falsestuff írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
a good girl’s guide to bad music – Broken Cups + derTanz @ Blahán Klub
Good girls love bad guys forever! Two of the most bad-ass Hungarian bands gave a thrilling show this May in a small venue and I must say you are most unlucky if you didn’t attend.
So, here’s a little souvenir from that dark and raging night, proving that Hungary knows how to recycle everyday frustration and that certain roaring coming from a male human’s crotch.
Aren’t these the two essential ingredients for bad music?
Broken Cups is well-known for their maniac live shows and evil post punk sound – but with a frontman so eager to surprise the audience, you just never know what to expect from him. Those guys sitting with an astonished expression probably haven’t been to a gig where they had to face that aforesaid crotch at point-blank range (1.10)
derTanz is probably the best live band in Hungary now. What they do on stage today is the result of playing together for a damn long time, which clearly shows. Hypnotic improvisations and killer songs – well, no one really knows what Gábor is talking about during a gig but more or less everyone is shit scared. Or look at Broken Cups’ frontman, Dávid in this vid, totally frenzied from Statue, the opening track from the first derTanz LP, Kaktusz
The guys from the two bands couldn’t really stop making noise after the gigs, so they teamed up for a little jamming…sounds squishy? not at all
a good girl’s guide to bad music – PSÍ VOJÁCI’s Filip Topol dead at 48
It is impossible to say (not only smart things but) anything when you get such sad news – Filip Topol from Czechia, probably the greatest singer-songwriter from the Eastern bloc and probably the only man to play heartbreaking punk on a piano died today, not so suddenly.
May he rest in peace.
a good girl’s guide to bad music – TV COLOURS debut LP Purple Skies, Toxic River
You know how a good girl likes to arouse attention? Yes, that’s exactly what Australian rocker Bobby Kill does in Canberra, as he’s the man behind TV Colours – the thrashing-surfing-frustration band whose debut LP (after only one 2-song release) has been awaited worldwide for about two years now! I don’t know what’s exactly going on in Australia but the independent / RNR scene has begotten such eloquent bands like Circle Pit, Slug Guts, Rat King or Bobby’s fellow music mates, Assassins 88 or The Fighting League (3 guys from the latter bands play at TV Colours gigs). So, when you get the feeling of envy, you are absolutely right and to be honest, I would be most envious of TV Colours as it is almost sure as death that he will leave his 500 fans-status behind pretty soon. With one of the greatest and most unique albums of 2013 it is not an exaggeration that he finally made it after all the failures (re-recording, studio cabin fever) but I’m rushing a bit too much ahead I guess.
So, what do we get on Purple Skies, Toxic River? Apart from the obvious comparison between him and Nathan Williams from (the once damn noisy) Wavves here’s this quite fucked up setting-the-scene of leaving a city behind on foot – that’s the point where the buzzy vision of a big city melts into a distorted vision of pseudo-urban alienation, losing ground and all these miserable things from a poor neurotic teenager’s perspective, all of these get terribly amplified and that means a lot of noisy guitars, as you can guess; even some Memphis Reatardesque punk vibes and atmospheric chilly soundscapes in-between. How could you not get excited about such weird poiesis?
It’s like walking the concrete paths of a hot sunny Australia while listening to your favorite obscure RNR songs through your everyday companion headphones. You might even see some 30 year-old VHS footage of teenage skaters in your mind, you might just wanna grab a six-pack of cheap beer, or you might just wanna die right now, all of these are possible if you give a try to TV Colours’ brand new LP – out now on Dream Damage or for European lads, Eighteen Records. Download is available for a set price but my humble suggestion is buy the vinyl or die!
Garage in a basement – The Atomic Buddha
These guys from Cheshire, CT seem to believe in reaching enlightenment in a crappy basement and hell, they are right. The Atomic Buddha simply picks rough RNR licks, psyched out vocals and the shittiest sound of punk, who knows, maybe they got sick of today’s garage rock bands getting an accessibly clean sound by now and what’s originally meant to be raw and loud has become sheer pop music, some easy listening for the hip crowds? Or they just don’t give a shit what goes around in the world as long as drums pound, guitars grunt and the rage is on…
Blottered is loaded with quite powerful tunes, which might be challenging to notice at first but this trip is definitely worth taking, Fading fast for example has an infectious riff and even some screaming organs, just as if The 13th Floor Elevators were kidnapped, thrown into a basement, then offered some glue. Love the idea? Grab your copy of the limited CD release from 75orLess Records hoping that their next sonic boom will be a tape or what’s even better, a sexy vinyl!
VLASTA POPIC (HR) – NORMS (HU) – BROKEN CUPS (HU)
A Summer Schatzies kalandjai Barcelonában
Barcelona.
hogy egy ilyen városban mi szükség van magyar beach popra (Summer Schatzies), azt ne kérdezze senki, de amikor megkaptuk a repjegyeket a Los 4 Cocos stábjától, már minket sem igazán zavart meg a dolog – amúgy az tök klassz, hogy fapadossal és egy kis szervezéssel elég olcsón lehet zenekarokat hozni-vinni a kontinensen, csak szólok
a szieszta szülőföldjén több független kiadó, jó klubok, tökös zenekarok (erről majd bővebben is) gyönyörteljes egysége fogad és ez jócskán kárpótol a pocsék sörért cserébe (a srácok mondjuk így is beleszerettek a Xibecába). ja, a lényeg – tengerpart, dírezés, spanyol (vagy bocsánat, katalán) húsok-sajtok, jófej házigazdák, pálmafák.
apropó, a házigazdáink közül a legnagyobb arcnak, Xavinak két hatalmas szenvedélye van – a horrorfilmek és a melodramatikus, csilingelő őscsajpop, egészen elképedtünk, amikor megmutatta a felkarjára varrt 25 centis Ronnie Spectort
bevallom, beach pop, meg Piresian beach ide, vagy oda, én eddig még nem láttam soha a tengert, ezt bele is írtam azelőtt az egyik Schatzies számba, mármint hogy hulahopp karikázok otthon a szobámban és ahogy pörgetem, elrepít a tengerpartra – komolyan mondom, a könnyeimmel küzdök, ha belegondolok, hogy tényleg elröpített
Barcelonában nem kicsit drága az élet, szóval amikor egy lemezbolti matiné koncerten jártunk és ingyensöröket osztottak, akkor ettől úgy meghatódtunk, hogy azonnal vettünk pár szép lemezt – jó tanács hazai kereskedőknek: a vevőt tessék itatni! (persze visszabeszélni is ér a katalánoknak, szóval azt mondom, a francba a siesta alapú nyitvatartással, meg a fűtetlen lakásokkal)
nem mellesleg azért mentünk, hogy koncertezzünk egyet nekik és igazán nem szeretnék kérkedni, de elég jól csinálhattuk a zajpoppot, eljöttek vagy százan és be is indultak tőlünk, majdnem úgy, mint a helyi Las Ruinastól – azóta se bírok lejönni az élményről!
idén se nyaraltunk
napi hülyezene adag
Broken Cups – Slaves of the grave avagy az év lemeze
még egy kezdetleges casio alapú házidemóként hallottam először a The Sicknesst, aztán azóta is az a kedvenc számom, az a rész benne a legjobb, ami az első refrén után jön, legyen ennyi elég, nem szeretnék nagy szavakat használni.
Dávid (halálének) vérfagyasztó dolgai kicsit később kerültek bele a Broken cups-ba, de elég jól bevált a kémia, egyszerre négy srác helyett vicsorog és pusztít.
ennél a pontnál gyakorlatilag mindegy melyik nótára mutatok képzeletben, de mondjuk legyen a The Burnout, annál furább ívű synth punk számot speciel még nem hallottam – avant diszkóba beleköpött Bauhaus, aztán egy fincsi orientális gitártéma.
hasonlóan agyrepesztő az I’m on a spree dear, ha úgy alakulna az életem, én ilyen zenére szeretném lobotómiának alávetni magam
a Skin on skin olyan, hogy felsikítasz, jó ez a bazári téma, jöhet a tánc és igen meglepődsz, hogy végül feltesznek egy horrorisztikus hullámvasútra, amin aztán a lelkedet akarják.
a Love-ra pedig csak hiszed, hogy immunis vagy, mondván, hogy ezt már úgyis hallottad..
tehát akkor íme az év magyar lemeze, amivel már annyi embert traktáltam előre is, biztos idegesítő voltam már, de töltsétek le a lemezt (name your price x nagyobb egyenlő nulla) és az majd feledteti a kellemetlenséget!
első halálszexuális élő élmény @ Rakéta Fesztivál!!