A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:


Slander Tongue : Monochrome (Alien Snatch! Records) 2023

Egy érdekes dolog még a végére: a lemez utolsó száma egy feldolgozás mégpedig egy 1974-es KFC reklámé. Ha érdekel az eredeti >> KLIKK! << ide!

Chinese Junk / The Vains : Split 7″ (Big Neck Records) 2023

Big Break : Angel’s Piss (Wrong Speed Records) 2023

Why Bother? : A City Of Unsolved Miseires (Feel It Records) 2023


Alter-indi rock Detroitból. Rosszul hangzik, ugye? Mármint nem a Detroit. De a zene jó amúgy. A trió két tagja a nagyon fasza blues-punk The Stools-ban (Goodbye Boozy Rec., Big Neck Rec., Drunken Sailor Rec.) játszik, de itt lazább, szelídebb a téma, viszont a dalok nagyon jók! Ők a The Fall-t hozzák példának, én abból nem sokat hallok itt, a Pixies-ből annál többet. Azok a számok amik tetszenek, azok nagyon tetszenek, amik nem annyira, azok az akusztikus indizgetések. Érdekes módon az album címadója pont ilyen, az meg nagyon bejön. Azért vannak punkos bepörgések bőven, meg egyáltalán: ez egy jó lemez, csak nekem egy kicsit hosszú.



7 számos válogatás kazetta a zenekar eddig írt szerelmes számaiból, tehát azok a számok vannak itt amit a szerelemről írtak eddig. Ez így világos? Kurvajó, magas minőségű low-fi punk Sydney-ből. Persze hasonlít a kortárs ausztrál dolgokhoz, például a Gee Tee-hez, de nagyon ott van a Ramones, (főleg a Joey-s számok) és van benne jó adag M.O.T.O. meg egy kevés a LiveFastDie lazább dolgaiból. A kedvenc számom a ‘Botched Boob Job‘ meg kurvára nem ugrik be, hogy mire hasonlít és majd megőrülök emiatt.
City Kings : Steel Rock N’ Roll (saját kiadás) 2023

Zenekarnév, albumcím, borító. Sejtettem, hogy valami rohadék egyszerű street RnR lesz ez. Az első szám elkezdődött -Ez tiszta Motörhead! A második gondoltam biztos valamivel másabb lesz, de nem. A harmadik sem. Akkor már szinte biztos voltam ez lesz végig. Így is van. Nem úgy, hogy Motörhead-es, de punksosabb vagy éppen metálosabb változatban. Nem. Ez totál Motörhead egy az egyben. Mondanom sem kell, ez engem egyáltalán nem zavar. Amúgy a srácok ezen belül változatosak: van itt az Overkill időszakból (79-80), van a Bastards környékéről (90-es eleje) és a modernebb 2000-es évek utániból is persze ez-az.

teljes ep >> ITT <<




|
A ‘La Mia Ragazza è Cieca‘ már a legejétől gyors blues punk. A címadó, ‘My Life My Time‘ egy Billy Childish szám is lehetne egy akkora középtempós riffel, hogy leszakad a fejed! A ‘Basta Pasta’ egy 40 másodperces gyors őrjöngés és szerintem ez valamelyik régebbi Luca féle projectben már hallottam. A végén egy Suicide dal a ‘Ghost Rider‘ feldolgozása pedig valami csodálatos!
Koncerten akarom már látni végre!!!!
Mottojuk: worst band ever.
play loud, listen
and shut up
teljes album >> ITT <<
bandcamp >> ITT <<
Wasted Pido : How? Now? (Rotten Babuino Records) 2023
![]()
Wasted Pido azaz Enrico Stocco. One man-band az olaszországi Velencéből. A kezdetektől nagyon kedveltem a dolgait mert mindig kicsit más volt mint a többi One man-band, például a dobgép használata miatt. Ő már kétszer is járt nálunk RNR666 Buliban Budapesten, de ha jól emlékszem dobgépet egyik alkalommal sem használt… Na, mindegy.
Ez az új anyag aztán teljesen más mint amit megszoktál, nem csak egyszemélyes bandától, hanem bárkitől. Az, hogy ebben a 20 percben hányféle stílus, hangulat jelenik meg és adja át a helyét egy teljesen különbözőnek amire kurvára nem számítasz az valami elképesztő! Suicide féle hideg dobgépes RnR-t váltja oldtimer swing ezt full punk olasz nyelven, jön egy kis outlaw country, majd mondjuk egy kis jazzy-No Wave szaxofonnal. Nem is pofáznék sokat, hallgasd meg!
A teljes cucc >> ITT <<
Két kis személyes történet:
![]()
Ha Enrico szóba kerül mindig két sztori jut eszembe. Mind a kettő valamennyire vicces.
Az egyik 2012-ben történt. Vége volt a koncertjének a Trafikban és rámugrott a színpadról, mint ahogy Hard Core koncerteken szokás. Amit poénnak szánt, mint később elárulta. Na ennek az lett a vége, hogy kurvára eldőltem és a járólapba pikkk!!! bevertem a fejem és agyrázkódásom lett, szédültem meg minden. Gondoltam, hogy elkezdek Unicumozni, attól biztos jobban leszek. Sokkal szarabbul lettem. Másnap karácsony a szülőknél ünnepi asztal, legjobb kaják stb. na egyszer csak felpattanok és rohanok ki a kertbe sugárba hányni. Hhahaha! Persze anyámék nem hitték el, hogy nem full másnapos vagyok, hanem agyrázkódásom lett, amire lehajtottam pár felest, amiről mint később megtudtam kurvára NEM szabad. Agyrázkódásra ne igyatok alkoholt!
A másik meg 2017-ben volt. Koncert előtt kiderült, hogy mindketten szeretjük a korai Iron Maident, főleg a Killers albumot. Mondja Enrico, hogy ő el tudja játszani (ha jól emlékszem) a Wrathchild-ot a Killersről. Megbeszéltük, hogy akkor ma este legyen ez az utolsó szám és milyen fasza lesz! Egész koncert alatt arra vártam mikor jön már a Wrathchild. Na egyszer csak Enrico elkezdi felkonferálni – Következő szám egy feldolgozás az Iron… De közben a srác akitől béreltük a hangcuccot és már vagy ötször jelzett, hogy legyen már vége, mert már menne, most nagyon határozottan int, hogy VÉGE. Úgyhogy nem volt Wrathchild.
|
||||
Heartbeeps : Cum Together (Slovenly Recordings) 2023

