Vasco Viviani-nak (EEEE Records) támadt egy ötlete, hogy Luca Tranzini-nak (mint Tab_ularasa) és Gianmaria Zanda-nak kiad egy split lemezt. Luca nem lehet teljesen ismeretlen RNR666-ot olvasóknak (ha van ilyen) elég sokat írtunk róla és az Ultra Twist-el meg a Trio Banana-val is játszott már Budapesten. Zanda-ról előtte még nem hallottam, de amit találtam tőle az nagyon jónak tűnik >>> EZ <<< . Szóval a split ötlete megvolt, meg az, hogy a felvételeket Luca Ciffo ( Fuzz Orchestra, Bron Y Aur) stúdiójában rögzítsék. Az utóbbi össze is jött, az előző nem igazán. Mindenki hozta a haverjait, szóló produkciókból lett egy öttagú zenekar: Luca, Zanda, DUG (az első két Pussywarmers album dobosa), Flavio Scutti (le Rose, NASTRO) és Beppe Sordi.

Előre mondom, nekem eddig ez 2021 lemeze. Ezt is hallgattam meg legtöbbször, legkülönbözőbb állapotban: Kora hajnalban fejhallgatóval, késő éjszaka fejhallgatóval hótrészegen, Mártival borozgatva a diófa alatt délután vagy négyszer egymás után, akkor rájöttünk, hogy valójában ez egy filmzenealbum, ki is találtunk egy komplett sztorit, ha jól emlékszem egy lepattant punk srác és egy UFO-lány viszontagságos, beteljesült, majd szétszakadt szerelméről szólt. Akkor nagyon jónak tűnt.

A lemeznyitó ‘ METTI LE DITA NELLA PRESA ‘  engem a Country Teasers hangulatát idézi, kurvajó lüktető (post)punk.  A következő kicsit dallamosabb, de sebesebb sodró garage rock (fogjuk rá). Aztán egy The Fall-ra emlékeztető hosszabb (4perc feletti) jön. Ja, az egész lemezen nagyon állat a basszus!
A ‘Self Exorcitation Ritual Song‘ ról meg ilyen régi Alain Delon film jut eszembe, de van ami a Hellshovel, az Acid Baby Jesus vagy a Sonic Chicken 4 pszichedelic garage rockjára emlékeztet. A ‘ 100’000 metri ‘ pedig szerintem az album HIT song-ja egyetemben a rá következő ‘ CIOCCOLATO FONDENTE‘ vel. A ‘ SESSO ESPRESSO ‘ tökéletes lezárása a lemeznek, szomorkás, kissé gyermeteg, de furcsa és mégis pofonegyszerű dalocska. Nem tudom lesz-e folytatása a dolognak, de remélem lesz! Egy koncertet nagyon megnéznék ezzel a csapattal Budapesten.

A teljes lemez:

Ez a fotó 1986-ban készült Mille Petroza-ról (Tormentor, Kreator) a Blackthorn fanzine harmadik számával. A Blackthorne egy kultikus dán METAL fanzine volt, amit az akkori extrém-METAL színtér olvasott ill. mára alapnak számító zenekarok küldték el nekik aktuális demóikat. Nem utolsó sorban a Darkthrone (Norvég űbercult black/death METAL klasszikus)  innen vette a nevét. Vannak beszkennelt teljes lapszámok is itt-ott, most legyen elég egy korabeli Voivod interjú.

Ha friss lemezt ad ki a svájci Voodoo Rhythm Records az mindig izgalmas, főleg, ha olyan előadótól, akitől még eddig még sosem. Na, a Degurutieni pont ilyen. Én eddig soha nem hallottam erről a japán arcról pedig van már vagy 6-7 lemeze, folyamatosan járja a világot és zenél egymagában, vagy másokkal. A kiadón belül hangulatában a Dead Brothers-hez hasonlít leginkább. Groteszk, Blues-os, érdekes, részeg kóválygás.
A lemez címe nagyon találó: ‘Sötét világ’. Sötét, mint titokzatos és vonzó, de nem rémisztő vagy gonosz.

