Timur77 írásai
-
Radio 'n' Magazine 'n' Gigs 'n' Records 'n' T-shirts
RNR666 Rádió
HÁZILÁGER ATTILÁVAL
Hétről hétre láthatnak engem a képernyőn, ha figyelnek. Azt nem mondom meg, hogy melyik vagyok én, mert azzal, hogy ezeket az információkat most megosztom Önökkel kimondom a halálos ítéletem. Így viszont van némi esélyem a túlélésre, másrészt pedig végre a nagyvilág is megtudhatja a szörnyű titkot.
Anna vagyok. 63 éves. A dolgok legelején még Annuska néni voltam mindenkinek.
Nagyon jóképűnek és kedves tartottam Attilát. Az volt a vágyam, hogy egyszer élőben is végig tapsolhassam az egész műsorát. Jelentkeztem, és végül sikeresen bekerültem. Nagyon tisztelettudóak, aranyosak és közvetlenek voltak velem!
Mindenki! De kiváltképp Attila. Úgytűnt imádja a közönségét, és bármit megtenne az olyan kiszolgáltatott lényekért mint amilyen én is voltam.
Az első "házibuli" után azonban nem engedtek minket haza.
Meztelenre vetkőztettek minket és az egyik diszkóteremben gázt engedtek ránk. Mint az később kiderült, csak altató gáz volt.
A meztelenségnek nem tudom mi volt a célja, elvégre ruhában is elaludtunk volna, de ez a visszataszító, undorító képmutató féreg, ez az Attila gyerek mégis erre utasította őreit.
Látták már a műsort egyébként? Sosem gondoltak még arra, hogy lehetséges az, hogy megöregedett emberek nagy csoportja luxuscigányokkal karöltve, ugyanúgy szinte már beteges automatizmussal tapsolnak a silányabbnál silányabb műsorszámokra?
Maguk ezt nem látják kérem, de mi oda vagyunk láncolva a székekhez.
Karperecekkel és rövid lánccal. Az első gondolatuk egyből a szökés lenne… Persze nekem is és a társaimnak is sokszor megfordult a fejünkben, de innen lehetetlen! Külön erre a célra kijelölt izomagyú kidobók felelnek értünk.
Ha visszapofázunk összerúgdosnak minket. Egyszer a Pityubácsit agybafőbe verték mert nem tapsolt a Fásy Ádám vendégszereplésén. Ételt nem nagyon kapunk. Ami van, na az is szar.
Az itt zenélgető romák, megmaradt ürgepörköltjében található csontokon rágódunk egész nap. Néha kapunk egy kis hájgombóc levest. Az azt jelent, Attisnak jókedve van. Aki szökni próbált mind megszívta! Volt egy öreg bácsi, egy bizonyos Tamás bátyó. A sikertelen próbálkozás után átvitték egy másik műsorba, a konkurens tévécsatornára. Mert bár kívűlről gyűlölik egymást, a háttérben komolyan összedolgoznak. Szóvál átvitték ebbe a POPDARÁLÓ című műsorba. Valami eszét vesztett barom előállt a hülye ötlettel, hogy mi lenne ha HÚSDARÁLÓ lenne a címe. Persze maguk ebből semmit nem láttak, mert az ötlet már nem valósult meg…
Legalábbis a képernyőkön, mert a műsor csődbe ment.
Szóval az új felállás szerint, aki nem tudta folytatni a szöveget, azt simán ledarálták élve a forgatásokon egy emberekre méretezett hatalmas kézidarálóval, amit több, a forgatásért fejenként 5000 forintot kapó hajléktalan hajtott, akiket erre a rövid kis időre rendbetettek. Tamás bátyó viszont világháborús veterán volt, aki szívből gyűlölte az új idők hangjait, mert szerinte azok gyámoltalan, férfiatlan és idegesítő ötlettelen szarságok. A katona indulókon kívűl soha semmit nem dúdolgatott, és hallgatott. Attila lágerébe is csak úgy került be, hogy az asszonya erőszakoskodott.
Szóval nem tudta folytatni a Zanzibár nevezetű formáció egyik "kiváló" darabját, és a forgatáson simán ledarálták.
Nem tudom meddig leszünk még itt, mert ez az Attila tényleg egy állat. Ilyen véresszájú állatot én még nem láttam. Ez egy igazi kultúrhitler! A nyugdíjunkat is begyűjti az a szemét, abból tartja fenn a szar műsorát.
Nyájas hangon vinnyog a tévében. Az unokám még fotózkodott is vele, és büszkén mutogatta, hogy mekkora emberrel lett ő levéve! De minket sosem keresnek már…Azt hiszem itt fogunk megrohadni…
Anna vagyok. 63 éves. A dolgok legelején még Annuska néni voltam mindenkinek.
