A klip egy, a Goodbye Boozy Records-nál májusban megjelenő  kislemezhez készült. A kiadó 7″-es kislemezei 300 példányban jelennek meg és pillanatok alatt elkelnek. Érdemes résen lenni.

A 208 tavalyi albumáról >> ITT << írtunk. Több videó >> ITT <<

A Goodbye Boozy Records-al huszonötezerszer foglalkoztunk már itt az RNR666-on, >> ITT << egy rövidke interjú a főnivel, Gabriele-val tíz évvel ezelőttről.

208 on

A hosszú nevű zenekar mögött egy mesteri elme található, bizonyos Biff Bifaro (Buffalo, New York). Koncerteken persze normál felállásban játszanak, de a felvételeken csak ő hallható minden hangszeren.

Rengeteg zenekarban játszik (Science Man, Brown Sugar, Eyes and Flys stb. Sőt egyik korai zenekarának az Alternative Tentacles [Biafra kiadója] adta ki egy lemezét), emellett szita / dizájn valamije és egy kazetta kiadója is van. A Nervous Ticks a covid alatt lett nagyon aktív, abban a két évben megjelent öt kazettájuk is!

De, ez az első rendes nagylemez és az első vinyl kiadványa a zenekarnak, ráadásul jobb kiadónál nem is jöhetett volna ki mint a Big Neck Records.

Nekem a régebbi, hagyományosabb, KBD punk hangzású dolgaik is nagyon tetszettek, de ez az új hangzás annál is jobban bejön! Jóval több a szinti, de kurvára nem eggpunk cukiskodás megy, hanem jófajta paranoid synth/electric punk! Az egésznek van egy futurisztikus, sötét, apokalipszis utáni hangulata, amire nem árt kicsit ráhangolódni legalább, nehogy nagyon meg legyünk lepődve a végén. Hahaahaha!

teljes album       >> ITT <<

régebbi cuccok  >> ITT <<

Jessssz! Ukrán szomszédaink visszatértek egy újabb Ep-vel a tavaly nyári után, amiről >> ITT << írtunk. Marina és Elektronik nem változtatott a stílusán, maradtak annál a fuzz garage punk hangzásnál, amit én személy szerint az idők végezetéig el tudnék hallgatni.

Sőt, a gitárhangzás még tömörebb lett, Marina pedig a jelenlegi legjobb dobos számomra ebben a stílusban. A cin hangjait önkéntelenül ütnöm kell a levegőben, ami belegondolva egy külső szemlélőnek nagyon röhejes lehet. Hahaha!

The Monsters, Magnetix kedvelőknek, rajongóknak, mániákusoknak melegen ajánlott!

Mindhárom szám >> ITT <<

Linkek                  >> ITT <<

Hú bazmeg, ezek nagy kedvenceim lesznek, ha kijön a nagylemezük, ami elvileg még idén lesz. Ez a két szám valami kurvajó proto punk / garage punk frankóság, az biztos. Egyszerű, ahogy kell, fogós, ahogy kell, dögös, ahogy kell.

A srácok régebben  olyan bandákban játszottak mint az Ex-Cult, a GØGG, az  OBN III, a Shark Toys vagy a The Pumpers ezek mind-mind nagyon jó névnek számítottak a 2010-es évek közepe táján. Goner, In The Red, Tic Tac Totally!, 12XU ilyen kiadók adták ki a lemezeiket, azért az jelent valamit.

Nagyon várom a teljes lemezt, tuti ütni fog!

Na, Miss Pina és Mr. Fasz visszatértek! Ideje volt, 8 éve jelent meg az előző lemez, az első. A visszatértek úgy értendő, hogy a Földre, ugyanis ez a két idegen az Androméda galaxisból származik egy olyan bolygóról, ahol emberi nemi szervekre emlékeztető lények élnek, akik régóta figyelik az emberi szexualitást és úgy látják „az emberi szexualitás helytelenné és nem szexissé vált„.

A zene. Egyszerű, hatásos, primitív trash ‘n’ roll! Ezen belül azért eléggé változatosnak mondható ez a tizenkét dal. ’50-es RnR, fuzzos durvulás, Bo Diddley-s zakatolás, vagy punk az ‘Underpants‘ képében, ami ha dobgép adná az ütemet teljesen olyan lenne, mint egy Nazis From Mars szám. De jó zenekar volt az, Istenem!

Az album hivatalos megjelenése épp nemzeti ünnepünkre március 15. re esik. Jó lenne egy Sex Organs koncert aznap, mondjuk a Várkert Bazárnál. Vagyis nem. A Múzeumkert az jobb lenne!

spotify        >> ITT <<

bandcamp  >> ITT <<

facebook    >> ITT <<

instagram   >> ITT <<

website      >> ITT <<

Újabb Rob Craig project, én már meg nem tudom mondani hanyadik a sorban. A kezdetek óta elkötelezett híve vagyok ennek a New Orleans-i srácnak, főleg a Buck Biloxi & The Fucks-nak, amiből később New Buck Biloxi lett és persze a szintisebb Giorgio Murderer-nek is.

