Veronai műtermében kerestem fel Anastasia Olneriskuwa-t, a legendás halogén tömörülés alapító anyját. Az interjú aktualitását egyrészt a művésznő yamoussoukro-i kiállításának sikere, másrészt az Anastasia rituális öngyilkossági rohamainak elismeréseként a közelmúltban számára adományozott, A Művészet diszkrét haldoklásáért-díj ünnepélyes visszautasítása szolgáltatta. A beszélgetés során a művészet metafizikáját boncolgatva, érintve Klaasso-t, D To-t, Prepare Danislo-t, megdöbbentően izgalmas utazást tettem a világhírű festőnővel, amelyre most az olvasónak is lehetősége lesz. Anastasia Olneriskuwa korunk egyik legnagyobb formátumú, megkerülhetetlen fontosságú és felbecsülhetetlen értéket képviselő nagyasszonya. Egy igazi ikon.
– Olgya Asteroyda véleménye szerint a ˝halogén tömörülés preparált szüzek bordélyháza˝. Anqwert Hojjska viszont az egyetlen valamirevaló művészeti csoportosulásnak tartja a közösséget. A két vélemény hűen tükrözi azt a megosztó szerepet, amelyet a brigád kivívott magának. Ez tudatos vállalás, vagy csak a véletlen hozta így?
– Egyetlen lehetőségünk volt, amellyel ebben az időszakban el lehetett kerülni, hogy a korszak végét jellemző áradat hulláma magával ragadjon bennünket. Az út választotta a mozgalmat és ezért igazán forradalmi minden megnyilvánulásunk.
– Ez a forradalmiság mire predesztinálja az alkotót?
– Definiálnunk kell! A nem végiggondolt tagadás a gyöngédség és a szánalom jelképe. Lebontva a falakat lehetőségünk nyílik rá, hogy újabb falakat emeljünk. De ezeket a falakat már mi emeljük és ez a lényeg. Ez a forradalom!
– Tavaly egy dublini tárlat megnyitóján, Sara Ya az önátadás szerepét hangsúlyozta, amely a művész első találkozása. Melyek a prognosztizálás eszközei?
– Az alkotás gratifikálja a művészt az érte hozott áldozatért! Nem telhet el nap anélkül, hogy ne emlékeztetném elvbarátaimat magamra. Hozzáteszem ebben még mindig komoly lemaradásom van kortársaimhoz képest. Az elkényeztetett művészek önkéntes hóhérai a mumifikálódott poziciónizmusnak, amelyet egyes matteista festők a hétköznapi teremtés sarokpontjának tartanak. Ám az, hogy mindezt kikérem magamnak nem azt jelenti, hogy ne tudnék azonosulni ezzel az nézettel.
– Ön szerint a Tej és gyökér című körkép, amely az ún. vegetatív művészet egyik csúcspontja, milyen helyet foglal el művészettörténetben ill. van-e meghatározó szerepe a manapság előszeretettel blokált önmegvalósítási reflexek logikátlanságában?
– Armeliie Andswutz barátnőm mondta ezzel kapcsolatban egy lyon-i vitaest alkalmával, hogy ˝Tetszettek volna gyalog közlekedni!˝ Ennél tömörebben nem foglalható össze, hogy a képeknek nincs helyük a művészettörténetben! Hogy is lehetne? Már a felvetés is durva diszkrimináció! Ami pedig a kérdés második felét érinti, véleményem szerint öngyilkos küldetés, ha valaki Isten famulusának képzeli magát.
– A D To féle minimalista apokalipszis, amelynek ön is nagy csodálója, mennyiben reflektálhat eredményesen a Klaasso-féle deziaktív putokrizmusra?
– Klaasso egy gyarmatosított ösztön. Már nem tényező és éppen ezért borzasztóan veszélyes. Ő felvállalta mindazt, amiről minden valamirevaló alkotó rég lemondott. D To pedig már fogantatása pillanatában túllépett mindannyiunkon. Értelmetlen bármiféle összevetés lényével és művészetével.
– A halogén tömörülés alkotói között találjuk Sateryus Brüchenhardt-ot, akit sokan kakukktojásnak tartanak annak okán, hogy erkölcsi tanulságokkal átitatott tájképein, paradox módon ötvöződik a trektizmus és a neoplamfizmus. Ön mégis a közösség eszméinek egyik leghitelesebb tolmácsolójának tartja. Nincs ebben egy kis zefizmus?
– Sateryus szigorúan rendezi el a természetet, mert érdemtelenül akarja kierőszakolni magának a látványt. Precízen szemet huny a lényegesnek és a lényegtelennek kikiáltott dolgok felett, hogy a külső ösztönök által generált létezhetetlen táj megnyugodjék és igazi arcát mutassa. Ez sajátos ecsetkezelési technikát követel meg, amelyet Sateryus visszautasít, ugyanakkor oktat is. Nagy formátumú, igazi gondolkodó művész!
– Önök minden eddiginél határozottabban kívánnak fellépni a wakuu-i mozgalom szematista szárnyának célkitűzéseivel szemben. Határozott álláspontot képviselnek a pluszisták Absztrakt, Morál, Katapult néven elhíresült garnitúrista berendezkedéséről is. Miért tartják ártalmasnak ezeket az új művészeti áramlatokat?
