Számomra a 2023-as év vitathatatlanul legkedvesebb albuma a német srácok ‘Monochrome‘ lemeze volt., >> ITT << írtam is róla. Rengeteget hallgattam azt a lemezt, ráadásul nyár volt, és még fejhallgatóval is nyomattam kertészkedés közben, amire nagyon-nagyon ritkán vetemedek és hosszú vonatutak során meg kötelező tartozék volt hónapokig.
Ez a két szám is ugyanazt a vonalat visz mint a nagylemez: high quality POWER POP/PUNK.
Szerintem, ha Joey Ramone még élne, nagyon csípné ezt a zenekart.
Uh! Batman & The Mighty Antiheros : Hero-in (Bachelor Records) 2024
Totál agyatlan, primitív garage-trash a szomszédból, Ausztriából. Kész szégyen, hogy az RNR666 20 éves története során egyetlen osztrák zenekar sem lépett fel nálunk. Na, ezen kurvára változtatni kell, és fogunk is! És nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ők lesznek akiket hamarosan megkeresek, hogy játszanak már egy koncertet Budapesten. Az ide-oda feltöltött videóik alapján igencsak szórakoztatóak lehetnek élőben.
Amúgy van egy olyan gyanúm, hogy ez a zenekar a Batman&Robin folytatása, akikre még a myspace-es időkből emlékszem halványan.
I lost my brain and i feel good!-azért ez milyen jó duma már!
Szerintem Hasil Adkins is elismerően bólint egyet a sírjában.
Baby Tyler Band : Baby Tyler Band (NightBell Records) 2024
A Madison-i Tyler Fassnacht-nak már megjelent ezelőtt három nagylemeze, de azok simán Baby Tylerként, nem mint ‘band’. Azok dobgépes szinti pankok voltak és nagyon jók. De sok zenekara volt amúgy is. Gitározott egy darabig a szintén Madison-i The Hussy-ben is ami egy kurvajó zenekar.
Na, de milyen ez az új nagylemez. Hát, kurvára fasza!!! Jó fajta frusztrált, zajos noise punk, az általam leginkább favorizált rohadék énekhanggal. Engem a Daily Void-ra emlékeztet a 2000-es évek végéről, néhol a Jesus Lizard is beugrik a ’90-es évekből, meg egy kicsit a Flipper is még régebbről.
Total Hell : Killed By Evil (Total Punk Records) 2024
Nagyon jó heavy/thrash/black METAL nagylemez New Orleans-i punkerektől. A hangzás, a dalok az egész körítés totál 80-as évek eleje/közepe. Aminek én örülök, mert pont ez a metal korszak ami a legjobban meg tud fogni. Celtic Frost, Venom, Sodom ilyenek. Nem tisztán metal oldalról meg a Motörhead, a Broken Bones, a Discharge és társaik. De a kortársak közül egyből beugrik a Midnight is persze.
A zenekar dobos/énekese és szerintem alapítója nem más mint DD Owen a Sick Thougthts nevű trash-punk zenekar motorja. Róla, illetve 2022-es, Heaven Is No Fun lemezéről már írtunk >> ITT << korábban. A basszusgitáros/énekes a Static Static electro punk zenekarban játszott előtte akiknek 2008-as bemutatkozó lemeze a Psychic Eyes valami fantasztikusan jó. De a többiek is játszottak itt-ott szintén inkább punk vonalon. De, szerintem a Total Hell az nem egy poén zenekar, oké persze érzem én is, hogy ki van maxolva a metálkodás, elég csak a számok címét végigolvasni, de akkor is kurvára őszinte az egész és a dalok vitathatatlanul jól meg vannak írva.
Demót, kislemezt és ezt a nagylemezt >> ITT << találod.
The Ar-Kaics : See The World On Fire (Feel It Records / Dig! Records) 2024
Azta! Jó nagyot váltott a Richmond-i The Ar-Kaics zenekar. Régóta szeretem őket és azt a ’60-as garage rock zenét amit játszottak eddig, méghozzá nagyon jól, fiatalosan, bevadulva. Itt meg ilyen 4-5 perces dalok vannak, az utolsó meg több mint 9 perces?! Azért ez már jelzett valamit. Nagyon lassan felépítkező dal nyitja az albumot, amikor beérkezik az ének, az meg bár elgyötört, de tiszta és érzelmes. Itt majdnem feladtam, de szerencsémre nem ezt tettem és hirtelen beszippantott a hangulat, és végighallgatva az albumot sajnáltam, hogy nem jön még több szám.
Ami először eszembe jutott hallgatva a lemezt az, az olasz Movie Star Junkies-hoz való hasonlóság. Ott is megvan ez a szomorkás, komoly, kissé sötét hangulat valami vidám „szarjunk bele” hangulattal együtt. De a Stooges és a ’70-es elejei Rolling Stones is befigyel, de a ‘Cornerstone‘ című számban a szóló az már Johnny Thunders-i magasságú.
Nagyon jó lemez. Most így a harmadik meghallgatás után azon gondolkozok, hogy – Meg kéne rendelni a nagylemezt, mert sokszor hallgatnám, már ha meg tudom javítani a lemezjátszómat, vagy veszek egy újat.
John Motard : Hole In Your Heart (Toby Marsh) 2024
Austin, Texas. Nekem kábé ennyi elég, hogy felkapjam a fejem. Ha még az is társul hozzá, hogy punk, akkor meg pláne.
Itt mindezek egyben vannak, mint a szintén Austin-i Love Collector esetében, miről nem rég írtunk >> ITT <<.
Ez a három számos 7 inches kislemez is sima, alap punk zenét tartalmaz, olyasmit mint a Stooges vagy a Dead Boys: ütős zene, rendkívül genyó énekhang az egész tetején. Az énekes John Wilson régebben a The Motards-ban és a River City Rapists-ben nyomult, a gitáros meg a Sons Of Hercules-ben ami egy nagyon jó garage punk zenekar volt. Szóval, kipróbált emberekről van szó. Jó is.
Jófajta modern szinti punk Los Angeles-ből, nekem egyből a kébé két éve megjelent X-Acto/Paranoise split kislemez jutott eszembe, az a két zenekar is valahol, ott a Nyugati parton garázdálkodik és valami hasonlóan zakkant zenét játszik. A másik ami beugrott, a londoni Brain Of Morbius, na ők csináltak ilyesmit, de már régen és elborultabb formában.
Mondjuk az ABSCAM-et sem kell félteni, itt sincs finomkodás, vagy hiány az ötletekből, az biztos! És viszik tovább a zászlót, miszerint a szintetizátor az egy MOCSKOS hangszer, csak jól kell hozzányúlni.
A zenekar kezdete a covid-lezárások idejére tehető Montreal-ban és nem is „rendes” zenekarnak indult, hanem csak úgy, felvenni ezt-azt. Aztán egyre több dal született és 2022-ben kiadta a Total Punk kiadó az első lemezt, és bummm! rengeteg embernek betalált az a fajta totál alap RnR/RnB/soul punk keverék. Úgy tűnt, hogy a srácok nem igazán veszik tudomásul, hogy nem, mit tudom én 1972-t írunk.
És itt, az immár harmadik albumnál is hasonló a helyzet. Talán már elértek ’75-’76-ba az időben és a Television-el és a Richard Hell & The Voidoids-al nyomják együtt a CBGB-ben. De ennél sokkal-sokkal színesebb a kép, tényleg rengeteg minden kavarog itt és mindennek van egy nagyon kellemes, belazult, pszichedelikus/drogos atmoszférája. De nincs itt semmi retró, könnyű pályás megoldás. Ez egy olyan lemez, ami, ha akkor régen jelenik meg, akkor is nagyon furának számítana és fel venné a versenyt bárkivel.
Viszonylag hosszú az album, 16 szám és 40 perc körüli játékidő, de azt olvastam van egy másfél órányi szalag amiből összevágták ezt az albumot. Na, arra felvételre nagyon kíváncsi lennék, mert sok szám túl rövid nekem, nagyon hallgatnám még.
