Csühes Pali írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
LOST&FOUND koncertbeszámolók III.
Nem rég eszembe jutott, hogy kicsit rendet teszek a g-mail fiókomban, na ezalatt találtam pár levelet amiket még 2009 nyarán küldött Supi barátnőnk, amikben három RNR666 Buli élményeit írja le. Az elsőt >> ITT<< a másodikat >> ITT << találod. És végül íme a harmadik:
Az este idézőjelbe tett szarrá aggódással kezdődött, mert alapvetően senki nem volt sehol, 9 előtt pár perccel legalábbis a főszereplők még hiányoztak. Az RNR666 szervezőinek 9-re ígérte magát Berlinből a Jack of Heart és a Magnetix nevű francia banda a Blue River állóhajóra… 2 előző esti zúzás és minimum 10 órás utazás után nem tűnt biztosnak, hogy valóban meg is érkeznek, de 9 előtt pontosan 3 perccel mindenki – beleértve önmagukat – megelégedettségére befutottak. Igaz, kissé kómás állapotban, begyógyultan, de sebesen hordták be a cuccaikat és kezdtek el lazán szűrni (sörözni).
Kb. 40 perc alatt beálltak, és kezdett a Jack of Heart…a banda főembere civilben is extra megjelenésű legény, de ez nem volt elég, fellépő/játszóruhát is öltött: fehér lakkcipő, testszínű neccharisnya a pipaszár lábakon, szakadt, nagyon rövid farmershort, fehér kötött garbó alól kilógó kockás ingecske, fehér gitár a fürtös frizura és bajusz mellé…és nagy kedvesség. Ezzel ő kényszerűen is főszereplővé vált, mert zenésztársai nem is überelhették volna ezt a megjelenést. De ez csak a külső. Zeneileg erőteljesen és sallangmentesen csaptak bele, gyors, feltámadó energiával tolták hangulatba a jelenlévőket. Zenéjük a pszihedelikus ’60-as sal megtámogatott nois-os reszelés és rezgés, fasza gitárzene elborult énekkel támogatva. Erre az impulzusra a nép jól reagált és ez visszahatott a produkcióra: A már említett énekes-gitáros Piero – aki közben maximálisan elnyerte a közönség szimpátiáját – energiatúltengésében egy slukkra, kurvagyorsan lehúzott és alig mellécsöppentett sörökkel, (erre még visszatérünk) kápráztatta el a megjelenteket. Hö, de a harmadik számnál beleizzadt a pulcsiba és a zúzda közben lazán igyekezett lefejteni magáról a lajbit….hát, ebből helyzet lett, a laza kivetkőzésből showelem született. Belegabalyodott a cuccba, közben szembekúrta magát a gitárral, a vére is kicsordult, igazi pierrot ábrázatot adva az egyébként is kedves-bohócos, szerelmetes arcnak. De ez senkit nem zavart, pörköltek tovább, mint állat. A dob (Trux), két gitár (Piero, Benji) és basszus (most Alexet helyettesítve Aggy) felállás végig erőteljes, pszihedelikus, elborult műsort nyomott, mindenki élvezte a showt. A végére azért Piero még megfejelte a történetet: a rutinsebességgel belökött ikszedik sör és az őrjöngés felrázta őt magát is, és gyomrából, mint összerázott sörösüvegből tört ki a magához vett matéria. Orrán-száján dőlt minden…megspékelve a két orrlukáblól úgy 17 cm-re lelógó takonnyal. (Utólagos tanulság, hogy megfázva az ember legyen elővigyázatosabb) Nehéz helyzet volt, aminek Piero nem volt ura, megoldásképpen Trux kitört hangszere mögül és lazán kezére tekerte az anyagot, de azonnal be is vaxolta vele Piero séróját…a maradékot meg a korábban nem említett, pedig nem elhanyagolhatóan látványos, Piero nyakában lógó, ezüst színben csillogó fehér boába kente, sajátos arckifejezéssel kísérve mindezt. „Vidám„ jelenet volt, legalábbis a közönség bókolt a produkcióhoz. Végül aztán volt még egy ráadás, némi fetrengéses őrület, hogy senkinek ne maradhasson hiányérzete.
(az ominózus hányás és a takony meg lett örökítve, köszönhetően Fehér Csabának. Köszönjük!)
