Ez a második nagylemeze a holland (Haarlem) trionak, érdekes, hogy az első lemezt a megalakulásuk után tizenhat évvel adták ki 2018-ban. Attól a fuzz-os sci-fi garage albumtól akkor teljesen kész voltam, nagyon tetszett. Ez az idei még annál is sokkal jobb!

Hangzásuk alapját egy hatvanas évekbeli Ace Tone Top5 orgona adja, pumpáló basszussal és minimál dobbal megtámogatva.

A sácok nagy bulizók hírében állnak, az egész lemez olyan is, mint egy átdorbézolt egy, másfél nap dokumentálása: beindulás, felpörgés, chill, szétesés, aztán még rá egy kicsit a teljes szétzuhanásig.

Az énekes flegma stílusa miatt beugrik a The Fall, a zene meg kis túlzással olyan mint egy garage rockos Suicide, de eszembe jut egy régi kedvencem a 2000-es évek közepéről, a szintén holland zZz is. De, amikor a ‘Radiate‘ című számba bejön a női ének az meg nekem tisztára Massive Attack (akiknek az első két albuma számomra olyan klasszikus mint mondjuk az első három Ramones), sőt a következő szám eleji basszus-dob témáról is a Massive Attack ugrik be. A ‘J ‘ az egy dark counrty jellegű nyugizás a ‘ Drop ‘ egy szép psychedelikus utazás, de a jobbik fajta new wave is kurvára ott van néha. A ‘ Lipstic Vibrators ‘ -abn meg egyszerre van jelen Tricky Kid és Tom Waits, a vége felé meg van egy dal ami a Halber Mensch kori Neubauten-re emlékeztet. Mindezek ellenére ill. mindezekkel együtt azért ez ROCK zene!

Hát a Voodoo Rhythm jól beindította nekünk ezt az évet így a legelején ezzel a fantasztikus lemezzel! Danke Schön!!!!

teljes album  >> ITT <<

bandcamp    >> ITT <<

spotify          >> ITT <<

facebook      >> ITT <<

instagram     >> ITT <<