A Kölyök.
Mindenki csak így ismerte a Dunántúl nyugati részén garázdálkodó zenevadat.
Hol itt,hol ott tűnt fel, néha bússzemű hajléktalan, olykor kaméleon képében.
Minden zúgba bevette magát,és mindenhol zenélt.
Szintetizált gerilla-akcióit csak úgy emlegették, mint a HOSSZÚFÉLHANGOK ÉJSZAKÁJÁIT.
Napközben egyszerű farmerszerelésben járta az utcákat. Szőke haján megtört a Nap minden sugara, hiszen az is félt attól, ami zöld málhájában állt egésznap.
Abban tartotta,eredeti gyári csomagolásában CASIO SA-47 szintetizátorát,illetve egy 9 voltos adaptert.
Estefelé berontott egy helyi boltba és azonnal rázendített.
Az emberek fejvesztve ordibáltak és táncoltak, tudták hogy késő…
Már elkezdte, és mindenki pánikhangulatban ropta, ő pedig csak játszott megállás nélkül.
Hullottak a frissen vásárolt zsemlék, a nyugták,senkinek nem volt nyugta!
Éjfél körül abbahagyta, az emberek lábai görcsben álltak, és izzadtak.
A Kölyök ekkor átugrott a kassza fölött és elrohant.
Újra lecsapott.
Másnap egy óvódába készült.
Már korán felkelt, hogy friss legyen.
Kifigyelte a menetelő gyerekcsordát,ahogy szüleikkel karöltve sétálnak fantáziájuk minden óvónő által irányított megvalósulásába.
A reggeli tornagyakorlat közben rontott rájuk a hátsóbejáraton.
Egy óvónő kétségbeesetten próbált utána kapni,de már lenyomta az első Dmoll akkordot. Késő volt…
A gyerekek eleinte élvezték a dolgot,majd sírni kezdtek. A Kölyök csak zihált,és darabról-darabra haladt.
Ekkor vette csak észre,hogy az egyik gyermek most kel csak fel.
Így tempót változtatott. De a gyermek csak haladt felé, nyáladzó arccal.
A Kölyök gyomra összeszorult, és feljebb tekerte a hangerőt,de az csak haladt felé.
A konnektor felé fordult hirtelen, A Kölyök pedig tancsákozni kezdett magában:
-Ha ez az állat kihúzza nekem végem!De ha oda megyek, akkor abba kell hagynom!
ÚRISTEN!DEHISZ EZ SÜKET!
Mindenki csak így ismerte a Dunántúl nyugati részén garázdálkodó zenevadat.
Hol itt,hol ott tűnt fel, néha bússzemű hajléktalan, olykor kaméleon képében.
Minden zúgba bevette magát,és mindenhol zenélt.
Szintetizált gerilla-akcióit csak úgy emlegették, mint a HOSSZÚFÉLHANGOK ÉJSZAKÁJÁIT.
Napközben egyszerű farmerszerelésben járta az utcákat. Szőke haján megtört a Nap minden sugara, hiszen az is félt attól, ami zöld málhájában állt egésznap.
Abban tartotta,eredeti gyári csomagolásában CASIO SA-47 szintetizátorát,illetve egy 9 voltos adaptert.
Estefelé berontott egy helyi boltba és azonnal rázendített.
Az emberek fejvesztve ordibáltak és táncoltak, tudták hogy késő…
Már elkezdte, és mindenki pánikhangulatban ropta, ő pedig csak játszott megállás nélkül.
Hullottak a frissen vásárolt zsemlék, a nyugták,senkinek nem volt nyugta!
Éjfél körül abbahagyta, az emberek lábai görcsben álltak, és izzadtak.
A Kölyök ekkor átugrott a kassza fölött és elrohant.
Újra lecsapott.
Másnap egy óvódába készült.
Már korán felkelt, hogy friss legyen.
Kifigyelte a menetelő gyerekcsordát,ahogy szüleikkel karöltve sétálnak fantáziájuk minden óvónő által irányított megvalósulásába.
A reggeli tornagyakorlat közben rontott rájuk a hátsóbejáraton.
Egy óvónő kétségbeesetten próbált utána kapni,de már lenyomta az első Dmoll akkordot. Késő volt…
A gyerekek eleinte élvezték a dolgot,majd sírni kezdtek. A Kölyök csak zihált,és darabról-darabra haladt.
Ekkor vette csak észre,hogy az egyik gyermek most kel csak fel.
Így tempót változtatott. De a gyermek csak haladt felé, nyáladzó arccal.
A Kölyök gyomra összeszorult, és feljebb tekerte a hangerőt,de az csak haladt felé.
A konnektor felé fordult hirtelen, A Kölyök pedig tancsákozni kezdett magában:
-Ha ez az állat kihúzza nekem végem!De ha oda megyek, akkor abba kell hagynom!
ÚRISTEN!DEHISZ EZ SÜKET!
Másodpercek múlva a gyermek kihúzta az adaptert,a zene leállt,a fáradt kiscsoport egyként esett össze.
A Kölyök látva, hogy legyőzték olyan sokkot kapott,hogy ráesett a billenytűjére.
Visszadugták az adaptert,hátha életben van,de már késő volt…
A Kölyök meghalt.Nem bírta elviselni,hogy vesztett.
Testét az óvódában főzött törtkrumpliba öntötték, úgy ahogy meghalt. Tiszteletére, még mindig szól az az egyetlen félhang…