Gyors átszerelés után következett a Magnetix. A faszi énekes-gitáros és a Jack of Heartban még basszuson játszó dobos csajból álló súlyosság ebben a felállásban még tudta fokozni az előzményeket. Aggy a dob mögött lerúgta fél pár cipőjét, Looch meg úgy állította be a szerkót, hogy attól az arc behal. Totál készen vannak, arcbabasz, amit művelnek, de ez önmagukra is igaz. Beton energy-t nyomtak, pörgetve magukat és a közönséget. Amikor már fokozhatatlannak tűnt a helyzet, a gitáros „lazításképpen” gerjesztette az erősítőjét, csavargatta a gombokat, sivított az őrület, közben ezt szintén energikusan támasztotta alá a dob. A végén a Looch felakasztotta hangszerét egy transzparensre, ahonnan – mint ahogy az várható volt – le is esett…ez szinte fájt, de a jelek szerint csak minket zavart egy kicsit. A nagy követelőzésre persze itt is volt ráadás, abban sem kellett csalódni… végül Aggy ütötte le az utolsó hangot, annyira az utolsót, hogy egy következőre már nem is lett volna energiája…hiába, kemény sport a zenélés. Történelmi pillanatokat lehetett átélni: a Foetus találkozott a Cramps-szel, ritkán megélhető hangok hallatták magukat. Ó, kedves Hallgatók, azt kell, hogy mondjuk ezzel kapcsolatban, hogy fontos…. a BangBang kedvencei megjelennek ebben a zenében. Magnetix, ott voltál?! Ha nem, hát nem… Erről jut eszünkbe, hogy pl. az egyik legismertebb magyar internetes zenei hírportál szerkesztője fontosnak érezte, hogy a programra ingyenjegyekkel biztosítsa magát, aztán a szervezők szavait idézve baszott elmenni a koncertre, inkább az asszonyt mászta meg, vagy beszippantotta a tv, vagy ki tudja, de annyira már nem érdekelte a téma, hogy jelenlétével is megtisztelje a fellépőket. Ezt csak a koncertszervezés hátteréhez jegyezzük meg, nem lehet valami lelkesítő ez a fajta érdektelenség (de pl. erről hamarosan meg is kérdezzük…). Pedig a helyszín is kiváló volt, mint mondtuk a Blue Riveren zajlott a koncert, ami a 60-as évek nagy történéseinek helyszínével – a Budai Ifjúsági Parkkal szemben – helyezkedik el, a célközönséget leszámítva kb. ismeretlenül….pedig mostanában itt, a Dunán zajlanak a dolgok. De ez nem a reklám helye.
(fotók: Fehér Csaba)
Még több fotó Martinkó Márktól:
The Magnetix >> ITT <<
Jack Of Heart >> ITT <<
FESTŐ,ÍRÓ,PUNK egyszemélyben
Wild Billy Childish & CTMF : Failure Not Success (Damaged Goods) 2023
Pár hete tologatom, tologatom, hogy írjak erről a lemezről. Mi a faszt írjak egy olyan valakiről, akit ennyire szeretek? Az csak most fogalmazódott meg bennem, hogy végül is Billy Childish számomra olyan, mint Lemmy, Rotten, vagy Mark E. Smith, meg Dee Dee persze. Ő is olyan, aki számomra jóval túl mutat azon,hogy szeretem a zenéjét és kész. Érdekel, hogy mi a véleménye, hogy látja a világot, meg ilyenek. Végül is az egész figura nagyon érdekes számomra.
Na, de itt ez az idei lemez. Ráadásul teljes nagylemez, stúdiólemez, szóval nem akármi. Na, egyből bekezd a BC&CTMF trió egy Richard Hell feldolgozással, ráadásul az első album, első számával, ami alapból egy kurvajó szám, de ennyire lecsupaszítva aztán végképp ellenállhatatlan. A következő egy The Fall szerű, de amúgy tipikusnak mondható Childish szerzemény, minimál post-punk, aztán jön minden szépen sorban: ős RnR, surfös dolgok, blues, RnB és végig az az érzésem, hogy ezt már hallottam tőle ezelőtt, ami engem egy másodpercig nem zavar. Mindeközben még egy feldolgozás, Jimi Hendrixtől a Fire, ami kábé a kedvenc Hendrix számom. Az utolsó számnál meg megvilágosodtam olyan szempontból, hogy a Sleaford Mods punk oldalról nem csak a PIL-ből meg a The Fall-ból inspirálódott, hanem Billytől is.
Aki esetleg a festészet iránt is fogékony, annak mondom, hogy Billy Childish egy eléggé elismert festő is egyben. Kurvajó festményei vannak, kedvenc festője V. van Gogh, kedvenc irányzata a korai DADA. De költő-író is egyben, ott is röppentek az elismerések művészkörökben, a Rock N Roll – garagepunk alvilága aztán meg végképp tiszteli, becsüli.
