Egy kis falu postahivatalába megérkezik egy csomag svájcból, amit a postás kisasszony elhoz a még kisebb falu utolsó utcájának postaládájába. A nagyméretű boríték kurvajól néz ki, ilyen celofán alatt az utca, házszám, kinek jött ott a név, de nem a gázmű, vízmű, MATÁV béna, semmilyen szarja, hanem két meztelen nő grafikája és a Voodoo Rhythm Records logoja van rajta. Stílusa van, mint mindennek ami az 1991 óta működő lemezkiadóhoz köthető. A lemezborítóktól a merchandise szirszarokon át a berni lemezbolt kirakatáig.
Na, de a boríték tartalma. Három cd, ezek: The Come n Go / The Jackets, Ande Dale Petty. A negyediket nem a postás hozta, azt Tibo, a Destination Lonely volt dobosa adta.

The Come n Go: Tumbling Heights / Voodoo Rhythm Records (2016)

Nekem ők a kedvenceim a Voodoo katalógusából (a Roy & the DMC-vel egyetemben). Ez a NEGYEDIK lemezük (itt az ELSŐ, a MÁSODIK és a HARMADIK), a megjelenéséhez már nem sok reményt fűztem ugyanis 2014 nyarán kezdték a felvételeket azóta nem igen jöttek hírek. Aztán egyszer csak: püfff megjelenik! Kemény 26 perc, hahaha!
Tökmindegy, hogy rövid, mert eddig ez a legjobb lemezük és annyi minden kavarog benne, hogy úgyis szétszedi az agyadat meg úgy is indítod újra és újra hogy szedje szét megint. Van itt minden, RnB, garage-trash, psychedelik elszállás vagy AC/DC–Rose Tattoo keménységű boogie ÉS EGY AKKORA Bad Brains (Attitude) átdolgozás, hogy széthalsz!

A hangzásért és mindenféle fura zajokért Marcus Staehli (a Roy & the DMC-ből) a felelős, úgyhogy arra panasz nem lehet, van egy elég konkrét drogos atmoszférája az egész lemeznek, de csak finoman, szépen.Van egy Lemmy című dal is több mint 6 (!) perces, az összes többi másfél két perc. Ja és még valami. Nagy alkohol kedvelő az egész csapat, az egyik gitáros pedig egyenesen PÁLINKA rajongó, csak sajnos helytelenül úgy hiszi, hogy a pálinka román ital. Nem, a pálinka NEM román, hanem magyar ital!!!!!! Pálinkás videó #1 #2 és #3 !

The Jackets: Shadows of Sound / Voodoo Rhythm Records (2015)

Fuzzy Garage – Rock n Roll bulizene a svájci triotól, ez már harmadik nagylemezük, viszont első a Voodoonál. Nem egészen az én zeném, de stílusában NAGYON jó! Az énekes/gitáros lány a Sex Organs nevű duóban is benne van, férjével aki történetesen a holland The Anomalys tagja. A dobos pedig a Get Lostban játszott régebben együtt ex-Miracle Workers tagokkal (!) és Beat Man mögött is dobolt amikor még nem ‘Reverend’ hanem Lightning Beat-Mannek hívták és wrestling maszkban terrorizálta Európa klubjainak közönségét. Szóval biztos láttak már ezt-azt. Állítólag élőben nagyon dögösek, az énekesnő Jack Torera nagyon frankó színpadi jelenség és a videójuk is elég állat:

Én elhiszem, azt meg hallom is, hogy nagyon egyben van az egész, nagyon jók a dalok, kurvajól meg vannak írva és a hangzás is bomba (a Monstersben szoktak így berregni/zümmögni a gitárok, meg a Black Magic Sixben).
Nekem a lemez második felén lévő nyugisabb számok jönnek be inkább a kicsit a Dead Moont idéző ‘Astronaut’ különösen! Mondjuk bevallom eddig még nem sikerült a lemezt meghallgatnom részegen, lehet akkor mást mondanék. Az biztos, ha megkeresnének, hogy jönnének RNR666 buliba játszani válaszunk egy hatalmas IGEN! lenne.

