jóska gyerek mindig is kapós volt a lányoknál.
nem volt ez másképpen aznap este sem,mikor újból felöntött a garatra.
lévén nagy turbonegri rajongó,egyik kisminkelt szeme már a homlokára kenődött,szája köré kent
metroszexuális rúzsávjai a füléig értek miközben a nyáron izmossá kidolgozott hasfalával véletlenül egy lányba akadt.
a dohányzóban többen is észrevették,mintha jóska gyerek önamgát ölelgetné,
de ez az általános iskolából származó poén igen gyanús volt,hiszen jóska gyerek jó humorral rendelkező ember hírében állt.
többen észrevették hát,hogy egy fiatal lánnyal ölelkeznek már negyedórája.
reggel a lakótársa arra kelt,hogy a lapossá vált kék matracon egymás mellett fekszenek.
a kékszínű gumírozott beton hátmerevítő árnyékában jóska gyerek másnapos feje villant ki, ahogy átkarolja az ifjú leányzót.
később jóska gyerek kirakta az éjszakai események darabos puzzlemását,és megvilágosodott.
hatalmas méretű lőcsével elagyabugyálta a lány punnáját, olyan fényesre nyalintotta, hogy abban fésülködött meg a reggel,miközben az úgy remegett mint egy elhasznált hűtőláda.
arra is emlékszik,ahogy lapított kutyapózban a lány haját fogva szánkóznak a nyáltól és konfettiártól ragacsos lépcsőházban.
a lány egyedül sétált haza,jóska gyereket pedig durva bűntudat emésztette,hiszen jól tudta mit képes művelni ordenáré méretű farkával.
a lány éppen kávézni indult.
laza szoknyában üldögélt,elszívott pár ízes cigarettát,felhörpintette koffeinadagját,majd útnak indult,mikor a pincér utána szólt:
-elnézést hölgyem,de azt hiszem itt felejtette a pináját!
-oh!köszönöm szépen!maga nagyon figyelmes!
-nincs mit!
-még jó hogy idejében szólt!
a frissen újracsatolt nőinemiszerv gluggyogó önoperája még sokáig visszhangzott azon a kihalt tavaszi reggelen.