is, hogy bekebelezik azokat. A rend tehát kezdettől fogva magában hordozza a káoszt, vagyis a rend ellentétét, hiszen a rend alapvető vonása, hogy minden más rendet megszállottan igyekszik magába olvasztani, s ezzel végső soron felszámolni. (…) Végül, mikor már nem maradt olyan alternatív rendezett struktúra, amely ellenállna az új és minden eddiginél totálisabb rend végzetes integráló hajlamának, ez az új, immár egyedüli rend maga ellen fordul, s önmagát kezdi felszámolni. A dialektikus folyamat ezen szakaszában elkezdődik a manifeszt káosz kibontakozása. (…) a folyamat végpontján az eluralkodó káosz mint új rend lepleződik le: a túlélők erotikus izgalmat és esztétikai gyönyört érezve hordozzák végig tekintetüket a romokon, egykor szilárdnak és örökkévalónak hitt világuk fragmentumain, és e romvilágot belakva döbbennek rá, hogy eljött az új rend.”

„Egy lépéssel közelebb a világuralomhoz”
– így összegezte a Ra-l-zinger szerbiai, ökumenikus hangmisével összekötött diplomáciai látogatásának eredményeit. A hangmisét megtisztelte jelenlétével Irinej pátriárka, akivel az eseményt megelőző napon közel három órás tárgyalást folytattak a katolikus és az ortodox egyház egyesítésének feltétlen szükségességéről és lehetséges módjairól. Teljes konszenzus alakult ki a protestáns, eretnek felekezetek elleni kemény, karhatalmi módszerekkel operáló fellépés mielőbbi megkezdéséről. A megbeszélés végén Inri Marcus és Inri Stephanus egy, a Vatikánban nyomott Torquemada pólót ajándékozott a pátriárkának. A hangmisén bevetésre került „püthagoreus szónikus hipnózis” módszerének köszönhetően számos, jól fanatizálható és mozgósítható hívet sikerült megnyerni az Összeurópai Keresztény Királyság ügyének. Egy különösen lelkes támogató, Dragan, már aznap este elkészítette a Ra-l-zinger szerbiai híveit tömörítő „Csetnik Ministránsok” alakulatának alapító okiratát. Nem titkolhatjuk azonban, hogy maradt néhány renitens hitetlen a publikumban. Mikor megkérdeztük Inri Stephanust, hogy mi erről a véleménye, jellegzetes baritonján csak ennyit vágott oda:
„Oderint dum metuant.”

A rangos eseményen készült fotókat ITT TEKINTHETED MEG.