Andy Dale Petty: Frick’s Lament / Voodoo Rhythm Records (2015)

Full akkusztikus lemez, főleg bendzsó és gitár néhány dalban némi dob. Mai amerikai FOLK. Mielőtt azt mondanád, hogy: „Na ez a fajta zene engem egyáltalán nem érdekel!”, azért, tegyél egy próbát Andy Dale Petty Frick’s Lament c. albumával, lehet épp ez a lemez változtat majd a véleményeden. Ez a country-blue grass-folk cucc, amit ez az alig 30 éves srác játszik, KURVAJÓ! Érdekesen került a Voodoo Rhythm-höz. Beat-Man a Voodoo irodába üldögélt mikor jött egy levél King Khantól benne egy cd, meg egy pár sor, hogy K.K. találkozott egy Andy nevű 18 éves sráccal aki utazgat összevissza, le-föl az USA ban (többnyire vonattal, vagy gyalog) egy szál gitárral és játszik ahol csak tud, olyasformán ahogy azt fiatal Bob Dylan híresztelte magáról. Nem sokkal később e levélnek köszönhetően megjelent Andy első lemeze, a All God’s Children Have Shoes. És Andy megérdemelte a belé vetett bizalmat, mert ez az új album még az elsőnél is sokkal-sokkal jobb!

Destination Lonely: No One Can Save Me / Voodoo Rhythm Records (2015)

Szép lelkek, depresszióra hajlamosak, frissen pofára ejtett brókenhártok, kerüljék ezt a lemezt amilyen messze csak lehet, ha beraknánk valamelyik RNR666 buli után a cd-t rohanjanak hazafele hátrahagyva sört, cigit, mindent, de komolyan!

Ilyen tömény negatív energiát lemezre rögzíteni rocknroll műfajban még csak nagyon keveseknek sikerült. Én szerencsére elég jó passzban vagyok mostanában, de hajnal háromkor fülhallgatóval a konyhában hallgatni (és olvasni a dalszövegeket) még így is elég megterhelő volt. Mondjuk tudtam mire számíthatok, ismerem már a bandát az első kislemez óta, sőt a tagok korabbi bandáit is ismerem már rég, azok sem sokkal könnyebb hallgatnivalók (The Fatals, Kung Fu Escelators, Mighty Gogo Players, Complications). Na, de milyen legyen egy zenekar amelyik egy Cheater Slicks lemez után nevezi el magát?! Meg ahol olyan fejük van a tagoknak mint ezeknek?! Kibaszott börtön- és/vagy kocsmatöltelék mind. Hahaha!

Megint csak azt tudom mondani mint az előző 3 lemezről amikről fentebb írtam: az előző lemezeik is nagyok voltak, de ez az új a LEGJOBB! Remélem látjuk egyszer őket RNR666 buliban és akkor azt is tudom, hogy az első sorban fogok térdepelni Emberkutyával és ököllel ütjük majda színpadot. Lehet ez vót a tavalyi év legjobb lemeze? Fasztuggya, egy sem jut az eszembe.

És hogyha valaki Voodoo Rhythm Records bakeliteket/cd-ket akar vásárolni az ITT megteheti!

A cím ellenére ez a poszt nem Nick Caveről, hanem egykori zenésztársáról, Hugo Raceről fog szólni. Cikkünket Tod Ckloroxék írták, róluk bővebben: a bejegyzés alján találtok pár keresetlen gondolatot. Na, de…

…2015-ben a Glitterhouse Records gondozásában jött ki az új cím nélüli Hugo Race and The True Spirit album most ezt turnéztatják Európában.

Budapesten az A38 kiállítótérben lépnek fel november 18-án. Hugo Race pályája a 80-as évek elején indul a Plays with Marionettes nevezetű örült avantgard art rock csapattal.

1983-84-ben a Nick Cave and Bad Seeds-ben gitározott. Hugo erről az időszakról azt mondja akkor játszott ott amikor még Cave underground volt. Ezt követte a Wreckery elszállt, igazi ausztrál art rock formáció, ez a 80-as évek második feléig működött.

