Éppen tíz éve jelent meg az első PYPY lemez a ‘Pagan Day‘ és emlékszem, akkor valami olyasmit írtam, hogy ‘Még az év elején tartunk, de számomra már megjelent az év lemeze‘.

Most sincs ez másképp a második lemezükkel. Ők sem változtattak sokat és az én ízlésem sem változott különösebben, meg hát ez a kilenc dal olyan jól meg van írva és olyan sokszínű, hogy az hihetetlen. Szerintem ezek slágerek. A különböző stílusok úgy keverednek akár egy adott számon belül is, hogy észre sem veszi a hallgató az átmenetet. Van itt Bush Tetras szerű lazább no wave/funk, Devo-s szintipunk, de az album címadó száma akkora Hawkwind, hogy az csak annak nem világos, aki életében nem hallott egy Hawkwind számot sem. Persze a társaság régebbi/jelenlegi zenekarainak hatásai is ott vannak bőven. A Duchess Says-re és a Red Mass-re gondolok leginkább. A ritmusszekció és az énekesnő az előbbiben, a gitáros-énekes az utóbbiban érintett.

Érdekes, hogy korai Red Mass-t és az annak elődjének tekinthető CPC Gangbangs dolgait a Duchess Says első kislemezének számaival együtt rendszeresen játszottuk régi RNR66 Bulik alkalmával, ( Pedig a CPC Gangbangs drug-punkja és a Duchess Says táncos zenéje látszólag elég távol álltak egymástól. )  amikor még nem is áll össze a PYPY. Érdekes dolgok ezek…….

Sokszor érdemes rámenni erre a lemezre, mert van itt mit hallgatni bőven.

spotify       >> ITT <<

bandcamp >> ITT <<

facebook   >> ITT<<

instagram  >> ITT <<