Új nagylemez kipróbált Bordeaux-i rock n rollerektől, akik előtte a Wild Zeros-ban és a TV Killers-ben nyomultak. Valószínű nem ez a lemez fogja megváltoztatni a véleményed a punk rock zenéről, vagy ilyesmi. Ha hallottál már pár 70-es évekbeli amerikai punk lemezt sok minden ismerős lesz. A dalok viszont olyan nagyon jók, és az egésznek olyan fasza hangulata van, hogy arra kellett rájönnöm, hogy ezt a lemezt hallgattam legtöbbször az utóbbi pár hétben. Tökéletes punk-rock n roll / garage punk PARTY album!
Plusz: Gratulációm aki a borítófotót lőtte és annak is akinek eszébe jutott, hogy ez mehet frontképnek! Alig várom, hogy egyszer meglegyen vinylen és kézben tarthassam.
Lousy Sue : Artless Artfacts (Sweet Time Records) 2023

Már megint egy új Sweet Time Records kiadvány, idén már a harmadik (március van!) Ha így folytatják ott a helyük kedvenc kiadóim között, mint a Big Neck vagy a Goodbey Boozy.
Ezúttal egy számomra eddig ismeretlen indianapolisi trió első nagylemezét adták ki. Pofonegyszerű, dögös punk rock ez, váltott női-férfi énekkel, a 15 dalból kettő lépi át a 2 perces álomhatárt, gondolhatod, hogy a srácok nem szarakodnak szólókkal meg témaváltásokkal. Egy feldolgozást is találunk mégpedig a kortárs Buck Biloxi-tól.
Feltűnt, hogy a rendkívül rokonszenves, középkorú zenészek szívesen viselik jobbnál jobb underground punkzenekarok és lemezkiadók pólóit, amúgy egyikük a legendás Rip Off Records több zenekarának hangzásáért volt felelős úgy húsz-huszonöt éve (pl. az első The Marked Men album, a The Zodiac Killers vagy a The Kill-A- Watts lemezei. Azért ezek nem semmi bandák voltak.)
Nem rég eszembe jutott, hogy kicsit rendet teszek a g-mail fiókomban, na ezalatt találtam pár levelet amiket még 2009 nyarán küldött Supi barátnőnk, amikben három RNR666 Buli élményeit írja le. Az elsőt >> ITT<< találod. Íme a második:
BLACK MAGIC SIX + CSERMANEK LAKÓTELEP 2009. JÚlIUS 2. / Budapest / Zappa Café / RNR666 Buli
2009. július másodika – Black Magic Six. Utolsó műsorunkban bemondtuk, hogy a Blue Riveren fognak fellépni, de közben a helyet kiöntötte a Duna…mégis megvolt a koncert.
Maga a szervezés értelmezhetetlen volt számunkra, mert a kulcsemberekben a koncert napján tudatosodott a túláradás és rakpartlezárás ténye, de legalább az idő így visszaszaladt a TILOS AZ Á-ba…arra a helyre, ami tizenpár éve megszűnt igazi koncerthelynek létezni. Azóta Zappa Café néven – mert egyszer ő is járt ott – szolgálja ki az úri közönséget.
A koncertet megelőző hangulat emlékeztet arra a kb. 20 éves múltra, amikor még kósza módon léptek föl underground előadók a leglehetetlenebb helyeken, de akit igazán érdekelt, az tudta, hogy hova kell menni…pedig akkor még távol voltunk a mobil érzés és az elektronika világától. Most egy pillanatra visszatért a helyzet és a helyszín: a kétségbeesett keresésben – hogy hol is lehetne lenyomni a koncertet – újraéledt az „Á”.