Egy jó Tv adás róla, a festészetéről, a zenéjéről >> ITT <<
teljes album >> ITT <<
W.B.C.&CTMF facebook >> ITT <<
festmények >> ITT <<
Reno to Sydney
Spitting Image : Full Sun (Slovenly Recordings (2023)
Több szempontból is különleges ez az album. Mindenekelőtt, mert különösen jó, még ebben a különösen erős 2023-as évben is kimagaslóan jó! És érdekes módon ez a legelső kiadványa, a több mint húsz éve létező renoi (Nevada) Slovenly Recordings-nak egy renoi csapattól. Pedig a Slovenly aztán a világ összes szegletében tevékenykedő zenekartól adott már ki lemezeket. A másik érdekes dolog, hogy ez a lemez nem illik bele az úgymond slovenlys, garage / punk rock kategóriába. Az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy voltak már kicsampongások másfele régebben is: GREEN/BLUE, MODEL ZERO, HÄXXAN, DUCHESS SAYS lemezei például.
Na, de a lemez. Nem egy könnyed valami: jó kis depresszív, szorongtató, noise rock / psy-punk sötétség, de kurvára élvezetes és változatos. Változatos, pedig sokszor monoton, kábé mint a korai Shellac, vagy a Lamps és a Black Box c. számban felfedezni véltek egy adag Drains-t (King Coffey-nek a Butthole Surfers dobosának egy másik zenekara) is aminek az első lemeze a ‘Pick Up Heaven’ nagy kedvencem. De sok minden kevereg-kavarog itt a mélyben, elég, ha csak azt felsorolást veszünk, amit egy interjúban mondtak, hogy mik hatottak rájuk: Thin Lizzy, Cro Mags, E-40, Jesus and Mary Chain, Roky Erickson, Lee Perry. Elég jó kis sor!
Plusz érdekes volt olvasni egy interjút a zenekarral, amiből kiderült, hogy nagyjából ugyanaz a szar ment végig az ő Renojukkal, mint az én Hajdúszoboszlómmal. Az övékből egy kaszinóváros, az enyémből meg egy semmilyen, csilivili fürdőcentrum lett. Szomorú ez basszameg!.
teljes album >> ITT <<
mindenféle link >> ITT <<
Cammy Cautious & The Wrestlers : Ep (Warttmann Inc.) 2023
Sydney, Ausztrália, négyszámos kislemez egy fiatal triótól. Úgy emlékszem egyszer már belefutottam, de akkor nem nagyon tetszett az az indi szerűség amit játszottak. Ez a négy szám (kivéve talán az első) már garage punk és ezzel már nincs is semmi bajom. Az énekescsajszinak jó vagány hangja van, a gitárok hangosak, mi kellhet még?!
teljes ep >> ITT <<
mindenféle link >> ITT <<
Goodbye Boozy AGAIN!
Hood Rats : Rockefeller Funeral (Goodbye Boozy Records) 2023
Ha ezt a hat számot valaki átmásolja egy kazettára és úgy adja át nekem, hogy – Ezt hallgasd meg! Milyen fasza 80-as amcsi punk/hard core cucc! Én csont nélkül elhiszem neki. A Circle Jerks / GG Allin & The Jabbers keveredik valami koszos rock zenével (ők a Motörheadre hivatkoznak, én abból nem sokat hallok) esetleg nagyon kevés korai metalal. Az első számnál az ugrott be, hogy ilyen is lehetett volna az Iron Maiden, ha Paul Di Anno rúgja ki Steve Harrist és nem fordítva, majd bevesz egy punkot basszusozni, a gitárosokat meg a dobost pedig a áttéreti a sörről a speedre. De honfitársaimnak bevillanhat a Sex Riders is talán-talán. De ez jóval punkosabb. Sőt punk.
Montreáliak amúgy, már megjelent két lemezük kazettán, de azokat még a mostani énekes/gitáros rögzítette és játszotta fel egyedül, otthon egy ablak nélküli szobában, miután a józan életmódot választotta. De ez már egy trió munkája és első megjelenésük vinylen, köszönhetően a Goodbye Boozynak!
teljes lemez >> ITT <<
minden cucc >> ITT <<
instagram >> ITT <<
facebook >> ITT <<
Red Mass : The Taste Of Words (Goodbye Boozy Records) 2023
A Red Mass az egy más világ. Rengetegszer írtunk már itt az RNR666-on, róluk meg az előzménynek tekinthető CPC Gangbangs-ről is. A Red Mass és a CPC közötti kapocs az Roy Vucino. Ő tűnik az egyetlen fix pontnak ebben a furcsaságban aminek Red Mass a neve. RENGETEG kiadványuk jelent meg az évek során és zeneileg olyan széles spektrumon, hogy az akár lehetne nevetséges is. De, csak hallgass bele bármelyikbe, hamar rájössz, hogy nem az. Rockabilly? Harsh Noise? Folk? Pop? Psy-Rock? Black/Thrash METAL? 60’s Garage? Punk? Na, ezeket mind érintették már! Ezen a 12 számos cd-n leginkább a pszichedelikus-rock a domináns.