Degurutieni : Dark Mondo / Voodoo Rhythm Records (2020)

Rövid beszélgetés JOSEPH HORSEDICK-el, aki leginkább a Voodoo Allen-ből lehet ismerős, de most vadonatúj ONE MAN BAND-je a téma.

– Bemutatnád a hangszerparkod, mivel operálsz?

– Nos, igen. Az élőben tervezett felállás: valamilyen gitár (a surf-ösebb témákhoz egy Fender Jaguar, a ‘billys témákhoz Gretsch, vagy a Hungáriás Kékes Zoli gyűjteményéből vásárolt, és a Micsoda buli! klipjében használt Jolana Neoton) + egy cimborám által kókányolt állványon álló pergő + egy lábdob + lábcin. Ez utóbbi kettőt egy amerikai gyártótól rendeltem, aki kifejezetten vánmenbendeknek gyárt hangszereket. Otthon a házi “stúdióban” inkább digitális cuccokat használok, hogy ne kelljen hallgatnom a szomszédok nyígását.

– Idehaza nem túl gyakori ez a vánmenbend dolog. Egyáltalán van rajtad kívül hazai vánmenbend?

– Biztos van, de szerintem az underground rock’n’roll műfajban – ahová az összes „produkciómat” sorolom – nem nagyon. Persze kérdés, hogy egyáltalán van-e itthon undeground rocknroll műfaj, miután a rocknroll műfajban alkotók nagy része leginkább a saját magát FMCG (Fast Moving Consmer Goods) termékként való kommercializálásával, tevékenysége monetizálásával, médiamegjelenéseinek szaporításával, továbbá külföldön remélt befutásának előkészítésével foglalatoskodik, és szerény megítélésem szerint ennek így nem sok köze van az undergroundhoz, de szerencsére vannak kivételek is.

Amikor leszerveztem anno a Bloodshot Bill bulit, nagy hatást tett rám a csávó, az utóbbi időben pedig egyre többet hallgattam a psychobilly előzményeként aposztrofált elmebeteg vánmenbend zenéket, például Legendary Stardust Cowboy, Eddie Noack, Hasil Adkins satöbbi, és kedvet kaptam hozzá, hogy összehozzak pár ilyen nótát én is. Amúgy előzményként meg kell még említenem az általatok szervezett RNR666 vánmenbend bulikat is. Ott voltam mindegyiken. Kurva jók voltak. A Dead Elvis-en ott wreckeltünk a többi WWWC taggal az első sorban, de a többször látott Fabulous Go-Go Boy hazai koncertplakátja is kint van a falamon.

– Creature ballada címmel jelentél meg a youtubeon egy videóval. A dalban a lápi gyermek Hany Istók neve is elhangzik, ő a creature?

– Nem. A Creature az 1954-es amerikai horrorfilm, a Creature from the Black Lagoon főszereplője, maga a zöld szörny,. A szám pedig az ő vallomása. Gyerekkoromtól horrorfilm buzi vagyok, és különösen kedvelem a régi, B-kategóriás filmeket, az Evil Dead-et például kétszázszor megnéztem már, de ha kedvenc horrorfilm hőst kellene választanom, az csakis a Creature lehet. Kint van a képe a WC-ben a falon, a nappaliban is velünk lakik egy régi flipper formájában. Kiváló régi rocknroll nótákat játszik a gép és van benne egy Creatre hologram is. Anno a vízi esküvőnkre vettem egy Creature-maszkot, hogy a film egy jelenetét rekreálva tartsam a kezemben a kis feleségemet, és itt volt az ideje, hogy egy saját nótában is megörökítsem. Hany Istók úgy jön a képbe, hogy a nótában a Creature, miközben a víz alatti barlangjában az újabb attakot tervezi, a Névtelen várat olvassa, és mivel rokonszenvet ébreszt benne sorstársa kitaszítottsága, rokonlélekként azonosítja, majd megénekli fohásza részeként.

– Gondolom lesz majd több dal is, esetleg valami hanghordozóra is lehet majd számítani?