A régebben ott járt, befalazott szellemek jelenléte és a mostani előadók zenéje azt a hatást keltette, mintha az évtizedekre visszanéző klub-élet itt is működne, mint egy kicsit nyugatabbra. Amikor a legendás Fekete lyuk behalt, az „Á” látszott átvenni a helyét, de – többek között a környékbeliek szokásos tiltakozása miatt – az is megdöglött.
De most antinosztalgikus módon zúzott a finn kéttagú Black Magic Six. Ők a ’0-s évek végi – és remélhetőleg ’10-es évek eleji – underground képviselői. Nem lehet róluk eldönteni, hogy pontosan hány éve isznak egyfolytában jó északi szokás szerint kedves finnugor testvéreink; de nem hiába.
Tehát a koncert:
A felállás dob, és ének-gitár, lappföldi rokker kinézettel, de ez megtévesztő, mert tényleg rokkerek. Pl. (többnyire) angolul énekelnek…de a közönséggel finnül beszélnek, magyar szókincsük lényege pedig: ÖRDÖG…ezt a szót tanulták meg nálunk először. Amúgy ez kb. annyit jelenthet, amit Tom Waits mondott: nincsen ÖRDÖG, csak az égiek néha részegek…mi is azt gondoljuk, hogy a főszervező időnként sokat fogyaszt.
A feketemágikus 6-os duó önmaga ellentmondása: évtizedek eljátszott energiáit tépik föl magukból és küldik az óvatlan népre, megfejelve néhány rakkenroll dobással.
Az énekes – Jukka – feszesen elegáns kéményseprő ruhája kontrasztja a hófehér gitárnak, de a karcosan visító ének hozza a finnföldi fékevesztett karaktert.
Japa, az állva, beton módon játszó dobos lángokkal díszített hangszeren küldte a baromállatot – kimeríthetetlen energiával – a hajóvontatók szőrös kinézetével és kényszerű elszántságával.
És ez mégsem az a típusú őrület, ami azonnal elmarja a töködet és földhöz csap…de amikor látod, hogy mi az északi antideadmetal póz, akkor ráérzel a finn trash-bluesra…mert ez valami ilyesmi, (de mégsem az) messze nem a megszokott finnlandia…de most itt otthon voltak.
Éjfélkor, a hivatalos záróra után a kisszámú, de annál határozottabb közönség kikövetelt még néhány ráadást, aztán Pá! A gyilkos tekintetű személyzet csak a leendő fogyasztás reményében (volt is) nem zavarta ki az egész brancsot…bár folytatás nem várható, ezzel együtt hosszú évek után jó volt itt ismét egy koncertet látni.
(Supi)

A koncertről egyetlen fotó, vagy videófelvétel nem maradt fent, csak ez az egy a koncert után a Vittula előtt, ahova dobbal, gitárral, erősítővel átgyalogoltunk, mert a finn srácok nem akarták elhinni, hogy van egy kocsma Budapesten aminek a neve az anyanyelvükön annyit tesz hogy Punci Föld vagy Pussy Land. (csühes)
Timmy’s Organism : Lone Lizard (Sweet Time Records) 2023

Már az elején mondanám, hogy totálisan elfogult vagyok Timmy Vulgar-al kapcsolatban. Nem nehéz kitalálni, a zenekar nevéből, hogy itt ő a főni. Minden amit csinált, csinál nálam csont nélkül bejön. Zene, videók, lemezborítók, színpadi megjelenés. Minden.


