CR Dicks : The Dick’s Butt Kiss Saga (saját kiadás) 2024
Ilyen az amikor kipróbált garage punk arcok hip-hop-ot játszanak és reppelnek. Azért mondom, hogy kipróbált, mert egyikük a The Horrors (In The Red Records) tagja volt a ’90-es évek végén, 2000-es évek elején. Na, nem az angol indi rock The Horrors-é, hanem az amerikai ultrazajos garage borzalomé! Később a blues punk Autodramatics-ben (Goodbey Boozy Records) zenélt
Megmondom kicsit féltem ettől az új cucctól, mert valamiért azt hittem el fognak menni a srácok totál hip-hop irányba, de szerencsére nem ez történt. Illetve részben igen, de azért nem annyira mint gondoltam.
A kezdés mondjuk színtiszta hip-hop és rap, a rockról egy Metallica (Seak & Destroy) szempling gondoskodik. Elég jó szám.
A második már egy jó kis instrumentális garage – blues punker. A harmadik tetszik leginkább, ez emlékeztet legjobban az előző lemez hangzásához: varacskos disznó gitár és nem rap, inkább beszédének van benne. A negyedik megint egy bólogatós hip-hop, az utolsó meg egy tíz perces instrumentális (Slayer?) súlyosság.
Kevésbé kísérletező, mint az előző lemezük és a szaxofon nekem nagyon hiányzik, de azért jó cucc ez így is.