– Ez a terv. Most készült el a második nóta, ami egy doo-wop horrorfilm-táncdalbetét lesz, és előbb utóbb lesz valami lemez is, természetesen vinylen. Van pár számkezdeményem, ami a Voodoo Allen-be nem annyira férne be, meg van egy csomó egyéb ötletem is.

– Apropó hanghordozó. Mi a helyzet a Fucktone kiadóval, amit futtatsz?

– Köszi az érdeklődést. Mivel a 80-as évek hazai punk, oi!, ska underground zenéin nőttem fel, a kiadót alapvetően azért találtam ki, hogy valamit én is hozzátehessek a szcénához, és az undeground örökséghez. Úgy érzem, hogy rengeteget kaptam ezektől a zenekaroktól élményben, emlékekben, barátságban, és néhányan közülük még akkor is erőt adnak a zenéjüket hallgatva, amikor részegen hazafelé botorkálok hegynek felfelé az éjszaka közepén. Ezeknek a bandáknak anno nem jelenhetett meg lemezük, zenéjüket mindenki ingyen megkapta és másolta, és gondoltam, jó lenne nekik a magam módján emléket állítani. Mivel egy másik, gyerekkoromtól tartó mániám a bakelit-gyűjtés, evidens volt, hogy csakis vinyl kiadványokról lehet szó, és mivel a célközönség sem túl nagy, 100-200 darabos kiadványokban gondolkodom. Fontos továbbá, hogy ez egy non-profit kiadó, mivel a kiadványokon nem keresek egy forintot sem; a kiadási költségek megtérülését követően minden profit a zenekarokat illeti, én meg megtartok magamnak pár példányt, tesztnyomást emlékbe. Az eddigi kiadványok általában mind elfogytak, de a Bandanas meg a Tizedes meg a többiek lemezekből van még valamennyi, továbbá lesz idén egy ‘Kretens 35 év’ újranyomás, és – kis késéssel – kijön az első Voodoo Allen lemez is 10 incses vinylen az ősszel. Remélem még idén elkészül a CPg antológia is, amin már dolgozunk pár éve, ezen felül régóta tervezem egy hazai idióta, primitív garázs, rocknroll, surf, trashpop zenékből álló válogatás kiadását is, amire például magamat is rátenném, Dolly Rambo, a Magic Mosquitoz, a Stílus zenekar, Piresian Beach, és más hasonló előadóművészek társaságában. Aki ezt olvassa, és szerepelne egy ilyen ortóságon, azonnal jelezze a kiadó weboldalán!

– Kedvenc vánmenbendjeid?

– King Automatic, a legnagyobban egyike, és Bloodshot Bill.

– Koncerteket is szerveztél egy időben, esetleg számíthatunk valamire a közeljövőben?

– Igen, még veletek együtt is szerveztük a Wildmen-t. Azok kurva jó bulik voltak. Emlékszem, mikor a Benkő Laci bácsi lába úgy járt az olasz garázsrockra a Fészek klubban, mint a motolla, illetve mikor téged kihajított a zenekar a buszból, mert vállalhatatlan részegre ittad magad, és nem ismertek fel:)

Utoljára a Daikaiju-t szerveztem kétszer is. Na azok konkrétan elmebetegek voltak, és se előtte, se azóta nem láttam olyan magával ragadó fellépést. A legnagyobb szervezéshez kapcsolódó emlékem az esküvőnkön fellépő Bambi Molesters koncertje, és a közös fellépésünk volt. Ők a kedvenc surf bandám maradnak a világ végéig, és akiknek annyi koncertjén voltunk, hogy összebarátkoztunk, és mikor egy bécsi koncerten a backstageben megkérdeztük, hogy eljönnének-e játszani az esküvőnkre, egyből rávágták, hogy persze, és kizárólag költségtérítésért. Az utóbbi időben inkább elmentem külföldre megnézni, akit nagyon szerettem volna, de ha visszaáll az élet a rendes kerékvágásba, akkor lehet, hogy még szervezek bulikat is. Schleki, a dobosunk a Voodoo-ban, állandóan rendez valamit. Pár éve a Quakes-t szerveztük együtt, és biztos lesz még ilyen. A szlovén Bitch Boys-szal majdnem lefixáltunk egy hazai hangversenyt, de aztán eltoltuk, abból még lehet valami akár jövőre.