Az egész pszichedelikus, de mocskos, LSD áztatta őrület. Előző zenekarai is ezt a vonalat vitték. A Clone Defects a ’90-es évek 2000-es fordulója körül, a Human Eye meg egyből utána ’10 évek közepéig, de utána keresve a korai punk zenekarának, a The Epileptix-ben is kurvára meg voltak már a nyomok.
A Lone Lizard már a sokadik a sorban. Kis és nagylemezeik olyan kiadóknál jelentek meg az évek során, mint az In The Red, a Goner, a Total Punk vagy a Goodbye Boozy, tehát az elit!
A lemez első dala már olyan indítás, hogy beszarsz! Pár másodperces vad dobolás után egy olyan mocskos ős-ROCK riff jön, hogy még magad alá is hugyozol! Nekem egyből beugrott a nagyon korai Monster Magnet, meg a Butthole Surfers – piouhgd albuma, de később sok minden keveredik: Rolling Stones, Electric Eels, Hawkwind és ki tudja még mi.
Kurvajó lemez, jó arányban adagolják a beindult rock vadulást, a lazább akusztikus dolgokat a pszichedelikus elszállásokat.
VIDEO >> ITT <<
bandcamp >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<
blog >> ITT <<
spotify >> ITT <<
Contra / Spam : split (Go Bo Records) 2023

Hoppá, ez kurvajó! Chilei kiadó split kazettája ‘A’ oldalon a chilei Contra, ‘B’ oldalon az argentin Spam zenekarok három-három számával.
A Spam electro-punkját hallgatva olyan régi kedvencek jutottak eszembe, mint a San Diego-i Tit Wrench vagy a londoni Rancid Hell Spawn a ’80-s – ’90-es évekből vagy a maiak közül az X-Acto vagy a Paranoise, akiknek tavalyi közös kislemezéről >> ITT << áradoztam. Kíméletlen dobgép, plusz éles, láncfűrészszerű (elektromos láncfűrész, nem szépen pöfékelő benzines!) gitárok, valamint túlvezérelt ének. GYÖNYÖRŰ!!!!!!
A Contra oldaláról is kábé ez mondható el, de azért ez már inkább hagyományosabb punk, csak NAGYON lo-fi hangzással, az egyik a három közül egy feldolgozás a spanyol Paralisis Permanente-től.
Nem teljesen egyértelmű számomra, de úgy tűnik egy angol kiadónál is megjelent a kazetta, úgyhogy beszerzése nem teljesen reménytelen. Próbálkozni >> ITT << lehet.
a SPAM oldal >> ITT <<
a CONTRA oldal >> ITT <<
Catalogue : Modern Delusion (Crapoulet Rds, HVIV, Assos’y’Song) 2023

A Marseille-i dobgépes post-punk trio harmadik albuma. Ők az első lemezük idején már jártak nálunk RNR666 Buliban még 2015-ben a Corvintetőn játszottak egy nagyon jó koncertet a Patkarosdával. Borzasztóan kevesen jöttek el, de a buli jó volt!

Emma és Eric, akik a zenekar magja olyan ritmusokat képesek kihozni a dobgépből, hogy az hihetetlen. Szóval a ritmus hipnotikus és táncolható egyszerre, a basszus végig pumpál olyan igazi ’80-as évek post-punk-wave stílusban, a gitár és a szinti meg megteremti az atmoszférát, ami lehet hidegen indusztriális, punkosan dühös vagy darkosan klausztrofób. De, mondom végig táncos és a női énekhangtól még egyénibb az egész. Változatos lemez, de mégis nagyon egyben van az egész. Mostanában eléggé megy a post-punk szerte a világban, úgyhogy bármi megtörténhet…
Amúgy, ha voltál olyan buliban, ahol Dj Lavór nyomatta az aftert, könnyen lehet, hogy még táncoltál is valamelyik dalukra, ugyanis Lavór az egyik számukat igen gyakran játszotta egy időben.
Emma a Human Toys nevű gitáros electroclash duo tagja is volt, Eric pedig az Elektrolux-ban basszusozott, ami olyan Birthday Party-The Cramps-Killdozer vonalon mozgott.
teljes album >> ITT <<
facebook >> ITT <<
spotify >> ITT <<
Achterlicht : Demo (Gips Records) 2023

Jófajta Lo-Fi szintipunk a Hollandiai Haarlem városából. A kiadó is holland, náluk jelent meg a The Anomalys korai, eddig kiadatlan felvételeit tartalmazó kazetta, amiről nemrég említést tettünk.
Elég sok hasonló hangzású zenekar van mostanában, például a Goodbye Boozy Records is elég gyakran ad ki hasonló dolgokat az utóbbi pár évben, de az USA-ban meg pláne, Ausztráliában van rengeteg. De ezek a fiatalok tényleg nagyon faszán teszik a dolgukat, az biztos! Írhatnék NAGYON fiatalokat is. Az egyik tag 17, a többiek 15 évesek! Utána számolgattam és simán lehetnének az unokáim is, ha korábban kezdem az ipart és balszerencsém van. Pedig nem tartom magam olyan nagyon öregnek és totál ott lennék az első sorban valamelyik koncertjükön az tuti!