száll a bűzös illatszáll az illat-ár
nem kíméli orrot
egyre messze száll
egyre messzebb, följebb
bűzöli az éjt
hervad már az erdő
szürkül ím a rét
döglenek a tücskök
rókapár vonyít
hullanak a férgek
mindent bűz borít
és a bűzös ember
egyre csak kacag:
megszagolni engem
nem lett vón szabad!