Ezután szóló karrierbe kezdett Hugo Race and The True Spirit néven. Első albumuk a Rue Morgan Blues 1987-ben jelent meg, ahogy a cím is mutatja a korai Blues-hoz nyúlnak vissza, lecsupaszított monoton gitárokkal és hörgős énekbeszéddel.

Kb. 95-ig ez a vonal működött. 96-ban léptek fel Magyarországon először a Biliárd fél tíz nevű helyen emlékezetes koncertet adva, ahol, Michelangelo Russo a szájharmonikás nagyfröccsel itta a tequilát, de egy egész üveggel. 97-ben jött ki Wet dream, itt felerősödik az elektronika és még elszálltabb lebegős betépett anyagok születnek (Chemikal Wedding , Last Frontier stb). Mindez a 2000-es évekre teljesen letisztult formát nyer de megmarad a kisérletező vonal is. Közben Hugo játszik több formációban is: Sepiatoneban Marta Collinaval.

vagy, a Dirtmusicban Chris Eckmannal (the Walkabouts).

2008-ban jelent meg a 53rd State album. Hugo azóta True Spirittel nem adott ki abumot. Szólóban dolgozott, és megalakította a Hugo Race and Fatalists-ot olasz zenészekkel.

…és fellépnek még ugyanakkor, ugyanott, Tod Ckloroxék, ami egy jóismerőseink, barátaink alkotta csapat: ebben a felállásban 2014 óta működik, instrumentális, improvizatív zenét játszanak, super8-as vetítéssel megtámogatva. A zenekarból néhányan immár tíz éve nyomják a jobbnál-jobb zenéket a Tilos Rádió BangBang Radio Show műsorában (páratlan vasárnapok, 15:00 -tól, FM90.3). Tod Cklorox facebook és bandcamp.
Mennyetek elfelé odafele!

We’re Loud (90s Casette Punk Unknows) / Slovenly Recordings / 2015

A Slovenly Recordings egy állat! Dupla lemez, 33 szám, 19 zenekar a ’90 es évekből akikrő biztos, hogy még nem hallottál (a Drop Outs nem ér. Én is azt hittem egyet legalább ismerek, de a bookletben ott van fehéren-feketén: a ’90-es években az USA-ban minden városban volt egy Drop Outs nevű banda) ezelőtt.
Az összes felvételt egy Jamie Paul Lamb nevű rock’n’roll- és drogfüggő fiatal gyűjteményéből való, ő rögzítette 1993 és 1999 között négysávos Yamaha MT50-es magnójával, vagy kapta különböző zenekaroktól. Ezek a dalok soha nem lettek elküldve kiadóknak, így meg sem jelenhettek sehol, egymás között másolgatták a delikvensek.
Ez a ’93-’99 közötti időszak ugye pont az MTV-punk időszaka, hát itt szó sincs ilyesmiről, ez ilyen 60-as évek inspirálta trashmocsok punk, rock n roll -os outsider csóró-genyó drugpunk. Szóval EZ punk.
Végül is az egész lemez kurvajó, 2-3 ami annyira nagyon nem. Már ahogy indul a lemez! Két rövidke mocsok a MEGA & THE NYRDZ-től 93- ból, akkora The Spits mint az állat (3 évvel a Spits előtt). Egyből ezek után kettő a PINK FINGERS-től. De milyen!!! Inna, drogozna az ember az első hangok után egyből! És ez így megyen végig. Mondjuk a FUCKING PIGS mindkét száma űberkrály, vagy DROP OUTS She’s a Jyrk c. Stooges/Flipper szerű nyúlós mocska szintén. De mondom, mind jó.
Ja, ami még nem elhanyagolható. A dizájn: deluxminőség gecik! Rengeteg korabeli fotó, infó minden egyes bandáról, a felvételek körülményeiről stb.
A lemez megjelenését ünneplő buli sem volt semmi a múlt hónapban 2015 szeptember) Athénban. Ennyit mondok fellépett a The Kids (igen, igen AZ a The Kids, a 77- es belga őspunk!) és a New Bomb Turks (!!!) meg tizenvalahány fiatal slovenlys banda!