Nagyon jóképűnek és kedves tartottam Attilát. Az volt a vágyam, hogy egyszer élőben is végig tapsolhassam az egész műsorát. Jelentkeztem, és végül sikeresen bekerültem. Nagyon tisztelettudóak, aranyosak és közvetlenek voltak velem!
Mindenki! De kiváltképp Attila. Úgytűnt imádja a közönségét, és bármit megtenne az olyan kiszolgáltatott lényekért mint amilyen én is voltam.
Az első "házibuli" után azonban nem engedtek minket haza.
Meztelenre vetkőztettek minket és az egyik diszkóteremben gázt engedtek ránk. Mint az később kiderült, csak altató gáz volt.
A meztelenségnek nem tudom mi volt a célja, elvégre ruhában is elaludtunk volna, de ez a visszataszító, undorító képmutató féreg, ez az Attila gyerek mégis erre utasította őreit.
Látták már a műsort egyébként? Sosem gondoltak még arra, hogy lehetséges az, hogy megöregedett emberek nagy csoportja luxuscigányokkal karöltve, ugyanúgy szinte már beteges automatizmussal tapsolnak a silányabbnál silányabb műsorszámokra?
Maguk ezt nem látják kérem, de mi oda vagyunk láncolva a székekhez.
Karperecekkel és rövid lánccal. Az első gondolatuk egyből a szökés lenne… Persze nekem is és a társaimnak is sokszor megfordult a fejünkben, de innen lehetetlen! Külön erre a célra kijelölt izomagyú kidobók felelnek értünk.
Ha visszapofázunk összerúgdosnak minket. Egyszer a Pityubácsit agybafőbe verték mert nem tapsolt a Fásy Ádám vendégszereplésén. Ételt nem nagyon kapunk. Ami van, na az is szar.
Az itt zenélgető romák, megmaradt ürgepörköltjében található csontokon rágódunk egész nap. Néha kapunk egy kis hájgombóc levest. Az azt jelent, Attisnak jókedve van. Aki szökni próbált mind megszívta! Volt egy öreg bácsi, egy bizonyos Tamás bátyó. A sikertelen próbálkozás után átvitték egy másik műsorba, a konkurens tévécsatornára. Mert bár kívűlről gyűlölik egymást, a háttérben komolyan összedolgoznak. Szóvál átvitték ebbe a POPDARÁLÓ című műsorba. Valami eszét vesztett barom előállt a hülye ötlettel, hogy mi lenne ha HÚSDARÁLÓ lenne a címe. Persze maguk ebből semmit nem láttak, mert az ötlet már nem valósult meg…
Legalábbis a képernyőkön, mert a műsor csődbe ment.
Szóval az új felállás szerint, aki nem tudta folytatni a szöveget, azt simán ledarálták élve a forgatásokon egy emberekre méretezett hatalmas kézidarálóval, amit több, a forgatásért fejenként 5000 forintot kapó hajléktalan hajtott, akiket erre a rövid kis időre rendbetettek. Tamás bátyó viszont világháborús veterán volt, aki szívből gyűlölte az új idők hangjait, mert szerinte azok gyámoltalan, férfiatlan és idegesítő ötlettelen szarságok. A katona indulókon kívűl soha semmit nem dúdolgatott, és hallgatott. Attila lágerébe is csak úgy került be, hogy az asszonya erőszakoskodott.
Szóval nem tudta folytatni a Zanzibár nevezetű formáció egyik "kiváló" darabját, és a forgatáson simán ledarálták.
Nem tudom meddig leszünk még itt, mert ez az Attila tényleg egy állat. Ilyen véresszájú állatot én még nem láttam. Ez egy igazi kultúrhitler! A nyugdíjunkat is begyűjti az a szemét, abból tartja fenn a szar műsorát.
Nyájas hangon vinnyog a tévében. Az unokám még fotózkodott is vele, és büszkén mutogatta, hogy mekkora emberrel lett ő levéve! De minket sosem keresnek már…Azt hiszem itt fogunk megrohadni…
Eszkimó budget
egy eszkimó állt a spar előtt várt. nem tudom mire, én csak néztem őt,
és ott állt a kis szigonyával meg a papírjaival, amiért cserébe egy kis sajnálatot és aprót várt.
aztán egyszercsak kijött egy fóka a bolbtól két kezében szatyrokkal, és egyel a hóna alatt.
az eszkimó ráfogta a szigonyt, és a fóka nekiállt üvöltözni hogy:
– hát de baszd meg! én egy vállalkozó fóka vagyok!
egy sikeresen vállalkozó fóka! én embereknek, meg fókáknak adok munkát te meg itt megakarsz ölni te állat!
– nem érdekel a pozíciód… -közölte hidegen az eszkimó,
és a fóka megint neki állt sipálkolni össze-vissza hogy:
– hát de baszd meg! én egy vállalkozó fóka vagyok! egy sikeresen vállalkozó fóka! én embereknek, meg fókáknak
adok munkát te meg itt megakarsz ölni te állat!