teljes lemez >> ITT<<
instagram >> ITT <<
facebook >> ITT <<
POWER POP
Slander Tongue : Monochrome (Alien Snatch! Records) 2023
Nem csak az van, hogy a berlini zenekar második albuma a Monochrome az idei év eddigi legjobb lemeze, hanem stílusában az utóbbi két évtizedé is. És most kurvára nem túlzok. Ezt a power pop/RnR/snotty-punk/glam cuccot nem tudom elképzelni, hogy lehet jobban játszani. Minden szám sláger, olyan gitár munka a két gitár között, hogy beszarsz, a gitárszólók johnny thundersi magaslatokban, Automatic Alex nyegle, nyafogós hangja ehhez a zenéhez van kitalálva, plusz a lemez ami full analóg módon lett rögzítve és masterelve úgy szól mint a legjobb albumok a ’70-es években.
Az előbb említett gitáros-énekes a Bikes-ból és a Modern Pets-ből lehet ismerős, akiknek ‘Sorry Thanks‘ album szintén nagy kedvencem. Ők egyszer felléptek Budapesten, de sajnos nem mi (RNR666) szerveztük. Emlékszem nem volt pénzem vonatjegyre, úgyhogy nem láttam őket.
Szóval itt ez a tíz rövidke két – két és fél perces szám, ahogy mondtam, mind sláger, mondhatjuk, hogy ez egy RnR party album. Ha csíped a New York Dolls-t, a The Real Kids-t vagy az újabbak közül a Liquor Store-t megvan az új kedvenced! Ja és hab a tortán, hogy Jeff Clarke (Demon’s Claws, Hell Shovel etc.) énekli a háttérvokálokat!
Egy érdekes dolog még a végére: a lemez utolsó száma egy feldolgozás mégpedig egy 1974-es KFC reklámé. Ha érdekel az eredeti >> KLIKK! << ide!
teljes album >> ITT <<
eddigi lemezek >> ITT <<
instagram >> ITT <<
Stef + The Sleeveens : Give My Regards To The Dancing Girls (Sweet Time Records) 2023
Kétszámos kislemez egy általam eddig ismeretlen ír fazontól (Stefan Murphy) akit egy nashvillei csapat a The Sleeveens kísér. Na, itt már ismerősen csengő nevek is felbukkannak pl. a dobos, Ryan Sweeney korábban olyan nagyszerű bandákban dobolt mint a Cheap Time (Jeffrey Novak-al (!)) vagy a Thing (Rich Crook-al (!!)) a basszusgitáros Eli Steele pedig együtt zenélt a Sweet Knives-ban Alicja Trout-al és Rich Crook-al a Lost Sounds-ból (Jay Retards legendás szinti punk zenekara). Ja és ezt most tudtam meg: Rayn Sweeny a Sweet Time Records főnöke is egyben!
Na, de nem is ez a lényeg, hanem ez a két dal. Mit dal?! Ez a két sláger! Úgy gondolom mind a kettő egyfajta himnusz a RnR zene nagyszerűségéről. Lehet ez így egy kicsit patetikusan hangzik, de szerintem így van.
Az ‘A’ oldalon egy hosszabb öt perces dal, amiben több hangulati, sőt stílusváltás is van: alap RnR-tól a pub rock-os (Stef ír származása?) témázgatáson keresztül egy kis pszichedelikus elszállásig.
A ‘B’ száma akár Joey Ramone szólóalbumán is lehetne vagy az öccsével közös Sibling Rivalry kislemezen. Tökéletes punk-pop-RnR dal.
Nagyon erős debütálás, állítólag 2024-ben jön egy teljes album. Alig várom!
teljes lemez >> ITT <<
PUNK PUNK PUNK
Chinese Junk / The Vains : Split 7″ (Big Neck Records) 2023
Hat számos megosztott kislemez a londoni Chinese Junk és a kanadai The Vains zenekaroktól.
A Chienes Junk oldala három, rövid, gyors, pofonegyszerű, szövegileg a végtelenségig lebutított, a Ramones és a ’90-es években a Rip Off kiadónál megjelent cuccok tökéletes miksztur(h)ája. Mit mondhatnék? Ez az a fajta punk amit életem végéig elhallgatnék és már nagyon úgy tűnik fogok is. Jó társaságban (egyedül), besörözve, jó hangosan -nem kell több!
