Kitchen’s Floor – None Of That (Eternal Soundcheck Records / Pety Bunco ) 2022

A Pink Reason-ös Kevin által ismertem meg az ausztrál Kitchen’s Floor-t. Mondta-e vagy a fanzinjében olvastam már nem emlékszem, de tény, hogy ha a Kitchen’s Floor kerül elő mindig beugrik a Pink Reason is. Van is párhuzam a kettő között bőven. Keserűség, magány, lepusztulás, történetek a realitás és az abszurd határán, mégis sokszor kibaszott szép az egész. Meg nagyon személyes és kegyetlenül őszinte.
A Kitchen’s Floor-ban Matt Kennedy az egyetlen állandó tag, ő szerzi a dalokat és övé az egész koncepció. A koncepció fontos része az Ausztrál nagyváros Brisbane, annak is a külvárosa és egy bizonyos háza, amit Matt bérel majd’ 20 éve. A dzsentrifikáció miatt a környék drága lett, Matt háza az egyetlen, amit évtizedek óta nem újítottak fel, le is van lakva rendesen, ráadásul sok-sok házi koncert helyszíne is volt az évek során.. Az előző három nagylemezhez készült videoklipek is itt, a 116-os házban készültek: >> ‘ Left ‘ << , >> ‘116‘ << , >> ‘Bitter Defeat‘ << és az új lemez borítóján is a hátsó kert látható.
Az eddigi négy album közül ez a legsúlyosabb, mondhatnánk rá sludge-punk. Lassú, rövid, zajos dalok, de mindnek saját hangulata, karaktere van és kurvára nem válnak unalmassá a sokadik hallgatás után sem. Én például jól ráfüggtem a lemezre. Van akusztikus dal ‘Expiry’, van slágeresebb ‘Northern Fort’, de ott a ‘Blood’ c. is amire egy Brainbombs-ot kedvelő is elégedetten bólinthat. Be is linkelem >> IDE << hogyan játsszák élőben.
Még egy dalt kiemelnék ‘Before Dawn’ és nem csak azért, mert nagyon tetszik, hanem mert itt Matt Kennedy ebben duettet énekel, méghozzá egy Kata Szász nevű, vélhetően magyar, vagy magyar származású lánnyal!

teljes album >> ITT <<

bandcamp >> ITT <<

facebook >> ITT <<

spotify >> ITT <<

Black Button – Rejoice (saját kiadás) 2023

Na, ez igen! A Richmond-i Hc/Anarchopunk/noiserock csapat faszán belassult, de ugyanolyan zajos és dühös maradt, mint régebben és a kegyetlen társadalomkritika is megmaradt a szövegekben. Nekem olyan ez az új lemez, mintha a Jesus Lizard, a Laughing Hyenas, a Flipper zenéjét gyúrnánk össze és addig-addig gyúrogatnánk míg a végén valami No Wave szerűség nem lesz belőle. Mondjuk én el tudnék viselni egy szaxofont is itt-ott, csak, hogy még nagyobb legyen a káosz.
A Black Button két richmondi zenekar tagjaiból állt össze a szintipunk Teenage Cenobite-ból és a nagyonkurvafaszajó psy-noise-punk Slump-ból. Szerintem a ritmusszekció az utóbbiból jöhetett, ott volt olyan brutál a dob meg a basszus, mint most a Black Button-ban.
Ezt a Slump videót régebben napjában többször meghallgattam, nagyon odabasz. Ha feloszlottak, nagyon sajnálom… Január van, de szerintem az év végén is azt fogom mondani, hogy az év egyik legjobb lemeze.

videoklip >> ITT <<

bandcamp >> ITT <<

spotify >> ITT <<