A következő oldal a nyugalom és a közízlés megzavarására alkalmas!
Böngészését kizárólag:
látogatóknak ajánljuk!
Ennek tudatában:
Már megint rábasztam. Ott ült a padon, és megkérdeztem tőle:
– Valami érzelmi zizim van, mióta megint itt vagy. Neked nem?
mosolygott zavarában és azt mondta:
– De igen, nekem is, én is érzek valamit.
– Akkor mi lenne ha…….?
– Nem nem, mégsem, meggondoltam magam.
Pedig emlékszem, mielőtt a táborban (ami nem tudom mi volt), a buli előtt valamiféle előadást tartottak. Nézem, bámulom azt a szerencsétlent a pódiumon (valami tudományos előadó), akiből semmit nem látni, aztán az ajtóban a küszöbön egy fehér függöny előtt meztelenül bámul a csaj.
– Zoli! Zoli! Pszt! Nézd már!
A Zoli csak lopva mert oda nézni, fel is adta. Én meg bámultam csak, bele a szőke képébe, az meg csak mosolyog
-mit akar ez én tőlem? -kérdeztem magamban. Na egyefene oda megyek, megnézem mit akar az a kréjzi muflony.
Hát oda megyek, erre nem rám mászik? Hát dehogynem! Valami veremben kínoztuk a másikat, nyújtottuk a másik nemiségét friss tésztaként mint a hőskorban.
– Csuda egy móka vót! -mondotta
– Az biz’ -helyeseltem
Utána már nem nagyon beszélgettünk.Valami bulira készülhettünk a táborban.
Mindenki sipálkolt, hogy nincs piája.
– Gyerekek! Nekem van itt egy üveg vodka a málhámban! Majd én adok nektek!
Jajj de várjatok csak! -és ahogy a málhámban egyre nagyobb mélységekbe kalauzolt a kézfejem, egyre több piát találtam:
– Még két üveg vodka! Martini! 4liter sör! És egy kis leó is van!
(meg volt egy titokzatos üvegfajta ami mindkét végén nyitható volt, nem volt talpa, funkciója előttem ismeretlen)
– Na akkor azt én elfelezem veled TimúR! -szólt az egyik kollega
– Na azt már nem baszod! Majd az kap, aki idejön! Nem bizniszelünk itten!
Aztán amíg a többiek drinkeltek, addigra megint elkezdett bámulni a szőke képével, és akkor én odamentem, ezúttal magabiztosan, és beismerte, hogy újra érez valamit. Közöltem hát vele:
– Ez rendben van, én benne is lennék a dologban, csak hát mint ismeretös, kutyáből nöm lösz szalonnya!
– Igen ez így van! Ezt tőlem tanulta -lépett ki egy régi arc mögüle hirtelen
– Igen ezt valóban tőle tanultam -adtam igazat a drága régi arcnak
Dehát, már megint rábasztam. Ott ült a padon, és megkérdeztem tőle:
– Valami érzelmi zizim van, mióta megint itt vagy. Neked nem?
mosolygott zavarában és azt mondta:
– De igen, nekem is, én is érzek valamit.
– Akkor mi lenne ha…….?
– Nem nem, mégsem, meggondoltam magam.
Elszívtam…
A bátorság erőt vett rajtam, így beljebb mentem…mélyen a kordonok mögé.
Akkor Orbán Viktorral találkoztam.Narancssíznű Pall Mallt szívott!
Azt nem kívántam… Egy demokratához képest abszolút nőies!
A füst és a reggeli hideg köd keverékével kiült a pír az arcára.
Kértem pár slukkot végül és magára hagytam…
Beljebb haladva nini! Nyugatról jött punkzenésznek néznéd, de nem más az mint Gyurcsány Ferenc!
Piros Viceroy-t szívott!
Közben azzal dicsekedett, hogy ezt is a dohányzó adófizetők pénzén vette!
Tudatában annak, hogy imádom ezt a fajta cigarettát menten 2szálat kértem tőle!
