Nem egészen az én műfajom a kisújszállási 24/24 által játszott raw punk / hard core, de érdekes módon elég gyakran hallgatom őket és sokszori meghallgatás után nem is tűnik annyira brutálnak. Megszokja a tempót és a nyerseséget a magamfajta dallamosabb punkot kedvelő is. A szövegek meg aztán végképp nagyon jók, pont olyan mint maga a zene: semmi sallang, semmi finomkodás, semmi túlzás. Ez a magyar valóság sajnos, bassza meg! A ‘Bukott’ című számot akárhányszor hallgatom mindig libabőrös leszek.
Csírájába fojtott 10 millió
Tőből kitépett 10 millió
Naponta alázott 10 millió
Annyit is ér ez a 10 millió
Annyit is ér
Bukott
A kazettát a cseh székhelyű Sors Fintora Records adta ki csakúgy mint az előző, Munkaprés albumot. Arról a kazettáról ‘Bátor‘ című szám szövege az egyik kedvenc magyar punk dalszövegem evör.
Milyen érdekes, hogy éppen tegnap írtam egy Haarlem-ből (Hollandia) származó zenekarról a E.T. Explore Me-ről, csak amíg ott a fazonok ötven körüliek, ezek a haarlemi srácok 17 évesek, egyikőjük pedig 15!
Egy éven belül ez a második kazettájuk, az elsőről >> ITT << írtunk. A zene nem változott, miért is változott volna? Ugyanaz a szélsebes szintivel felütött garage punk mint legutóbb. Hihetetlenül ütős, de fogós gitártémák fröccsennek ki a két gitáros keze alól, akik közül az egyik színpadi mozgása engem kurvára Wayne Kramerére (MC5) emlékeztet a hatvanas évekből, amikor talán még a srácok szülei sem születtek meg.
De jó lenne elhívni őket egy bulira Budapestre, reggel főznék nekik citromos teát!
E.T. ExploreMe : Drug Me (Voodoo Rhythm Records) 2024
Ez a második nagylemeze a holland (Haarlem) trionak, érdekes, hogy az első lemezt a megalakulásuk után tizenhat évvel adták ki 2018-ban. Attól a fuzz-os sci-fi garage albumtól akkor teljesen kész voltam, nagyon tetszett. Ez az idei még annál is sokkal jobb!
Hangzásuk alapját egy hatvanas évekbeli Ace Tone Top5 orgona adja, pumpáló basszussal és minimál dobbal megtámogatva.
A sácok nagy bulizók hírében állnak, az egész lemez olyan is, mint egy átdorbézolt egy, másfél nap dokumentálása: beindulás, felpörgés, chill, szétesés, aztán még rá egy kicsit a teljes szétzuhanásig.
Az énekes flegma stílusa miatt beugrik a The Fall, a zene meg kis túlzással olyan mint egy garage rockos Suicide, de eszembe jut egy régi kedvencem a 2000-es évek közepéről, a szintén holland zZz is. De, amikor a ‘Radiate‘ című számba bejön a női ének az meg nekem tisztára Massive Attack (akiknek az első két albuma számomra olyan klasszikus mint mondjuk az első három Ramones), sőt a következő szám eleji basszus-dob témáról is a Massive Attack ugrik be. A ‘J ‘ az egy dark counrty jellegű nyugizás a ‘ Drop ‘ egy szép psychedelikus utazás, de a jobbik fajta new wave is kurvára ott van néha. A ‘ Lipstic Vibrators ‘ -abn meg egyszerre van jelen Tricky Kid és Tom Waits, a vége felé meg van egy dal ami a Halber Mensch kori Neubauten-re emlékeztet. Mindezek ellenére ill. mindezekkel együtt azért ez ROCK zene!
Hát a Voodoo Rhythm jól beindította nekünk ezt az évet így a legelején ezzel a fantasztikus lemezzel! Danke Schön!!!!
Bloodshot Bill : Psyche-o-Billy (Goner Records) 2023
A jó Bloodshot Bill is régen és aktívan nyomja az ipart. Huszonhárom év alatt tizennyolc nagy és harminc kislemez azért nem semmi. Plusz mindenféle kollaborációk, például King Khan-al a The Thandoori Knights vagy Mark Sultan-al a The Ding-Dongs. És persze koncertezik is folyamatosan, 2010-ben Budapesten is járt.
Bloodshot Bill mindig is megérte a pénzét, sosem azt a megszokott Rockabillyt vagy Rock n Rollt játszotta mint a többség, egyéni volt mindig. Na, most aztán végképp az.