– JOSEPH HORSEDICK-el lehet e majd élőben is találkozni?

– Mindenképpen. Érthető okokból leginkább a Voodoo Allen előtt tervezek majd csörömpölni, talán már idén ősszel is, de majd meglátjuk mi lesz.

Brand new band in the Voodoo stable, first album and here right away! Well deserved! It immediately made it to my favorites from this publisher, right next to Come N ‘Go, Roy & DMC and Destination Lonely. Their story of how the publisher and the band found each other is already pretty good. Beat Man was attending some festival in Italy where Sloks opened the whole event. That early, the audience was not yet prepared for Buddy Fuzz‘s manic feedback orgie, for the drummer’s primitive beats, and for the singer’s actions that could have been interpreted as attempts of suicide. Accordingly, the tent where they played got emptied quickly; everyone went for a drink or who knows what. Not so with Beat Man, who was so impressed by the band’s negative, destructive, self-threatening energies that he immediately offered them a contract after the concert and sent them to Lo Spider‘s studio in France to record a full album! The end result speaks for itself; it has become the best debut album of the last few years (at least for me). It’s rock and roll, after all, but an extreme, fucked up version of it that is totally not there to provide some light entertainment. I can’t make my mind up whether their lyrics are about using hard drug or deep depression, but they are about some fucking heavy shit for sure. I can liken their stage performance to something like a person in need who is unable to ask for help, or if she finally does, she does it in such a way that the first thought in most people is to flee from her as fast and far as possible.

Zsírúj banda a Voodoo istállóban, első lemez és egyből itt! Teljesen megérdemelve! Nekem egyből a kedvenceim közé léptek a kiadónál a Come N’ Go, a Roy & DMC és a Destination Lonely mellé közvetlenül. Már a sztori is elég jó, ahogy egymásra találtak (mármint a kiadó és a zenekar). Beat Man valami fesztiválon volt Olaszországban, ahol a Sloks volt az egész rendezvény nyitó produkciója. A fesztivál közönsége kora este még nem volt felkészülve Buddy Fuzz mániákus feedback orgiájára, a dobos primitív ütemeire, na meg az énekesnő öngyilkossági kísérletnek is felfogható színpadi akcióira. Ennek megfelelően ki is ürült a sátor ahol játszottak, mindenki húzott sört venni vagy mittudomén. Nem így Beat Man, akit a zenekarból áradó negatív, destruktív, önveszélyes energiák annyira lenyűgözték, hogy egyből a koncert után szerződést ajánlott nekik és Franciaországba küldte őket Lo Spider stúdiójába, hogy vegyenek föl egy teljes lemezt!
A végeredmény magáért beszél, szerintem az utóbbi pár év legjobb bemutatkozó lemeze lett ez (mánmint nekem). Végül is rock n roll ez, de annak a szélsőséges, elbaszott, totálisan nem a könnyed szórakoztatást elérni kívánó ága. A szövegekről nem tudom eldönteni, hogy a keménydrog használatról vagy a mélydepresszióról szólnak-e, de kibaszott súlyosak egytől egyig az biztos. Az előadásmód meg olyasmi, mint egy segítségre szoruló aki képtelen segítséget kérni, illetve ha mégis megteszi, azt olyan módon, hogy az első gondolat a legtöbb emberben az legyen, hogy meneküljön a közeléből minél előbb, jó messzire.

Nagyon szomorú, de egy régi ismerősünk, Baptiste már nincs közöttünk.
A kétezertizes évek elején fellépett nálunk a Catholic Spray-vel.

Úgy emlékszem vissza rá mint a félőrült zenésztársaihoz képest visszafogottabb, de nagyon kedves srácra. Amúgy a francia RnR/punk élet igen aktiv tagja volt. Olyan bandákban játszott mint a Pierre & Bastien, a T.I.T.S., a White Ass, a Vicious Brothers. Sokunknak fog hiányozni.