Sultan Bathery – Right On / Slovenly Recordings / 2015

Két szám egy 7 inchesen az olasz fuzz(y)-garage(y) (hangsúly az ‘y’ -on) triótól. Szóval ilyen kis kellemes zene ez. A címadó kurvára hasonlít valamire, de nem jut eszembe mire. A ‘B’ oldal dala már határozottan a francia Regal-ra emlékeztet. Mondjuk a Regal-ban mindig ott van a feszkó a nyugisabb számokban is, itt nem nagyon. Mondom, olyan kellemes. Ha jól emlékszek van egy teljes lemezük is, ami Szabó kollégának igen tetszett egy időben úgy rémlik.

Van Buren Wheel – Van Burne Wheel 10″ / Slovenly Recordings / 2015

Jamie Paul Limb (akinek „We’re Loud” válogatást köszönhetjük) egyik zenekara, ’97 és ’99 között lett alapítva heroin leszokást segítendő. A terv nem jött össze, ki rá, ki visszaszokott a dologra a zenekar rövid fennállása alatt. VISZONT Phoenixben elindítottak egy ’60s garage punk közeget, még valami „A hét zenekara” címet is megkaptak annak idején.
A zene meg olyan kibaszottjó, tökéletes, igazi 60’s garage, hogy bizony furcsa, hogy a felvételek 20 évet töltöttek mindenféle TDK, Maxell, meg letörölt műsoros kazetták szalagjain amíg felkerültek az őket megillető barázdák közé egy fekete vinyl korongra.
Az első szám már maga olyan fasza The Seeds szerű szerzemény, hogy jöhetne ezek után akármi. De nem akármi jön, hanem például olyan mint, a „Soon i’ll Be Gone” ami csak Eric Burdon/Animals mércével mérhető. És még van ezeken kívül négy másik!!
Ezt bizony muszáj lesz megvenni bakeliten!

Összegyűjtögettük a Klaus Legal egyetlen tagjának, Pavelnek, a Klaus Legal előtti bandáit szépen egy csokorba, kizárólag megrögzött zeneguberálóknak!

Egyik# Death To Pigs
Pavel már nem tagja a csapatnak, de legtöbben ebből a zenekarból ismerhetik:

…sokáig itt gitározott. Arab On Radar/Jesus Lizard szerű minőségi noise rock.

Másik# Hallux Valgus
Brutál noise punk-duo, nó kecmec! Egy riff tologatva végig egy kíméletlen ritmus kitartva a végsőkig, oszt csá.

A dobos nem más mint a Gaffer Records főnöke (a Gaffer kábé olyan jó kiadó mint a Load vagy a Skin Graft az USA-ban!)

Harmadik# La Race

Frusztrált, nihilista, erőszakos, rendkívül ocsmány noise punk a Headwar egykori gitárosával és másokkal.

Negyedik# Judas Donneger
Ősipari szinti/dobgép gitár duo.

Néha emlékeztet a szintén kelet-francia Ich Bin-re, de lehet, csak az ének miatt.

Aztán az RNR666 színpadon is megfordult The Dreams is beugrik, de Dr Kondor korai dolgai, vagy a lett ZGA zenekar is (a gitár miatt).

Kibaszott jó!

Ötödik# Dalida
Közös project a Daikiri két tagjával (dob/basszus) Pavel gitározik. Folytogató, monoton no wave, két hosszú dal a lemezen. Az A-oldalon lévő a miskolci Hínár (ex-Kérdőjel) új számához hasonlít a B-oldalon található pedig spirális felépítésű, de nem felemel, hanem belenyom a földbe.

HatHatHatodik# Klaus Legal & Les Spritz
Közös project a szicíliai noise rock-duoval…

…meglátjuk milyen lesz koncerten!!!!!!