Nekem valahogy az ugrik be mintha az elmegyógyban az orvosok véletlenül összecserélnék a gyógyszereket és ahelyett, hogy leszedálnák a pácienseket, véletlenül serkentőszereket adnának nekik. És ezek a bepörgött gyogyósok valamiért rockabillyt kezdenek játszani. Na, szerintem az lenne valami hasonló. Kurvára vicces, de azért egy kicsit félelmetes is egyszerre.
A zene is (a stíluson belül persze) meglehetősen elvont, de az ének aztán kurvára az! Emberünk motyog, dadog, kuncog, jódlizik is, néha üvölt. Szóval van mit hallgatni. Nagyon-nagyon szórakoztató az egészen biztos!
Bár csak nyár lenne már, hogy kivigyem a kertbe a bádog fürdőkádamat, bele a jó hideg víz, oszt mehetne a hillbilyskedés erre az albumra jó sok fröccsel persze.
Uhh… ez aztán nem semmi! Erre mondja azt a magyar ember – ez állat! vagy – ez kurva jó! A lemezkiadó lengyel, úgyhogy már most mondom (ha olvasná ezt a kiadó embere), hogy a magyarban a ‘kurva jó’ az a jó felső foka, tehát nagyon-nagyon jó!
Első hallgatásra három zenekar neve merült fel bennem: A Reverend Beat-Man féle The Monsters (nekik is inkább a korai dolgai), a The Goddamn Gallows és egy finn banda a The Country Dark.
Az olasz négyes (nagybőgő,dob, orgona (néha hegedű), gitár/ének (néha bendzsó)) nagyon frankó psychobilly-punk, garage, blues, folk keveréket játszik a legmagasabb szinten. Már az első számnál megvettek kilóra, olyan mintha Sreamin’ Jay Hawkins és Rev. Beat-Man ordítaná az arcomba, hogy Devil Deep Inside My bones! Gyönyörű! A You Drive Me Wild szerintem az album slágere, kurvajó, hangulatos orgonával, fogós énektémával és olyan ritmussal amire az aki nem kezd el mocorogni, az tényleg már a föld alá való. Következik egy dögös blues a Monster Inside képében majd a boogie-s Never Been A Nice Boy aztán a rövidke I Hate You All olyan hegedűvel amibe még az én feketére rohadt sátánista szívem is belesajdul.
Nem akarok végigmenni mind a tizennégy dalon, de tényleg mind egy külön kis világ. Most éppen alkohol-stoppon vagyok, de el tudom képzelni milyen jó lesz ezt a lemezt alaposan besörözve hallgatni max hangerőn!
Nem vagyok egy nagy cd vásárló, de erősen gondolkozok egy rendelésen, annál is inkább, mert a cd kiállítása nagyon extrának tűnik, ugyanis a booklet amin ott vannak a szövegek plusz kurvajó grafikák amik vékony falapokra vannak égetve pirográf technikával!
A montreáli Red Mass-nek a 2023-as évben egészen pontosan ez a hatodik kiadványa, egy 12″ minialbum, egy cd-r (arról >> ITT << írtunk.) és három kazetta után ez a legújabb egy három számos 7 inches kislemez.
De ezen a tempón esetükben nem nagyon kell meglepődni, magasról szartak ők mindig az zeneiparban úgymond megszokott formulákhoz. Eleve nem is zenekarnak tartották magukat 2008-as megalakulásuk óta, inkább valamiféle művészeti kollektívának amiben az évek során eddig száz különböző művész vett rész, egyetlen fix pont Roy Vucino dalszerző/gitáros/énekes. Nemrég találtam meg a fiókom alján két a4-es lapot amin az akkori (2008) myspace oldalukról kinyomtatott bemutatkozásuk, egy manifesztum jellegű szöveg található. Az ott lefektetett koncepcióhoz azóta is tartják magukat. RESPECT!
Az első egy jófajta soul punk, garage rock dal ami eméleztet Timmy Vulgar (Clone Deffects, Human Eye) dolgaira. A másodiknál is Timmy ugrik be, olyan mintha feltennél valami jól ismert lemezt, csak közben elfelejtetted, hogy egy órával azelőtt bekaptál egy bélyeget és azért tűnik annyira furcsának. A harmadik egy tökéletes 60’s psy-garage szám nagyon jó női énekkel.
Úgyhogy ez egy hagyományosabb felfogásban készült kislemez, nincs az a gyönyörű káosz ami szintén jellemző a Red Mass-re, amikor egy dalon belül ugrálnak a pszichedelikus rockból a black metalba onnan folkba és onnan a dark popba, satöbbibe.
Nekem a borító is nagyon bejön, ami szintén Roy munkája.