A széles, már-már kaján mosollyal az arcán, pofám elébe tolta a vitaminrudakat!
A Parlament bejáratánál arctalan képviselők dekkeztek, és körbeadva a Tisztelt Házban próbálták kideríteni a felirat nélküli csikkekről, hogy miféle dohány is lehetett ezelőtt kisidővel!
A helyes megfejtők között a portán üldögélő Szili Katalin sorsolt ki, klasszikus stílusú szürke Golden Gate szálakat…
Kissé el is mosolyodtam… őszintén megvallom…"Mire jó az a hegyi levegő?"
– Vágott közbe a hirtelen megjelenő Csurka István, aki pár nagydarab kopasz hústoronnyal az oldalán jelent meg a Szent Korona mellett. Precedens értékű mozdulatsorral híveinek parancsba adta, hogy karlendítés útján
vegyenek elő egy-egy szál Kék Pannóniát és fújják az őrök arcába!
Közben a fejem fölött elrepült pár macskakő, egy-két könnygázgránát, és locsolni is kezdtek! Ránk fért abban a nagy nyári hőségben nem mondom! De mikor elkezdtem élvezni az első cseppeket nagy nyomást éreztem a mellkasomon.
A vízágyú volt az… Elázott az összes összetarhált cigarettám!
Magam alatt voltam… De pár perc után összeszedtem magam. Az elázott dekkeket sirató könnyeim könnyen vegyültek a karhatalmi nedűvel!
Kuncze Gábor csak kuncogott rajtam miközben a hivatalos 3slukkos megoldással, Kovács Pisitkével szívtak félben egy kék multit!
Bementem a szóvívőkhöz, de ott éppen Szetey és valamelyik huncut kegyence feküdtek a bőrkanapén,és virágmintás Voyage-t szívtak.
Egyszerre uralt félelem és katarzis!
Kifelé menet Thürmer Gyula a kezembe csempészett egy doboz barna szofit!
Magamon kívűl voltam! Forgott a Világ! A nikotin hiány miatt a számba vettem az összes szofit és az ajtóban ráakartam gyújtani!
Ekkor elkezdett csöpögni az eső…
Aztán szakadt!
Jött a feszülő mellkas!
A vízágyú volt…
És újra elázott az összes cigim…
Szóval a Spagetti, ez a türelmes, tüdőbeteg aranyifjú, itt lakott egy albérletben, egy másik ifjúval, egy bizonyos Kristóffal.
A Kristóf, bátor gyerek volt, de mindig betartotta a szavát, és mindig mindent visszaadott, amit csak elkért hősünktől.
Először apróságokkal kezdte. Spagetti éppen hazatért egy újabb fárasztó egyetemi nap után és a mocskos padlón való mezítláb-futkározás helyett rögtön a papucsába akart lépni, de nem találta a helyén, ahová mindig szokta tenni. Az ágya mellé. Így hát Kristóf felé vette az irányt, aki úgy aludt az ágyán, hogy úgy nézett ki, mint a HOGYISHÍVJÁKKUZIN az Adams Family-ből. Felállt, és elővette a lábbelit, az ajtó mögül. Spagetti ezt megköszönvén betért a szobájába, és mivel késő volt, lefeküdt.
Egy újabb nap után, törvényszerűen hazatért, és a számítógép elé ült, hogy megnézzen egy jó filmet, de mikor leült, szomorúan vette észre, gyermeki meglepettséggel, hogy a monitor és a hangfal is hiányzik. Újra a Kristóf szobájába ment, és a Kristóf már is rohant elébe, hogy elnézést kérjen tőle, hogy ő bátorkodott az ő megkérdezése nélkül igénybe venni ezen készülékeket, hogy magányában kicsit felvidítsa magát.
Spagetti csak ennyit mondott:
– Jól van, semmi baj, persze, használd csak.
Aztán bement a szobájába és lefeküdt. Másnap hazament hétvégére, és mikor visszajött, az asztalra kitett pénz, ami egyhavi bérleti díját fedezte volna, eltűnt!
Kristóf azonnal elnézést kért, de kölcsön vette, hogy számítógépet vehessen magának, de vissza fogja adni a Spagettinek!
– Hát jó! Persze csak nyugodtan, semmi baj, de azért legközelebb szóljál!
Másnap ismét hazatért egy fárasztó nap után, és mikor ki akart menni a szobájából nyíló erkélyére, hogy elszívjon egy cigit, azt vette észre, hogy az nincs ott!
Hát ő most már mérhetetlenül ideges lett, mert mikor betört a Kristóf szobájába, akkor látta, hogy a törött beton-építmény, ott hever ferdén a frissen vásárolt gépe előtt a Kristófnak, és ő azon állva éppen gépelte a szakdolgozatát, de azonnal elnézést kért, és a Spagetti csak ennyit mondott:
– Jó, persze, csak legközelebb most már tényleg szóljál, légyszíves!
Spagetti mivel látta, hogy már az ágya sincs bent, már lusta volt szólni is, szóval gondolta akkor a földön alszik, de már a járólapot is felszedte a Kristóf, de már ez sem érdekelte, szóval lefeküdt a földre, de már a pléd sem volt ott, és képtelen volt aludni, mert fázott takaró nélkül.
Másnap, mint a mosott szar ment be, és dolga végeztével, ismét hazatért. Bement a házba, levette a cipőjét, belelépett a papucsba, ami a Kristóf szobájában volt, és a konyhán keresztül a szobájába lépett, de mikor kinyitotta az ajtót, látta, hogy most már csak üres tér, a szombathelyi belváros egy darabja van az ajtó mögött, és hogy nincs meg a szobája.
Azonnal a Kristófhoz ment, aki persze azonnal elnézést kért, hogy nem akart ő rosszat, csak bevitte a szobáját a szobájába, hogy ő csak kölcsönvette a szobáját mára.
De a Spagetti olyan mérhetetlenül ideges lett, hogy az ellopott egy kiló cukrával véresre verte a Kristóf fejét, aki ott azonnal meghalt. És ezután a Spagetti felvette a másik papucsát is, a harmadikat, leült a fotelba az erkélyre, ami a gép előtt volt, rágyújtott egy cigire, és birtokba vette a Kristóf szobáját.
– Most,hogy eljöttünk abból az iskolából valamilyen módon bosszút állhatnánk.
– Jó, de akkor valami biznisz is legyen benne!
– Terjeszd a bizottság elé az ötletet.
– Jól van, majd ma délután beszélek magammal.
– Pincér!
– Tessék uram, parancsolni.
– Egy hölgy van a levesemben!
– és a kövér, dagadt, szottyadt ,szőrös, büdös,konyhás néni vadul lafatyolta be a levest és ilyen hangokat adott ki:
flötty,flatyy,pöcsss,lafaty!
2.
– Pincér!
– Tessék uram, parancsolni!
-Egy tampon van a levesemben!
– Na és aztán?
– Tessék? Hát, de egy tampon van a levesemben!
és a pincér elsétált magára hagyva az urat a tamponnal és levessel, és ő kiabált:
– Segííííííítsééééééég! Egy tampon van a levesemben !A tampon megeszi a levesemet!
Hát, hogy fogok én így kimenni az utcára?
És a tampon magába szívott minden levet, és csak a tésztát hagyta ott! Az úr pedig annyira rosszul lett a látványtól, hogy maga is tamponná változott, felszívta a feleségét,és kiabált a nő:
Segítsééééééééég !Az uram egy tampon lett! Hát ha felszív, hogy fogok én így kimenni az utcára?!És egy hatalmas nőméretű tampon ült a sarokban!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
(ÜVÖLTÉS)
– MI VAN BASSZUS?
– MI A FASZ?
– MI VAN VELED HESS?
– ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!
Talpig véresen jött vissza.