– Az egész történet Bourgeban kezdődött, ahol Arséne élt, Hugo és az ő szülei már huszonöt éve ismerték egymást, mi tizenöt évesen találkoztunk, gördeszkáztunk, ilyenek. Később Hugonak lett egy zenekara a Les Jeunes Cesars mibe beszállt Arséne és végül is ekkor alakult meg a Thee Maximators. Három hónapja pedig basszusgitárosunk is van, ő Lou, vele Párizsban találkoztunk.

– Honnan a Thee Maximators név?

– Ez a legerősebb és legolcsóbb sör amit nálunk a szupermárketben találni lehet, roppant büszkék voltunk magunkra, hogy ezt isszuk!

– Úgy látom, hogy a zenétek elég sokat változott az évek során. Ha a korai számaitokat és a nemrég megjelent első albumotokat vesszük figyelembe.

– Igen korábban valami féle 60-as évek garage-et játszottunk, a felvételek lo-fi módon és élőben voltak rögzítve, Korzikán egy jó barátunk apja segítségével. Előre elhatároztuk, hogy a nagylemezre változtatunk pár dolgot, sokkal komolyabban vettük a felvételeket, összesen 8 hónapig dolgoztunk az új dalokon amiket át is írtunk, sokkal összetettebbek lettek és igen talán egy kicsit dallamosabbak is, és ami még fontos, hogy a lemezen van basszus is.

– Hogy születnek a dalok, mi a munkamódszeretek?

– Eddig úgy volt, hogy Arséne megírta a számokat egyedül, megmutatta és elkezdtük együtt játszani. Most, hogy már van basszusgitár is a zenénkben éreztük, hogy változtatni kéne ezen. Most már jamelések során alakulnak ki a számok, ami egy nagyon érdekes dolog számunkra.

– A szövegeitek honnan jönnek, mik az inspirációk?

– A szövegeinket egyértelműen két részre lehet osztani, az egyikbe tartoznak amik olyan beszélgetésekből születnek mikor elvont dolgokról, álmokról, párhuzamos univerzumokról beszélgetünk egymással a másikba meg azok amikor a beszélgetés a hétköznapi dolgokról folyik: rossz dolgok, szerelem, mit kéne enni stb.

– Milyen zenéket hallgattok mostanában és miket hallgattatok tizenévesen?

– Mostanában amit sokat hallgatunk az Sonic Youth, Kagoule, Ty Segal, Thee Oh Sees, régebben meg Cramps, The Clash, Billy Childish, Nirvana ilyesmik….

– Ti amúgy párizsiak vagytok, milyen a párizsi zenei élet?

– Csak Lou az eredeti párizsi gyerek, Hugo Bouge- ból, Arséne meg mindenfelől. Amúgy a külvárosban élünk északon, ami eléggé gettó, de mi szeretjük a mocskot és lehet zenélni jó hangosan otthon anélkül, hogy a rendőrök baszogatnának minket. Párizs jó hely rengeteg koncert van egész héten, jó kiadók vannak, mint például a Howlin Banana, jó a kapcsolat a többi francia várossal, szóval nagy pezsgés van.

– Tagjai vagytok a Black Totem kollektívának, beszélnél erről egy keveset?

– A Black Totem egy 100% ig DIY dolog, két éve kezdtük el. A saját kiadványaink jelennek itt meg, próbáljuk megtanulni hogy kerüljük el azt, hogy átbasszanak idegenek az un. zeneiparból. Végül is ez inkább ilyen művész kollektíva barátainkkal dolgozunk együtt, videósokkal, képzőművészekkel, fotósokkal, közösségben alkotni mindig jó!

– Utolsó, hülye kérdés. Melyik lenne az a három banda (mai vagy már nem létező) akikkel szívesen játszanátok egy este.

– Nem tudjuk miért, de mondjuk ez a három: Sonic Youth, Night Beats, Jimi Hendrix.

Ritkán vezet eredményre amikor egy angol név jelentését megpróbáljuk kiszótárazni, főleg, ha szokványos szótár helyett az Urban Dictionary szleng-adatbázisában kutakodunk, ám
a soron következő RNR666 buli
egyik fellépője,  Jimmy Trash esetében meglepően pontos eredményt hozott a rendhagyó próbálkozás:

JIMMY: highly attractivee person. Someone who is caring, loving and will always be there for you. any girl would be lucky to be dating a jimmy. also very sexy and erotic. You’ll easily fall in love with his personality.