– A Tavasszal nem csináltam semmit című olajfestményem az első asszóváltás köztem és az efféle roncsoló mozgalmak között. Egyet kell értenem Prepare Danislo-val, aki az utolsó füttyszó kegyvesztettjeinek tartja a wakuu-i mozgalmat és a pluszistákat. Nem adhatunk felmentést nekik csak azért, mert nem követtek el semmit. Megfontoltabbnak kell lennünk, mint valaha. Nem az átfedések a fontosak, hanem az az ideologizált transzfer állapot, amely egy szigorú követelmények alapján támasztott csoportosítási reflex kiváltását teszi lehetővé, cserébe felelősségünk kockáztatásáért. Ezt nem hajlandóak figyelembe venni ezek a tömörülések és ezért nincs létjogosultságuk. Meg kell védenünk magunkat, hogy minden éjjel nyugodtan ébredhessünk!
– Egyetlen lehetőségünk volt, amellyel ebben az időszakban el lehetett kerülni, hogy a korszak végét jellemző áradat hulláma magával ragadjon bennünket. Az út választotta a mozgalmat és ezért igazán forradalmi minden megnyilvánulásunk.
– Ez a forradalmiság mire predesztinálja az alkotót?
– Definiálnunk kell! A nem végiggondolt tagadás a gyöngédség és a szánalom jelképe. Lebontva a falakat lehetőségünk nyílik rá, hogy újabb falakat emeljünk. De ezeket a falakat már mi emeljük és ez a lényeg. Ez a forradalom!
– Tavaly egy dublini tárlat megnyitóján, Sara Ya az önátadás szerepét hangsúlyozta, amely a művész első találkozása. Melyek a prognosztizálás eszközei?
– Az alkotás gratifikálja a művészt az érte hozott áldozatért! Nem telhet el nap anélkül, hogy ne emlékeztetném elvbarátaimat magamra. Hozzáteszem ebben még mindig komoly lemaradásom van kortársaimhoz képest. Az elkényeztetett művészek önkéntes hóhérai a mumifikálódott poziciónizmusnak, amelyet egyes matteista festők a hétköznapi teremtés sarokpontjának tartanak. Ám az, hogy mindezt kikérem magamnak nem azt jelenti, hogy ne tudnék azonosulni ezzel az nézettel.
– Ön szerint a Tej és gyökér című körkép, amely az ún. vegetatív művészet egyik csúcspontja, milyen helyet foglal el művészettörténetben ill. van-e meghatározó szerepe a manapság előszeretettel blokált önmegvalósítási reflexek logikátlanságában?
– Armeliie Andswutz barátnőm mondta ezzel kapcsolatban egy lyon-i vitaest alkalmával, hogy ˝Tetszettek volna gyalog közlekedni!˝ Ennél tömörebben nem foglalható össze, hogy a képeknek nincs helyük a művészettörténetben! Hogy is lehetne? Már a felvetés is durva diszkrimináció! Ami pedig a kérdés második felét érinti, véleményem szerint öngyilkos küldetés, ha valaki Isten famulusának képzeli magát.
– A D To féle minimalista apokalipszis, amelynek ön is nagy csodálója, mennyiben reflektálhat eredményesen a Klaasso-féle deziaktív putokrizmusra?
– Klaasso egy gyarmatosított ösztön. Már nem tényező és éppen ezért borzasztóan veszélyes. Ő felvállalta mindazt, amiről minden valamirevaló alkotó rég lemondott. D To pedig már fogantatása pillanatában túllépett mindannyiunkon. Értelmetlen bármiféle összevetés lényével és művészetével.
– A halogén tömörülés alkotói között találjuk Sateryus Brüchenhardt-ot, akit sokan kakukktojásnak tartanak annak okán, hogy erkölcsi tanulságokkal átitatott tájképein, paradox módon ötvöződik a trektizmus és a neoplamfizmus. Ön mégis a közösség eszméinek egyik leghitelesebb tolmácsolójának tartja. Nincs ebben egy kis zefizmus?
– Sateryus szigorúan rendezi el a természetet, mert érdemtelenül akarja kierőszakolni magának a látványt. Precízen szemet huny a lényegesnek és a lényegtelennek kikiáltott dolgok felett, hogy a külső ösztönök által generált létezhetetlen táj megnyugodjék és igazi arcát mutassa. Ez sajátos ecsetkezelési technikát követel meg, amelyet Sateryus visszautasít, ugyanakkor oktat is. Nagy formátumú, igazi gondolkodó művész!
– Önök minden eddiginél határozottabban kívánnak fellépni a wakuu-i mozgalom szematista szárnyának célkitűzéseivel szemben. Határozott álláspontot képviselnek a pluszisták Absztrakt, Morál, Katapult néven elhíresült garnitúrista berendezkedéséről is. Miért tartják ártalmasnak ezeket az új művészeti áramlatokat?
– A Tavasszal nem csináltam semmit című olajfestményem az első asszóváltás köztem és az efféle roncsoló mozgalmak között. Egyet kell értenem Prepare Danislo-val, aki az utolsó füttyszó kegyvesztettjeinek tartja a wakuu-i mozgalmat és a pluszistákat. Nem adhatunk felmentést nekik csak azért, mert nem követtek el semmit. Megfontoltabbnak kell lennünk, mint valaha. Nem az átfedések a fontosak, hanem az az ideologizált transzfer állapot, amely egy szigorú követelmények alapján támasztott csoportosítási reflex kiváltását teszi lehetővé, cserébe felelősségünk kockáztatásáért. Ezt nem hajlandóak figyelembe venni ezek a tömörülések és ezért nincs létjogosultságuk. Meg kell védenünk magunkat, hogy minden éjjel nyugodtan ébredhessünk!
Betiltott magok, 1918. február 10.