– nem érdekel a pozíciód… -közölte hidegen az eszkimó és belevágta a szigonyt, a szatyrok leestek, az összes mirelit hal kiborult belőle, és ott visított, és üvöltött, hogy:
BASZD MEG EZ FÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ! és az eszkimó ott helyben megette egy részét, és folyt ki a bél, meg a zsír.
miután végzett, bekente magát egy kis fókazsírral, hogy ne fázzon, és tovább állt.
ez az egész annyira izgatottá tett, hogy követtem az eszkimót.
és ott állt a kis szigonyával meg a papírjaival, amiért cserébe egy kis sajnálatot és aprót várt.
aztán egyszercsak kijött egy fóka a bolbtól két kezében szatyrokkal, és egyel a hóna alatt.
az eszkimó ráfogta a szigonyt, és a fóka nekiállt üvöltözni hogy:
– hát de baszd meg! én egy vállalkozó fóka vagyok!
egy sikeresen vállalkozó fóka! én embereknek, meg fókáknak adok munkát te meg itt megakarsz ölni te állat!
– nem érdekel a pozíciód… -közölte hidegen az eszkimó,
és a fóka megint neki állt sipálkolni össze-vissza hogy:
– hát de baszd meg! én egy vállalkozó fóka vagyok! egy sikeresen vállalkozó fóka! én embereknek, meg fókáknak
adok munkát te meg itt megakarsz ölni te állat!
– nem érdekel a pozíciód… -közölte hidegen az eszkimó és belevágta a szigonyt, a szatyrok leestek, az összes mirelit hal kiborult belőle, és ott visított, és üvöltött, hogy:
BASZD MEG EZ FÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁJ! és az eszkimó ott helyben megette egy részét, és folyt ki a bél, meg a zsír.
miután végzett, bekente magát egy kis fókazsírral, hogy ne fázzon, és tovább állt.
ez az egész annyira izgatottá tett, hogy követtem az eszkimót.
A telefon
– Már megint késik, ez teljességgel lehetetlen, fel is hívom. Merre tökörészhet megint, na lássuk….áhh meg van! – benyomta a kis zöld hívás gombot és a telefon csörögni kezdett – pípípípí – majd egyszercsak megszólal egy idegen hang a túloldalon:
– Halló, itt Kovács Gábor telefonja beszél.
– Hogy ki beszél? Ki maga?
– Nyugodtan tegezhetsz, és igen jól hallottad aranybarátom, Kovács Gábor telefonja.
– Én ezt nem értem, ez képtelenség, sőt hülyeség!
– Halló! Ott vagy? Itt a telefon beszél, Gábor nincs itt.
– Na ne szórakozzál akárki is vagy!
– Nem szórakozom, te most a telefonnal beszélgetsz.
– Mi van Gáborral?!
– Hát ő kérlek meghalt.
– Mit csinált????
– Meghalt, de ne hisztériázz már, a szolgáltatónál kapok majd másik Kovács Gábort.
– De ez nem így megy! Ne játszál itt velem!
– Pedig ez így megy. Én teljesen nyugodt vagyok például, tudod nekem nincs szívem.
– Hát azt látom! De akkor mikor hívhatom újra a számot, hogy beszélhessek a Gáborral?
– Hát szerintem, 2 nap múlva próbáld meg addigra kapok egy új előfizetőt, egy új Kovács Gábort.
– Jól van. Köszönöm. Viszonthallásra! -szólt az ember
– Szívesen! Visszhall! -szólt a telefon, majd letette magát – pípípípípípípí
– Halló, itt Kovács Gábor telefonja beszél.
– Hogy ki beszél? Ki maga?
– Nyugodtan tegezhetsz, és igen jól hallottad aranybarátom, Kovács Gábor telefonja.
– Én ezt nem értem, ez képtelenség, sőt hülyeség!
– Halló! Ott vagy? Itt a telefon beszél, Gábor nincs itt.
– Na ne szórakozzál akárki is vagy!
– Nem szórakozom, te most a telefonnal beszélgetsz.
– Mi van Gáborral?!
– Hát ő kérlek meghalt.
– Mit csinált????
– Meghalt, de ne hisztériázz már, a szolgáltatónál kapok majd másik Kovács Gábort.
– De ez nem így megy! Ne játszál itt velem!
– Pedig ez így megy. Én teljesen nyugodt vagyok például, tudod nekem nincs szívem.
– Hát azt látom! De akkor mikor hívhatom újra a számot, hogy beszélhessek a Gáborral?
– Hát szerintem, 2 nap múlva próbáld meg addigra kapok egy új előfizetőt, egy új Kovács Gábort.
– Jól van. Köszönöm. Viszonthallásra! -szólt az ember
– Szívesen! Visszhall! -szólt a telefon, majd letette magát – pípípípípípípí