TRASH: a term for a person who is dirty and stupid. Often the same as whitetrash, but any race can be trash.

Öröm és boldogság lesz ezt a félőrültet rászabadítani Budapestre…

…vagy kettőt, mármint a Jimmy Trash and Big Daddy Mugglestone két tagját, Jimmy Trash -t és Big Daddy Mugglestone -t. Az elektromos orgona+dob felállású zenekar afrikai ritmusokra pakolja a SUICIDE (’70 -es  New York-i szinti punk banda) legmocskosabb szinti hangzását, az ének és az előadásmód pedig baptista szertartásokra emlékeztet. Koncertjeik felszabadult jókedvet és rémületet egyszerre válthatnak ki a közönségből, a voodoo ütemek bibliai idézetekkel pedig tovább növelik a bizonytalanságot és a káoszt.

Big Daddy Mugglestone 1981 ben született az Egyesült Államokban, élete 13 éves korában vett drámai fordulatot amikor születésnapjára kapott egy Fostex 4-track recorder-t, amin elkezdett felvételeket készíteni. Ezek, a többnyire dob és ének/szöveg hangkollázsok, sokszor a Ween zenekar dolgaira emlékeztető idióta kis darabok voltak. Ezek a korai felvételek később megjelentek Mugglestone saját, Valis Records nevezetű kiadójánál, ‘Mugglestone Remix Archives Vols. I & II’ címen. Jazz zenekarokban játszott, egyetemen néprajzot, népzenével kapcsolatos dolgokat hallgatott, 2000-ben pedig Afrikában és Ázsiában tanult illetve dolgozott. 2003-ban Prágába költözik, 2005-től pedig Berlinben él, ahol aztán igazi termékeny időszak kezdődik számára, ami a mai napjainkig tart.

Acid Baby Jesus – Selected Recordings / Slovenly Recordings (2014)

Jó régi tartozásom már ezt az ismertetőt megírni. Tisztán emlékszem, tavaly novemberben csöngetett, illetve kiabált be a postás és hozta ezt a CD-t. Arra is emlékszek, hogy bár olyan reggel tíz lehetett, mán szépen be voltam vörösborozva. Piszkosul örültem neki! Elkezdtem hallgatni, a második-harmadik számnál kivettem a CD-t, mondván biztos a Slovenlynél valami tévedés folytán egy új Hellshovel lemezt postáztak Acid Baby Jesus tokban. De nem. A CD rendben, a bookletben olvasom a dalszöveget, az is stimmel. Ez bizony az új Acid Baby Jesus! Azóta már a sokadik meghallgatáson túl nem a Hellshovel párhuzam az ami feltűnik az első négy szám kapcsán, hanem az, hogy milyen kurva jó számok ezek, és milyen jó, hogy az első lemez után ebbe az irányba indultak a görög srácok! A következő dal a Who’s First meg annyira jó és egyedi, hogy sokáig az volt az űberkedvenc, erre jön az első kislemez dal, a Vegetable, amire csupán fél évvel az első meghallgatás után is csak úgy tudok gondolni, mint valami klasszikusra. A Troublemaker, a maga Black Sabbathos basszusával, primitív refrénjével szintén az agyamba ragadt vagy két téli hónapra. Az egész lemez annyira sokszínű, hogy nagyon sokáig nyújt meglepetéseket, tuti, hogy nem unod meg néhány hallgatás után. Drogozni kifejezetten ajánlott rá, úgyhogy akár hónapokig el lehet vele szórakoztatni magad. Ha lennének ilyen ős prog rockos, vén hippi haverjaim, nagy örömmel és kíváncsisággal mutatnám meg nekik ezt az albumot, szerintem tetszene nekik.

Useless Eaters – Singles: 2011-2014 / Slovenly Recordings (2015) Tovább / Read more »