Ez az új kislemez ami elvileg egy sorozat első része, inkább ezt a Giorgio Murderer vonalat viszi, dobgép, jó mocskos szintetizátorok, rengeteg sempling és nagyon-nagyon jó énekdallamokkal. Az első dal inkább punkosabb, a másik inkább, fogjuk rá dark wave.

Nem tudom eldönteni melyik tetszik jobban, mindkettő kurvajó! Mondjuk én rajongó vagyok.

Emberünk két előző cuccáról >> ITT << és >> ITT << volt szó.

mindkét dal  >> ITT <<

Kilenc számos válogatás egy srác hálószoba-zenekarától, valahonnan Chicago külsőből. A felvételek 2018 és 2022 között készültek és elég változatos képet mutatnak, a közös mindegyikben a kissé borongós hangulat és a lo-fi megszólalás. De, a srácnak van érzéke a dalszerzéshez, mert ez nem igazán túlbonyolított és tényleg lo-fi zene sokszor szinte slágeres. Kedvencem egyértelműen a ‘ They ‘című, Jay Retard-ot és a 2000-es évek new garage zenekarait idéző rövidke szám. De nagyon jók a szintis, post punk-os/dark wave-es dolgok is és persze a ‘ Psychical Man ‘ feldolgotása a Digital Leather-től!

A Painters Tapes Records másik két kiadványáról  >> ITT << és >> ITT << írtunk korábban.

teljes album  >> ITT <<

bandcamp     >> ITT <<

facebook       >> ITT <<

Totál No-Fi RnR-Punk zajongás gitáron és dobon, egyikőjük pajtájában vették fel az anyagot valahol Floridában. A kazetta ‘A’ oldalán négy dal szerepel 2023-ból, a ‘B’ oldalon viszont idei felvételek vannak. A kezdő oldal első száma a Dead Moon-t idézi, még az énekhang is hasonló mint Fred-é (RIP), de eszembe jut később a korai Demon’s Claws is, jó kis káosz.

A ‘B’ oldal egy olyan jó kis lo-fi trash punk számmal indul amit szerintem ezer örömmel adna ki a Kryptonien Records, ha még aktív lenne. Ezt követi szerintem az egész kazetta legjobb dala, nekem Eric Burdon és a The Animals ugrik be. Gyönyörű! Mondjuk a következő pszichedelikusabb és az utolsó pörgősebb darab is kibaszott jó. Új kedvencre találtam, az tuti!

Az énekes/gitáros Waylon Thornton korábbi zenéi között is érdemes kutakodni, érdekes dolgok vannak ott, pl. korai Industrial szerű noise cuccok is. >> KLIKK <<

Side ‘A’  >> ITT <<

Side ‘B’  >> ITT <<

Bemutatkozó kislemez az Archie and the Bunkers garage punk duó dobosától és annak barátnőjétől. Két dal énekes és instrumentális változatban található a kislemezen, ami King Khan kiadójánál jelent meg és a producer is ő volt.

Ötvenes évek és Lynch hanguat, simán megszólalhatna mindkét dal a Twin Peaks egyik kocsmajelenetében, de a dobgép és a sötét tónusú elektromos orgona miatt van egy kis Suicide vibe-ja az egésznek.

Kacie Marie-nek pedig tényleg gyönyörű hangja van, tőle más jellegű zenéket is találtam, az egyik ’90-es éveket idéző trip-hop, a másik egy Connie Francis feldolgozás.

bandcamp  >> ITT <<

facebook    >> ITT <<

instagram   >> ITT <<

youtube      >> ITT <<

Hogy rohan az idő, basszameg! A The Cavemen nekem úgy volt a fejemben a mai napig, hogy: – Az az új, fiatal zenekar Új-Zélandról. Aztán konstatáltam, hogy már több mint tíz éve nyomják a srácok, és valószínű, olyan harminc egynéhány évesek lehetnek manapság.

Bevallom, nekem az előző lemez egy kicsit lagymatagnak tűnt, mármint az előzőekhez képest, amik szétpörgetett, részeg garage punk őrjöngések voltak és ellenállhatatlanul jók!

Ez az új lemez, viszont NAGYON tetszik, rá is fogok menni arra az előzőre megint, hátha, csak rossz passzban talált meg.