Januárban jelent meg a bemutatkozó albumuk, szintén a Big Neck-nél. Három idősebb fazon akik már játszottak előtte is itt-ott egészen a ’90-es évektől. Hogy őket idézzem: LOW BUDGET, HIGH ACTION! KINGS OF POUND SHOP ROCK.
A The Vains oldala már kevésbé az a direkt punk mint az angoloké, itt befigyel egy kis Turbonegro szerű glampunk és némi power pop is, Cute Lepers, meg ilyenek.. Nagyon érdekes, hogy az egyik gitár az összes számban külön életet él, olyan mintha nem is igazán kapcsolódna magához az adott dalhoz. Nagyon kíváncsi lennék egy hosszabb anyagra tőlük.
Hát, a Big Neck megint minőséget tett le az asztalra! Korábban már írtunk a kiadó néhány lemezéről >>itt << >>itt<< >>itt<< >>itt<<
teljes kislemez >> ITT <<
facebook >> ITT <<
instagram >> ITT <<
Big Break : Angel’s Piss (Wrong Speed Records) 2023
Nagyon-nagyon jó bemutatkozó album a sheffieldi Big Break-től. Hatásos keveréke a garage punknak és a hard corenak, na, nem a keményebb, izom HC-nek, hanem mondjuk a Minor Treat-nek. Nagyon jól, fogósra megírt dühös, gyors számok, trükkös váltások és van szinti is ami csak színesíti az egészet. Valamennyire van hasonlóság a most eléggé népszerű ausztrál vonallal, a Stiff Richards például. Akinek az tetszik ez is valószínű, hogy be fog jönni. Az énekes hangját meg imádom!
Majdnem elfelejtettem, hogy a basszeros régen a The Hipshakes-ben játszott amiért annak idején nagyon oda voltam.
tejes album >> ITT <<
istagram,spotify,facebook >> ITT <<
Jó hely lehet az a Közép-Nyugat.
Why Bother? : A City Of Unsolved Miseires (Feel It Records) 2023
Azta, ez egy nagyon jó lemez! Pár éves zenekar egy közép-nyugati kisvárosból, mondjuk rengeteg kiadványuk jelent meg ezalatt.
Szintetizátros punk (de kurvára nem egg-punk!) és annak ellenére, hogy totál low-fi érdemes figyelmesen, fülhallgatóval is meghallgatni, mert rengeteg kis apró finomság van benne. Eléggé kiábrándult, keserű hangulata van úgy összességében, de jó értelemben véve popos és hangulatos. Ha elkapja az ember a fonalat hamar beszippantja. Engem a régiek közül kábé a Hüsker Dü-re emlékeztet, de a Digital Leather is nagyon benne van plusz a legutolsó Pink Reason kisemez is. Feldolgozták a The Bags / Alice Bag Band (Kaliforniai alap punkzenekar a ’70-es végéről. Itt zenélt egy darabig a híres punk producer, hazánk büszkesége: Geza X) Prowlers In The Night c. számát, nagyon frankón! A srácok nem igazán nyomulnak az online világban, szinte semmit nem tudni róluk.
teljes album >> ITT <<
The Long Stairs : Big House (saját kiadás) 2023
Alter-indi rock Detroitból. Rosszul hangzik, ugye? Mármint nem a Detroit. De a zene jó amúgy. A trió két tagja a nagyon fasza blues-punk The Stools-ban (Goodbye Boozy Rec., Big Neck Rec., Drunken Sailor Rec.) játszik, de itt lazább, szelídebb a téma, viszont a dalok nagyon jók! Ők a The Fall-t hozzák példának, én abból nem sokat hallok itt, a Pixies-ből annál többet. Azok a számok amik tetszenek, azok nagyon tetszenek, amik nem annyira, azok az akusztikus indizgetések. Érdekes módon az album címadója pont ilyen, az meg nagyon bejön. Azért vannak punkos bepörgések bőven, meg egyáltalán: ez egy jó lemez, csak nekem egy kicsit hosszú.
teljes album >> ITT <<
minden link >> ITT <<
Дуже добре + Very Good
Pocket Monzzter : Totally Wasted (saját kiadás) 2023
Ó jeeee! Fuzz garage punk Kijevből! Mindössze ketten, egy fiú és egy lány, gitár és dob. Pofonegyszerű dalok amik nagyon jól, nagyon fogósra lettek megírva, az énektémák az első hallgatás után rögzülnek, a zene meg jó kis bulizós garage RnR. Persze a nagy elődök befigyelnek: Sonics, Cramps stb. , de nagyon örülök, hogy a gitárhangzás nem retró, az leginkább a francia Magnetix-re emlékeztet, a cow-bell gyakori használata miatt pedig végképp az az érzésem, mintha hájjal kenegetnének.
