crckstd írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
H.U.N.X.
Barmilyen megteveszto, ez nem a Hunx and his Punx. Ez Hunx, azaz Seth betorese a dance zene vilagaba. A celjuk igazi partyindulok irasa, es ebbol nehany mar meg is hallgathato a myspace oldalukon, ami a vilag legbuzibb zeneje cimen van meghirdetve. Kivanok sok boldog pillanatot..
Football Factory
A foci volt az egyik dolog amely nagy mertekben kimaradt gyerekkorombol, de ez nem akadalyozott meg abban, hogy elvezzem ezt az angol filmremeket..
Svedorszagi buzulas
Hat, a bocsanatkerest most nagylelkuen atugrom a keses miatt.. Vonattal erkeztem Malmobe, es mivel azon idoben mar jopar honapja nem ittam, az a par cider elegseges alapozasnak bizonyult. Fel ora alatt megtalaltam a klubot, ami azert teljesen komolyan nezett ki, volt ott szokokut, meg kinti heverok meg satobbi.. bent a standard kis szinpad, nagy barpult. Hunxot mar a koncert elott elkaptam, es atadtam meghivasukat, de valahogy ugy tunt, hogy nem nagyon fulik a foga a dologhoz, legalabbis kesobbiek alapjan a zenekar minden mas (akkor meg jelenlevo) tagja azt mondta, hogy ja, milyen jo is lenne, kiveve ot.. de hat ezen kivul azt allapitottam meg, hogy teljesen hiteles a ficko, egy kicsit sem jatszik ra a buzisagra, amit a videokon latni, az ugyanugy keszulhetett klippforgatason mint akarmelyik szerda delutanjan.
Hi, how are you?
Hát, az úgy volt, hogy volt ez a mániás depresszióban szenvedő kiscsávó, aki anyu pincéjében ücsörgött jobb dolgában, és két kazettás magnóra énekelt zongorával, meg valami gitár szerű masinával.
Troma klasszikus
Nem fake, valódi másfél órás mestermü..
Hope Bombs
A Hope Bombs a korai kilencvenes években, kb. az utolsó punk hullámmal egyidőben alakult. A San Francisco-i vonalnak megfelelően a 3 tag a balosság és az anarchizmus különböző fokait képviselték. Volt viszont valami, ami miatt kiváltak a Dead Kennedys-nek köszönhetően alapitott többi banda közül. Ez pedig nem volt más mint az anarchopunk mellett domináló témák, nevezetesen a matematika, házi feladatok és a punk-HC mozgalom körül kialakult általános macsó imidzs birálata. Nem voltak fülbevalóik, piercingjeik, tetkóik, még egy nyomorult taraj sem, volt viszont logikai játék koncerteken a számok közötti szünetekben, és hasonlók.
Devils rap
Rashaam Attica Smith a Detroiti gettóban Esham néven kezdett bele szólókarrierébe, szinpadi neve egyszerüen annyit tesz, East Side, Hoes And Money (bár itt az east side Detroit keleti részét jelenti). Első albumát, a Booming Words From Hell-t 16 évesen a szobájában rögzitette, ezután pedig egy 4 kislemezből álló sorozatot inditott útnak, amelyen az Unholy nevü black metal banda kisérte őt. Olyan albumokkal rukkolt elő, mint a Judgement Day 1 és 2, illetve a Gotham album amelyen Bruce Wayne: Gotham City 1997, ahol a népszerü milliárdos igazságosztóként szól magáról.
Népi kezdeményezés
Az általam legkedveltebb (és egyetlen ismert) írás ebben a műfajban a World Inferno Friendship Society története a banda oldalán. A kellemes kis társulat úgy 15 éve játszik punk-klezmer-ska-keringő stílusban, és úgy írják le magukat, hogy az ő koncertjük az, ahova jólfésülten érkezel a legszebb öltönyödben, és leizzadva és összehányva távozol hajnalban. Esetleg ha valaki a Gogol Bordellot ismeri, akkor a banda koncepciója (azaz 8-15 ember a szinpadon egyszerre, és az európai folklór erős használata, a tagok – pár alap embertől eltekintve – folyamatos cserélődése, és ennek következtében a számok hangszerelése is folyamatosan változik) innen származik, legalábbis szerintem, de ha valaki tud korábbi bandát, aki ezt csinálta, akkor koorigáljon (a Chumbawamba nem számít, mivel ott stabil volt a fölállás és ott csak bigband ska volt).