The Carp : Knock Your Block Off (Total Punk Records) 2024
Érdekes lemez ez ettől a Cleveland-i zenekartól. Mármint, csak annyiban érdekes, hogy ez sima punk, vagy noise rock? Én nem tudom eldönteni. Mondjuk azt sem, hogy ennek van e bármi jelentősége. Jó pörgős, szögletes zene, engem a régebbiek közül a Nomeansno-ra, meg régi brit anarcho-punk zenekarokra emlékeztet, az újabbak közül meg a Luton-i Arndales-re (>> ITT << írtunk róluk régebben.) és a Brooklyn-i The Wilful Boys-ra (róluk meg >> ITT << volt szó.). Az egyik srác sok hasonlóan jó és stílusban is hasonló bandában játszik/játszott: Cruelster, Know-So, Perverts Again.
Most is jó lemez, nagyon is, de ha a ’90-es években jelenik meg egészen biztos, hogy egyenesen megőrültem volna érte.
Négy számos kislemez egy angol / új.zélandi triótól a brazil Mandinga kiadónál. Két éve az olasz Goodbye Boozy-nál megjelent tőlük egy kazetta kilenc dallal amiről négy itt van ezen a 7 incses kislemezen. Kicsit ilyen szupergrup, legalább is nekem, mert az énekes/gitáros a The Cavemen-ből jött (az idei lemezükről >> ITT << írtunk.), a dobos pedig a londoni Black Time-ból ami egy nagyon fura és kísérletezgető garage/trash rock zenekar volt. Illetve az említett dobos még játszik a Virvon Varvon-ban amiről nem régen >> ITT << esett szó.
Na, de milyen ez a négy szám? Az első nekem a Personal & The Pizzas korai ramóneszes, budget rock világát idézi. A másodikmár metálosabb hangvételű, a Paul Di’ Anno korszaki Iron Maiden jut róla eszembe. A harmadik blues punk szerű, mondjuk olyan mint a Night Terrorrs. Az utolsó szám megint inkább ilyen régi Heavy Metal/Hard Rock szerű dolog és van benne valami Overkill korszakbeli Motörhead.
Nagyon jó cucc ez így is, de ha egy 10″-en kiadták volna mind a kilenc számot, az még jobb lett volna.
Új album a Shitdels-től. Ez már a harmadik nagylemez és volt egy kislemez is, én mindet csípem, de lehet ez az új a kedvencem.
Íme a jelenlegi felállás: Kiley Wells basszus (Part Time Filth, Schizos), Ryan Sweeney dob (Sleeveens/Cheap Time és a Sweet Times Records főnije), Jordan Wayne gitár/vokál/zenekar alapító.
Némileg változott a hangzás, a zene maga nem annyira, az maradt az a nagyon beindult garage/RnR/budget rock/punk, de már nincs az az őskáosz mint ezelőtt, vagy legalább is kevésbé. Eszünkbe juthat sok jobbnál-jobb Estrus Records kiadvány: The Mummies, The Makers, Supercharger stb. Az Estrus egy legendás kiadó könyv is jelent meg róluk nemrégen Estrus: Shovelin’ The Shit Since 1987 címmel.
Nagyon jó lemez, ráadásul az egyik kedvenc jelenlegi kiadómnál jelent meg egy olyan lemez, ahol a másik jelenlegi kedvenc kiadóm főnöke dobol. Érdekes dolgok ezek.
Te jó ég mekkora lemezindítás! Hááát lehet a ‘Not Allowed‘ az év dala nálam. Amúgy a többi hét sem marad el mögötte, sőt az utolsó az majdnem pont olyan jó. Változatos az egész lemez, mégis nekem a 2000-es évek Atlanta-i vonala ugrik be legtöbbször, The Carbonas, The Customers, Dinos Boys ilyenek, a régebbiek közül meg a The New Bomb Turks.
Szóval a stílus garage punk/RnR, rá lehet fogni, hogy lo-fi, de itt ez nem azt jelenti, hogy direkt szarul szól, mert nagyon is ki van találva a hangzás. A Klazo tavaly előtti lemeze szólt hasonlóan, kábé az sistergett így az elektromosságtól. Az meg, hogy orgona is van a zenekarban, csak még színesebbé teszi a képet. A srácok kanadaiak és előtte Thee Artificial Rejects néven futottak. Mégezelőtt az énekes/gitáros meg talán a basszer is a kurvajó Phone Jerks-ben játszott.
Nincs mese, nálam 2024 top 10 az fix.
Ja és 10″-en jelet meg 45-ös fordulaton. Szólhat mint az állat!