Most minden szám kurvára betalált nekem, a kezdő death rock-os albumkezdéstől, a záró riff ‘n’ roll-os zakatolásig. És a közöttük lévő összes szám király, a  Beasts Of Bourbon-t idéző ‘ Drug Man ‘ vagy a pörgősebb ‘Booze, Ciggies ‘N Drugs ‘ , de a lazább, balladisztikus ‘Flowers On My Grave‘ is kurvajó szám, nem beszélve a ‘Can’t Remember Your Name‘ -ről ami az örök King Louie-t (RIP & RESPECT) juttatja az eszembe.

Koncerten kéne már elcsípni őket valahogy, állítólag nagyon bombák élőben!

teljes lemez  >> ITT <<

spotify           >> ITT <<

bandcamp     >> ITT <<

facebook       >> ITT <<

instagram      >> ITT <<

Na, erre a lemezre tavaly nyár óta várok, akkor jelent meg egy 7″ kislemez két dallal amiről >> ITT << írtam. Már akkor megígérték, hogy  hamarosan lesz nagylemez. Ahogy már a kislemez kapcsán említettem, az ír származású énekes/gitáros, név szerint Stefan Murphy teljesen ismeretlen volt addig számomra, a zenésztársairól viszont már hallottam előtte, olyan, általam kedvelt zenekarokban játszottak, mint a Cheap Time, a Thing vagy a Sweet Knives. Az a két szám nagyon magasra tette a lécet, én úgy éltem meg, hogy kisebb vihart keltett az undergound RnR/punk alvilágában. Mindenki lelkesedett.

Itt a bemutatkozó album, amin az első szám egyből a tavalyi sláger, a ‘Give My Regards To The Dancing Girls‘ lerövidített, begyorsított változata, ezután egy rövid punk szám következik, ami a Cheap Time-ot juttatja eszembe. A következő dal témája elég érdekes. Címe ‘Metallica Font‘ és arról szól, hogy ha a fiatal Stefan Murphy a Metallica betűtípusával ráírta a neved az iskolatáskájára, azzal azt akarta kifejezni, hogy igazán kedvel és vagánynak tart. Hát nem szép? Stefan hozzáteszi: – Nem utáltam soha a Metallicát, de szerintem a logójuk jobb mint a zenéjük.

Na, második napja írogatom ezt az ismertetőt és nem haladok vele, össze – vissza elkalandozok, kitörlök, hozzáírok. Legyen elég annyi, hogy szerintem 5-10 évente termel ki a RnR/punk közeg ilyen szintű albumot. Dalszerzői készség a maximumon, tényleg csak kapkodja az ember a fejét, hogy egy számon belül hogy jutottunk el az alap ’77-es punkból a korai glam rockba, onnan a Buzzcocks szerű power popba, vissza pub rock-ba, street punk-ba stb.. Ráadásul még a feleségem is benyit miközben hallgatom valamelyik számot azzal, hogy – Mit hallgatsz, Digital Leather-t?

Szóval tömény ez a fél óra, az biztos. Már most azt tudom mondani, hogy 2024 TOP albuma. Mármint nekem.

teljes album  >> ITT <<

spotify           >> ITT <<

instagram      >> ITT <<

Új album az olasz brutál duótól (Erika dob/ének, Gianni gitár/ének) és már a negyedik! Ezen meglepődtem, mert nekem a harmadik totál kimaradt. Az első két lemezt (mindkettő a Voodoo Rhythm Recordsnál jött ki) a Sin, You Sinner! -t (>> ITT << írtunk róla) és az Iron Butt -ot nagyon szeretem, de azt a végletekig hajszolt, primitív RnR őrületet már egyszerűen nem lett volna értelme, sőt nem is lehetett volna tovább fokozni. Úgy néz ki, ezt a Devilsék is hasonlóan látták és mertek váltani, szerintem nagyon jó irányba. A dalok hosszabbak lettek, a szövegek sem azok a néhány szavas kántálások mint az első két lemezen és a lényeg, hogy zeneileg is színesebb lett az egész. Bejött a képbe a Blue Cheer, Black Sabbath féle ős-rock, vannak blues-os témák, sőt, van egy Twin Peaks jellegű ballada is a lemezen. Akad azért beindult, gyors dal is, megijedni nem kell! És komolyan mondom, sokszor eszembe jutnak finn testvéreink, a Black Magic Six -ék is egy-egy részén a lemeznek. Nagyon-nagyon jó cucc!

2016 decemberében jártak nálunk RNR666 buliban, a koncert nagyon jó volt, de szerintem én egy faszfejként maradhattam meg számukra, már, ha emlékeznek rám. Hát, igen. Sikerült túltolnom a koncertet megelőző napokban a bulizást, így egy agyatlan barom formáját hoztam a koncertre, sőt másnap a Tilos rádiós stúdió live-ra is. Bocsánat utólag is!  (csühes pali)

teljes lemez >> ITT <<

spotify          >> ITT <<

facebook      >> ITT <<

instagram     >> ITT <<

blog              >> ITT <<

youtube        >> ITT <<