Attól eltekintve, hogy szélsőbalos ideológiát képviselnek teljesen jó gyerekek, egyéb new yorki srácokkal is föltünnek, mint például a Leftover Crack-el. Nemrégiben pedig az állítólag magyar származásu Peter Lorrey életéről készítettek egy konceptalbumot. Szóval a banda története angolul (amiből a bandáról nem sok derül ki, de szerintem egy remek panknovella) http://worldinferno.com/history.php, illetve akinek nincs kedve idegen nyelvekkel bibelődni, azoknak egy klipp egy korábbi albumukról (merthogy én az utóbbi párat annyira nem kedvelem, úgy gondolom ellágyultak)
Rock over Monrovia, Rock over Chicago
A rock and roll hősök ideális sorsa az idő előtti halál, túladagolás, infarktus és társaik. Sokkal kellemesebb és elfogadottabb ez, mintha valaki megéri az öregkort csak azért, hogy hülyét csináljon magából, és azok, akik az ő kompromisszum nélküli ifjúságán nőttek fel végignézik, ahogy minden korábbi eszméjével szembefordulva próbálja megkaparintani az utolsó cseppet is a rivaldafénybőll, illetve hatalmas vehemenciával bocsájt áruba mindent, amiért az egykori rajongók még hajlandóak fizetni.
Itt következzen két történet, egy – egy mindkét oldalról, hogy mennyire hősök, illetve mennyire rock and roll, azt mindenki döntse el maga, fejben tartva, hogy az több, mint zene.
Nagyvonalúak
Adam Stephens és Tyson Vogel 12 évesen kezdtek el együtt zenélni. Hogy akkor mit csináltak azt ugyan nem tudom, de 2002-ben 20 evesen megalapították a Two Gallants nevü együttest és neki is kezdtek a turnézásnak. Nem sokkal később, olyan 2007 tájékán ültem a gépem előtt egy Streets of San Francisco nevü válogatást hallgatva, amikor egyszer csak ezt hallottam:
Ez úgy meglepett, hogy még a LoTRO-ból is azonnal kiléptem megnézni, hogy ugyan már kik ezek az emberek. Persze akkor még mit sem sejtettem arról, hogy ez a szám azért elég téves képet ad a duóról, lévén hogy ezen kivül még van vagy két számuk aminek ehhez hasonló a tempója. Az igazi erősségük ezzel szemben a 6-9 perces balladák írása, ami egy kicsit fura gondolat elsőre, de meg lehet vele barátkozni, vagy legalábbis nekem nagyon könnyen sikerült.
A srácok amúgy népszerüsödnek, bár állítólag még mindig az a legnagyobb médiavisszhangot kapott esemény, amikor egy koncerten valami jóravaló rendőr fölment a szinpadra és teaserrel sokkolta a bandát. De ez nem változtat azon, hogy a zenéjük teljesen jó, pláne élőben, lévén hogy némi utcazenélés is volt a karrierjükben, igy amit az albumon lehet hallani, azt valóságban is majdnem úgy adják vissza, csak jobban.
Persze ha a standardot nagyon magasra rakja az ember, akkor utána nehéz megfelelni, ezért én az első két albumukat emelném ki, a harmadik nekem személy szerint annak a hibának az ékes bizonyitéka, amikor egy banda úgy érzi, hogy "ez" az ő stílusuk, és "ilyen" számokat kell írni, mert míg az első kettő tele van változatos történetekkel és változatos tempójú számokkal (középtempó, lassú, még lassabb, nagyon lassú), a harmadikon minden számnak még a hossza is majdnem ugyanolyan, arról nem is beszélve, hogy a témájuk egyöntetüen az elbaltázott szerelmi kapcsolatok. Nem mintha ez korábban nem tünt volna fel a számokban, de azért nem ez volt az egyetlen múzsa.
Azt szintén meg kell említenem, hogy a banda nagy erőssége a dalszövegek. Nem egy Fényfehér urat kell azért elképzelni, meglehetősen hagyományos, inkább a 20. század elei formára hasonlít szakszerütlen véleményem szerint, de na, meg kell hagyni, szépek, és ugyanakkor a századvégi utcazenész alkoholtól ittas és szegénységtől megfáradt életérzésével van megfüszerezve, ami az összes tragikus történetnek egy igen érdekes, keserédes ízt ad. De szavak helyett álljon itt egy másik nóta a publikum örömére: