– Hát azér kurva nagy ez a London, bazmeg, – jelentette ki Tampi a buszon, természetesen az emeleten – hogy a faszba működik, fel nem fogom.
– Ügyesen kitanálták, van egy csomó szarság, amitől jobban mennek a dolgok, kamera a buszon, meg mindenütt, a mozgólépcsőn az egyik oldalt szabadon kell hagyni, hogy aki siet, siethessen, meg ilyenek.
– De van rengeteg faszság is.
– Hát igen, angolok.
– A wc lehúzó.
– Tudom. Idő kell hozzá.
– Viszont megállnak a zebránál.
Csavarogni indultak a srácok, különösebb cél nélkül, illetve Aitorhoz, a foglaltházkirályhoz jó lett volna eljutni, de ez sem volt kötelező. Camden Townban, a furcsaságban, egy furcsa boltban vételeztek valami furcsa spórást, amitől kellemesen megfurcsultak. A feka srác boldogan dobott a zacskóba egy kicsivel többet. Szerette a munkáját, látszott rajta.
– Good stuff, for good people. – ahogy egy barátjuknak fogalmazott Portugáliában egy ember.
Szép nap volt. A döglött folyó partján fújt ugyan a szél, de inkább szelecske volt az.
Volt mit nézni.
A komédiások komédiáztak, a turisták turistáskodtak. Egy ember a No women, no cry-t énekelte, közben oldalain két negyvenen túli erősen hatás alatt álló kettyós tipegett kettő jobbra, kettőt balra.
Mindenki nagyon örült nekik.
Megállapítást nyert, hogy az angol fiatalok nem szépek, ezáltal az öregek sem, és hogy a legköcsögebbek azok, akik susi melegítőt hordanak Reebok cipővel, meg félrefordított bézbólsapkával.
A jinxek.
– Ezekből van sok a dárendbész estén a Fabrikban, bár mostanában már nem nagyon engedik be őket, mer bevesznek minimum öt bogyót, fogyasztani mást nem is, pénzük amúgy se, oszt csak a baj van velük.
– Ötöt?
– Ó, van, aki tízet is, bár ezek főleg a kínaiak, utána meg görcsölnek a sarokban.
– Atyaég.
– Van két orvos is, az ilyen kis bogyós túladagoltak miatt.
– Jó meló.
– Annyira nem gáz, várnak, hogy magához térjen. A Fabricban mindenki drogozik. Az egy másvilág. Bemegyünk a Tate – be?
– Mennyünk, fázok most már.
A Tate Modern legkiválóbb tulajdonsága, hogy az állandó kiállítási része ingyenes. Amellett humoros is, főleg azok az alkotások, amikkel néhány ember halomra kereste magát úgy, hogy megszívatott jó sokat. A múzeumban mindig kurva sokan vannak, és igyekeznek érteni.
A másik nagy menő, a British is ingyenes, meleg van, teltház mindig, jó nagy, kell is a hely a lopott cuccnak.
Az intézményes, Birodalmi lopás temploma.
– Nézzétek mennyit loptunk, sőt még mellé sanyargattuk is őket, mer mi civilizáltak vagyunk.
Nade, ez elcsépelt.
Vigasz az angoloknak, hogy nemcsak ők gondolták hazavinni amit tanáltak, ott ahol épp megjelentek.
A srácok szaladtak egy kört a múzeumban, majd esteledvén Aitorhoz vették az irányt, a fiúk régi munkatársához, aki mostanában marokkói cipőtalpakkal kereskedett, és egy foglalt pincelakásban lakott, ahol főleg flamenco és baszk zene szólt..
Vidám hangulat, majd indulás haza. Az úton néha mondatok hangzottak el.
-Legjobb sör az úti sör.
– Zöld neonfa most már világít, délben nem.
– Holnap főzünk valamit?
– Nézmár, a Big Ben benne van a kerékben.
– Kurvára kell húgyozni.
– Ez London öccsém.
– Hordanál–e I love London pólót?
Kedves Naplóm! Kellemes bizsergéssel tértem napirendre.
További részek elejétől a végéig:
http://tampi.blog.hu/2008/10/13/title_49852#more712477
http://tampi.blog.hu/2008/10/22/title_50951#more727406
http://tampi.blog.hu/2008/10/25/title_51375#more731196