Ezek szerint keletről és nyugatról is körbe vagyunk véve garage zenekarokkal, Bécsben ugye ott van Venus Bop és jobbnál jobb zenekarai, mint a Man-Made Monster, a Laser Mutants , a Trashboyzzz . De a Staggers is ilyesmi volt, de ők már feloszlottak, ha jól tudom. A horvátok meg réges-rég érzik és művelik ezt a műfajt, ami érdekes (és szomorú) módon nálunk valamiért sosem vert gyökeret.
Jaaa és külön gratulációm a nagyon király logoért!
teljes album >> ITT <<
mindenféle link >> ITT <<
Daughter Bat and the Lip Stings : Lots Of Love (Cow Tool Records) 2023
7 számos válogatás kazetta a zenekar eddig írt szerelmes számaiból, tehát azok a számok vannak itt amit a szerelemről írtak eddig. Ez így világos? Kurvajó, magas minőségű low-fi punk Sydney-ből. Persze hasonlít a kortárs ausztrál dolgokhoz, például a Gee Tee-hez, de nagyon ott van a Ramones, (főleg a Joey-s számok) és van benne jó adag M.O.T.O. meg egy kevés a LiveFastDie lazább dolgaiból. A kedvenc számom a ‘Botched Boob Job‘ meg kurvára nem ugrik be, hogy mire hasonlít és majd megőrülök emiatt.
teljes album >> ITT << ingyen letöltheted
bandcamp >> ITT <<
spotify >> ITT <<
MOTÖRHEAD + POISON IDEA MÁNIA
City Kings : Steel Rock N’ Roll (saját kiadás) 2023
Zenekarnév, albumcím, borító. Sejtettem, hogy valami rohadék egyszerű street RnR lesz ez. Az első szám elkezdődött -Ez tiszta Motörhead! A második gondoltam biztos valamivel másabb lesz, de nem. A harmadik sem. Akkor már szinte biztos voltam ez lesz végig. Így is van. Nem úgy, hogy Motörhead-es, de punksosabb vagy éppen metálosabb változatban. Nem. Ez totál Motörhead egy az egyben. Mondanom sem kell, ez engem egyáltalán nem zavar. Amúgy a srácok ezen belül változatosak: van itt az Overkill időszakból (79-80), van a Bastards környékéről (90-es eleje) és a modernebb 2000-es évek utániból is persze ez-az.
Nem sok infó van róluk, de kis kutakodás után kiderült, hogy a srácok (trió) amúgy különböző raw-punk és d-beat zenekarokban játszanak (vagy játszottak?).
Jó cucc, szerintem lesz hallgatva sokat, ráadásul a bandcamp oldalukon ott az összes dalszöveg.
teljes album >> ITT <<
Hot Load : Hot Load (Painted Pony Records) 2023
Itt is bujkál némi Motörhead, de amivel egyértelműen rokon az a Poison Idea és a maiak közül a Long Knife. Tehát jófajta tekerős, gyors Hard Core-Rock N Roll-Punk. A négy dal átszalad rajtad, mint rutinos alkoholistán a puncs. Érdekes módon a borító nagyon hasonlít a Dead Moon Standed In The Mystery Zone borítójára. Kár, hogy nincs egy Dead Moon feldolgozás, kíváncsi lennék, hogy nyúlnak hozzá a fiúk. Ez csak egy négy számos kislemez, szívesen hallanék tőlük valami hosszabbat. Frankó cucc!
teljes ep >> ITT <<
AZ ÉV LEMEZE?
Killer Kin : Killer Kin (Dead Beat Records) 2023
Úúú bazmeg, azt a kurva….mi vót ez?! Kábé ezek voltak az első szavaim, miután egyben végighallgattam a new haveni Killer Kin bemutatkozó lemezét. Ennél töményebben nem igen ragadta meg senki a Stooges féle action-rock lényegét, pedig voltak jelentkezők bőven. Például éppen tíz éve a Lantern a ‘Rock n Roll Rorschach’ lemezzel (Ők sajnos a második albumnál nagy bánatomra stílust váltottak, nem is hallani felőlük azóta semmit.) vagy a 80-as évek elején a francia Soggy is ezt a vonalat vitte, ahogy a holland Loveslug, de tényleg voltak rengetegen. Na, de ilyen vadállat módra, mint a Killer Kin senki sem végezte el a melót. Apropó a zenekar Arthur ‘Killer’ Kane -ről a New York Dolls basszusgitárosáról nevezte el magát. Róla készült egy nagyon jó dokumentumfilm, nem az a tipikus RnR doku, érdemes megnézni! >> Klikk! <<
A zenekart 2018-ban alapította az énekes / szövegíró Matt Lea és a ritmusgitáros / dalszerző Chloe Rose, akik így ketten totál úgy néznek ki, mint valami Rock n Roll Tarzan & Jane. Komolyan!
