A két számos kislemez kapcsán a kiadó kísérletezős dolgokról és art-punkról beszél, ami nekem kicsit furcsa, mert én inkább nagyon-nagyon jó ’60s garage rockot hallok valamennyi pszichedelikus beütéssel. Én aztán nem vagyok a hosszú dalok híve, de ezt a két számot, különösen az Oxygen Tank Flipper-t simán elhallgatnám egy 4-5 perces verzióban is. Van egy másik kislemezük, az is jó, de ez az új még jobb.
Ez is egy egyszemélyes cucc lehet, ami mögött egy Jason Henn nevű Philadelphia-i srác áll, aki ezelőtt pár általam ismeretlen zenekarban játszott.
Fasza lenne a Paperniks-től egy teljes lemezt hallani.