Reverend Beat-Man & Izobel Gracia: Baile Bruja Muerto (2019 / Voodoo Rhythm Records)

Már megint egy jó, sőt nagyon jó Reverend Beat-Man lemez! Beat-Man bizonyos szempontból olyan, mint a Ramones vagy a Motörhead. Aki úgy rajongója neki is, mint az említett két zenekarnak, mint például én, az kurvajól mulat magában, mikor felületes illetők olyanokat mondanak, hogy – Ja. Jó, meg minden, de ugyanolyan, mint a többi. Ilyenkor az ember mit tud csinálni? Legyint, oszt jólvan. Végül is mindegy. Amúgy ennek az a veleje, hogy az olyan figurák, akiknek ennyire karakteres megszólalásuk és jelenlétük van, azok egyszerűen rá égetik magukat az adott produkcióra. Ezen a lemezen például van három feldolgozás is, három igen különböző előadótól, úgy mint: The Doors, Venom, és egy mexikói nőjogi harcos, Chavela Vargas (1919-2012). És egyik sem lóg ki a lemezről, full Beat-Man mindhárom. 

Na, de ki az az Izobel Gracia? Ő egy los angeles-i billentyűs/dobos/énekes, akivel Beat-Man egy ideje turnézik és a tavalyi Rev. Beat-Man and The New Wave album több számában is közreműködött (Hozzánk legközelebb , Bécsben a Chelsea-ben lehet majd őket  elcsípni április 27.én!).

10 nagyon állat Rock n Roll-Trash-Garage-Cumbia dal van a lemezen, de a 11., a hét és félperces prédikáció, ami a legjobb, ahol a Tisztelendő Úr kifejti fejlődés >>> visszafejlődés elméletét. Na, az tényleg szép! Nem találom a neten ezt a számot, de Lavór és állandó műsorvezetőtársa már lejátszotta
a Kezek a sebekben 4. adásban:

Két videó is készült az albumhoz:

Sloks : Holy Motor (Voodoo Rhythm Records / 2018)

Zsírúj banda a Voodoo istállóban, első lemez és egyből itt! Teljesen megérdemelve! Nekem egyből a kedvenceim közé léptek a kiadónál a Come N’ Go, a Roy & DMC és a Destination Lonely mellé közvetlenül. Már a sztori is elég jó, ahogy egymásra találtak (mármint a kiadó és a zenekar). Beat Man valami fesztiválon volt Olaszországban, ahol a Sloks volt az egész rendezvény nyitó produkciója. A fesztivál közönsége kora este még nem volt felkészülve Buddy Fuzz mániákus feedback orgiájára, a dobos primitív ütemeire, na meg az énekesnő öngyilkossági kísérletnek is felfogható színpadi akcióira. Ennek megfelelően ki is ürült a sátor ahol játszottak, mindenki húzott sört venni vagy mittudomén. Nem így Beat Man, akit a zenekarból áradó negatív, destruktív, önveszélyes energiák annyira lenyűgözték, hogy egyből a koncert után szerződést ajánlott nekik és Franciaországba küldte őket Lo Spider stúdiójába, hogy vegyenek föl egy teljes lemezt!
A végeredmény magáért beszél, szerintem az utóbbi pár év legjobb bemutatkozó lemeze lett ez (mánmint nekem). Végül is rock n roll ez, de annak a szélsőséges, elbaszott, totálisan nem a könnyed szórakoztatást elérni kívánó ága. A szövegekről nem tudom eldönteni, hogy a keménydrog használatról vagy a mélydepresszióról szólnak-e, de kibaszott súlyosak egytől egyig az biztos. Az előadásmód meg olyasmi, mint egy segítségre szoruló aki képtelen segítséget kérni, illetve ha mégis megteszi, azt olyan módon, hogy az első gondolat a legtöbb emberben az legyen, hogy meneküljön a közeléből minél előbb, jó messzire.

Van fent több videó, újabbak is, de én mégis azt ajánlanám amivel én is megismertem ezt az egészet >>>

Are you enjoying your evening over there?
Are you laughing over there?
Are you laughin? You know what?
You don’t deserve my illness, no no

You don’t deserve my illness, You don’t deserve my sickness
You don’t deserve my time, You don’t deserve my sectret life, a second time