Nagyon erősen kezdenek a ‘Mr. Dynamite’-el, de az egész csak durvul befele. A harmadik számnál mikor bejön az az egy ujjas egy hangos zongora, a hideg ráz kifele! Aztán két dal, amibe kurvára ott az Ass Cobra korszakbeli Turbonegro. És persze az AC/DC, a Rose Tattoo,a Stooges folyamatosan ott ólálkodik a háttérben.
El is jutottunk a ‘B’ oldalhoz, ahol aztán ‘gyeplőt a lovak közé!’ és a ‘Mötorbanger’-el elindul a végletekig fokozódó bepörgés! Jön a ‘Needles and Knives’ ami a ‘Stunner’-el egyetemben jelenleg a két kedvencem a lemezről. A végén pedig két olyan szám, ami mintha egy-egy szénné-szarrá pörgetett The Oblivians dal lenne penge hangzással!
Nekem ez egy tökéletes album, a számok, ahogy szól, az egész lemez felépítése, a dizájn. MINDEN. Még a szólók is kurvára tetszenek. Plusz nem jut eszembe egyetlen olyan lemez, ami ennyire bejön, de nem rakom fel még egyszer egyből megint, mert egyszerűen ki kell pihennem.
Állítólag 2024-ben jönnek Európába. Én minden tőlem telhetőt elkövetek majd, hogy legyen egy buli Budapesten is, az biztos!
teljes album >> ITT <<
instagram, spotify stb. >> ITT <<
video >> ITT <<
***
TALJÁN TRASH
Duodenum : My Life My Time (Bubca Records) 2023
Blues-punk Róma városából. A zenekar két tagból áll, úgy mint Igor Mortis, avagy Numero 71 Monobanda gitározik és dobol one man-bandként, Luca Tanzini pedig úgymond énekel és kazoo-t fúj.
2010-ben alakultak, tehát már viszonylag régi zenekar, de a tagok már jóval előtte kezdték az ipart, úgy a 2000-es évek legelején. Azt nehéz lenne felsorolni, hogy Luca hány zenekarokban volt érintett az évek során, ami biztos, hogy a The Ultra Twist-el és a Trio Banana-val játszott RNR666 Buliban Budapesten.
Igor is többfelé játszott már például a The Barsexuals -ban aminek ez az albuma valami kurvajó!
Na, de az új hat számos ep. Írott cd-n, fénymásolt borítóval ahogy ezt már megszokhattuk a Luca által igazgatott Bubca Records-tól.
A ‘Work For Life‘ egy nagyon jó groovy blues téma ami egy rövidke kazoo szóló után (a kazoo később többször is előkerül) szépen folyamatosan gyorsul befele. Nagyon jó kezdés! A ‘Walking Into The Desert‘ egy sima blues.
|
A ‘La Mia Ragazza è Cieca‘ már a legejétől gyors blues punk. A címadó, ‘My Life My Time‘ egy Billy Childish szám is lehetne egy akkora középtempós riffel, hogy leszakad a fejed! A ‘Basta Pasta’ egy 40 másodperces gyors őrjöngés és szerintem ez valamelyik régebbi Luca féle projectben már hallottam. A végén egy Suicide dal a ‘Ghost Rider‘ feldolgozása pedig valami csodálatos!
Koncerten akarom már látni végre!!!!
Mottojuk: worst band ever.
play loud, listen
and shut up
teljes album >> ITT <<
bandcamp >> ITT <<
Wasted Pido : How? Now? (Rotten Babuino Records) 2023
 Wasted Pido azaz Enrico Stocco. One man-band az olaszországi Velencéből. A kezdetektől nagyon kedveltem a dolgait mert mindig kicsit más volt mint a többi One man-band, például a dobgép használata miatt. Ő már kétszer is járt nálunk RNR666 Buliban Budapesten, de ha jól emlékszem dobgépet egyik alkalommal sem használt… Na, mindegy.