Először is ami az Alien Snatch! Records– nál jön ki, az nekem általában tetszeni szokott. Jó dolgok jelentek meg ott 25 éve és jók mostanában is.
Na, ezt a fajta punk rockot szeretem én igazán amit ezek a hamburgi srácok játszanak. Jó erőszakos (tudom egy rawpunk d-beat arc körberöhögne, hogy mi ebben az erőszakos. hahaha! Ez van.), ramóneszes gitárok és kurvára fogós énekdallamok, másfél, max kétperces számok és darálják ezeket lefel gyorsan egymás után. Tizenegy dal, 18 perc és vége a nagylemeznek, de rakod befele megint!
Az a zenei világ amit az USA-ban az atlantai Carbonas és szintén odavalósi Dinos Boys képviselt vagy Németországban a Modern Pets vagy a Küken fiúk előző zenekara a The Kidnappers. Tehát ilyen power pop szinten slágeres, de nagyon a ’77-es punk felé eltolt buli zene. Besörözve nincs jobb!
A Trash Knife-al mindig úgy voltam, hogy tetszett meg minden, de nem nagyon hallgattam őket, a 2016-os budapesti koncertjükre is el akartam menni, de mégsem jutottam el. Lehet ez volt a baj. Elképzelhető, hogy azóta már a rajongójuk volnék. Ki tudja?
Amúgy eddig én valamiért úgy gondoltam, hogy már több nagylemezük is van és erre kiderül, hogy ez az első! Oké, kislemezek, Ep-k vannak bőven, de akkor is meglepő…
Zeneileg jófajta pörgős punk rock ez, ami a korai L.A. punkra emlékeztet leginkább: The Bags, The Germs és társaik, az újabbak közül nekem a Surfbort is beugrik ami itt az RNR666 háza táján nagy kedvenc, legalább is nekem meg Lavórnak biztosan.
John Toohill és Bran Schlia stúdió projectjének harmadik kazettája (is) jófajta idióta, valamilyen wave-et tartalmaz. Vagy post punkot is mondhatnánk, hogy még inkább ködösítsük a dolgot.
Öt darab egy perc körüli idegbeteg, kapkodós szám ami engem a Deerhoof bizonyos számaira, vagy az általam ismert egyetlen Numbers album, az ‘In my my all the time‘ dalaira emlékeztet. De, hogy ne menjünk olyan távol se időben se térben, a zágrábiHow Yes No is valami hasonlóban utazik.
Terveik szerint idén kijön a negyedik kazetta, a negyedik rész, majd az összeset kiadják vnyilen és 2025 elején mint „rendes” zenekar csapnak egy tournét.
Mindkettejüknek van másik zenekara és mindketten igazgatják saját kiadójuk dolgait. John Toohill a jóval mogorvább punkot játszó Science Man-ben nyomja és ő adta ki ezt a kazettát a Swimming Faith Recordsnál, Brant Schlia a Clump tagja, saját kiadója pedig a Stake & Cake Records.
Kibaszott Emberek : Elég a Pénz (saját kiadás) 2023
Ez a 2023-as év egy kiemelkedően jó év volt nekem zeneileg úgy egyáltalán, de magyar zenéket nézve aztán főleg! Hazai viszonylatban három olyan zenekarnak is jelent meg idén nagylemeze, akikről kimondhatom, hogy a kedvenceim.
A harmadik az a budapesti Kibaszott Emberek. Na, az ő tavalyi lemezük az annyira jó volt, hogy szénné-szarrá hallgattuk családi körben, minden elérhető formátumban, mindenféle helyen és mindenféle helyzetben.
Nekem róluk mindig a The Fall jutott eszembe, mert ők is valamiféle kurvára fasza punkot játszanak és én kábé mindig így képzeltem el a The Fall szövegeit, mármint, hogy ezekről a totál hétköznapi problémákról / dilemmákról szólnak, egy kicsit költőibb formában, de nagyon direktbe. Püffff bele az arcodba! A zenéjük meg csak simám: kurvajó!
Ez a 2023-as év egy kiemelkedően jó év volt nekem zeneileg úgy egyáltalán, de magyar zenéket nézve aztán főleg! Hazai viszonylatban három olyan zenekarnak is jelent meg idén nagylemeze akikről kimondhatom, hogy a kedvenceim.
Az egyik ezek közül a miskolci HÍNÁR. Őket már közel húsz éve ismerem, még ‘?‘ korukból. Végül is a ‘?’ kábé feléből lett a Hínár erő-trió, csak aki ott gitározott, itt basszuson játszik, aki ott csak énekelt, itt gitározik is, a dobos csinálja ugyanazt ugyanazon a poszton (elücsörög, elütöget). Ez az átmenet olyan 2013-14 re tehető, de mérget nem vennék rá. Itt egy interjú amit a csapat énekes/gitárosával készítettünk nem rég.
Idén nyáron jelent meg az első hivatalos Hínár, mondjuk úgy kislemeze digitális formában a bandcamp oldalukon és a youtube csatornájukon. Úgy néz ki lesz kazetta is belőle, nem olyan soká.
Az első a hat közül a ‘ Borsodi Nitro‘ aminek hosszan elnyújtott verziójával kezdték régen a koncertjeiket, itt három és fél perc alatt lezavarják és ének helyett kurvajó hangmintákat használnak. Egy haverom, aki általában utálja azokat a zenéket amiket mutatok neki, erre azt mondta: „Ez tök jó, eredeti, de kicsit olyan mint a Tack>>Head” Ami elsőre jó nagy marhaságnak tűnt nekem, de később beláttam, hogy azért van benne némi igazság.
Az ‘Alkalmi Süketség‘ az még a ‘?‘-es időkből való, kurvára imádtam ezt a számot 15 éve is és most is. Mindkét zenekar erős volt szövegileg. Ilyen dumák: „Jobb vagy bal az nekem mind egy, mondjátok csak, nekem mindegy ” vagy ” Sógor, koma, jó barátok növesztik itt az adósságot. Ejnye-bejnye rosszaságok, hogy nem ég le a pofátok ” Zeneileg talán a Jesus Lizard vagy a Shellac lehetne jó párhuzam, jó direkt noise rock.
Következő egy C.P.g. (firs&best HUNgarian punk group from early ’80-s) feldolgozás, de ez inkább átírat, mert annyira más mint az eredeti. A duma borzasztóan szomorú, de igaz volt a C.P.g. idejében is, negyven évvel azután meg aztán végképp kiábrándítóan aktuális vagyis kurvára kiábrándító, hogy aktuális. Szomorúság ide-oda, ezzel a számmal már többször megjártam, amikor vonaton fejhallgatón keresztül hallgattam és egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne röhögjek hangosan. Ez persze az énekes hibája! Ennyire tapló-bunkó-parittya hangot hogy a faszomba tud valaki előhozni magából?!
Következő egy ‘?‘ klasszikus a ‘Károsh‘ ami egy olyan emberről íródott akinek ha már csak a nevét meghallom PONTOSAN ugyanaz a reakcióm mint ami dal első 4 másodpercében hallható. Valamiféle zsigeri undor.
A ‘Szilveszter Sztallóne‘ az a Lard-tól Sylvestre Matuschka feldolgozása, persze magyar szöveggel és csak a Hínárra jellemző humorral. Aminek én személy szerint (Cs.P.) feltétlen híve vagyok!
Hatodiknak meg odateszik a (szerintem) legjobb számot a hat közül.Majdnem 100% ban elégedett lehetnék, de nem. Nem vagyok az. Miért nincs itt a kedvenc Hínár számom, a TV Shop ????
Észlelés : Az Agyam Helyén Bombatölcsér Tátong (saját kiadás) 2023
Ez a 2023-as év egy kiemelkedően jó év volt nekem zeneileg úgy egyáltalán, de magyar zenéket nézve aztán főleg! Hazai viszonylatban három olyan zenekarnak is jelent meg idén nagylemeze akikről kimondhatom, hogy a kedvenceim. Az egyik a budapesti Észlelés. Őket a 2019-es Középtempó Radikálecímű nyolc számos 7″-ük óta szeretem úgy NAGYON! Az a nyolc szám a kedvenc magyar cuccom ilyen évtizedes viszonylatban.
Csúnya ilyet mondani, de ez a tizenhárom új szám még azoknál is jobb!
Ha mondani kéne valamit, Noise Rock-ez, de annak a kifordultabb, színesebb változata, kébé mint a Cows vagy a U.S. Maple volt az usában a 80-90-se években vagy idehaza a 90-2000-esben a Büdösök, vagy a ?. Tehát ilyen, a punk és a avantgarge határán inkább a punk felé billenő valami.
Szövegileg szintén kurvajó az összes szám, szóljon akár a ‘kívülállók’ ‘kirekesztéséről’, a magyar búskomorság kifigurázásáról, a magyar humor-ipar résztvevőiről (ami nekem egy fontos téma és azért nem értek egyet teljesen a zenekar által megfogalmazottakkal), vagy a zenemániát legszebben megfogalmazó számról, a ‘Barátok Közt‘-ről, aminek a refrénje így szól:
„Ha úgy érzed hogy kvintekkel bármit meg lehet beszélni / Ha egy ütemen éveken át nem tudod magad túltenni„