Ez az új anyag aztán teljesen más mint amit megszoktál, nem csak egyszemélyes bandától, hanem bárkitől. Az, hogy ebben a 20 percben hányféle stílus, hangulat jelenik meg és adja át a helyét egy teljesen különbözőnek amire kurvára nem számítasz az valami elképesztő! Suicide féle hideg dobgépes RnR-t váltja oldtimer swing ezt full punk olasz nyelven, jön egy kis outlaw country, majd mondjuk egy kis jazzy-No Wave szaxofonnal. Nem is pofáznék sokat, hallgasd meg!
A teljes cucc >> ITT <<
Két kis személyes történet:
 Ha Enrico szóba kerül mindig két sztori jut eszembe. Mind a kettő valamennyire vicces.
Az egyik 2012-ben történt. Vége volt a koncertjének a Trafikban és rámugrott a színpadról, mint ahogy Hard Core koncerteken szokás. Amit poénnak szánt, mint később elárulta. Na ennek az lett a vége, hogy kurvára eldőltem és a járólapba pikkk!!! bevertem a fejem és agyrázkódásom lett, szédültem meg minden. Gondoltam, hogy elkezdek Unicumozni, attól biztos jobban leszek. Sokkal szarabbul lettem. Másnap karácsony a szülőknél ünnepi asztal, legjobb kaják stb. na egyszer csak felpattanok és rohanok ki a kertbe sugárba hányni. Hhahaha! Persze anyámék nem hitték el, hogy nem full másnapos vagyok, hanem agyrázkódásom lett, amire lehajtottam pár felest, amiről mint később megtudtam kurvára NEM szabad. Agyrázkódásra ne igyatok alkoholt!
A másik meg 2017-ben volt. Koncert előtt kiderült, hogy mindketten szeretjük a korai Iron Maident, főleg a Killers albumot. Mondja Enrico, hogy ő el tudja játszani (ha jól emlékszem) a Wrathchild-ot a Killersről. Megbeszéltük, hogy akkor ma este legyen ez az utolsó szám és milyen fasza lesz! Egész koncert alatt arra vártam mikor jön már a Wrathchild. Na egyszer csak Enrico elkezdi felkonferálni – Következő szám egy feldolgozás az Iron… De közben a srác akitől béreltük a hangcuccot és már vagy ötször jelzett, hogy legyen már vége, mert már menne, most nagyon határozottan int, hogy VÉGE. Úgyhogy nem volt Wrathchild.
|
||||
Old Is NOT Dead!
Heartbeeps : Cum Together (Slovenly Recordings) 2023
Új nagylemez kipróbált Bordeaux-i rock n rollerektől, akik előtte a Wild Zeros-ban és a TV Killers-ben nyomultak. Valószínű nem ez a lemez fogja megváltoztatni a véleményed a punk rock zenéről, vagy ilyesmi. Ha hallottál már pár 70-es évekbeli amerikai punk lemezt sok minden ismerős lesz. A dalok viszont olyan nagyon jók, és az egésznek olyan fasza hangulata van, hogy arra kellett rájönnöm, hogy ezt a lemezt hallgattam legtöbbször az utóbbi pár hétben. Tökéletes punk-rock n roll / garage punk PARTY album!
Plusz: Gratulációm aki a borítófotót lőtte és annak is akinek eszébe jutott, hogy ez mehet frontképnek! Alig várom, hogy egyszer meglegyen vinylen és kézben tarthassam.
teljes album >> ITT <<
facebook >> ITT <<
Lousy Sue : Artless Artfacts (Sweet Time Records) 2023
Már megint egy új Sweet Time Records kiadvány, idén már a harmadik (március van!) Ha így folytatják ott a helyük kedvenc kiadóim között, mint a Big Neck vagy a Goodbey Boozy.
Ezúttal egy számomra eddig ismeretlen indianapolisi trió első nagylemezét adták ki. Pofonegyszerű, dögös punk rock ez, váltott női-férfi énekkel, a 15 dalból kettő lépi át a 2 perces álomhatárt, gondolhatod, hogy a srácok nem szarakodnak szólókkal meg témaváltásokkal. Egy feldolgozást is találunk mégpedig a kortárs Buck Biloxi-tól.
Feltűnt, hogy a rendkívül rokonszenves, középkorú zenészek szívesen viselik jobbnál jobb underground punkzenekarok és lemezkiadók pólóit, amúgy egyikük a legendás Rip Off Records több zenekarának hangzásáért volt felelős úgy húsz-huszonöt éve (pl. az első The Marked Men album, a The Zodiac Killers vagy a The Kill-A- Watts lemezei. Azért ezek nem semmi bandák voltak.)
teljes album >> ITT <<
facebook >> ITT <<