– IN –

((( TWO    ONE )))

((( LIGHTNING BOLT )))

Talán ők a kedvenceim a noise-rock duok közül. Dob/ének és basszusgitár (egy bendzsóhúrral kiegészítve a magas hangok végett) plusz egy kisszőnyegnyi ilyen-olyan pedál. Tíz éve volt szerencsém végigküzdenem egy londoni koncertjüket, mai napig nem értem hogy nem sodortuk el a közönség között játszó két zenészt, pedig voltunk vagy kétszázan. Állatok voltak! Fura amit játszanak, ahogy észrevettem simán bejön a zajzenékért lelkesedőknek és mondjuk a hagyományos kemény metál zenéket kedvelőknek is. Egy elvont hangjáték szerű valamire simán ráengednek egy grind core-osan röfögő riffet egy kis blast beat -el megtámogatva, hogy aztán az egész szétessen és átmenjen valami húzós témába öt másodpercig, aztán ismét darabokra hulljon.

((( RUINS )))

Tatsuya Yoshida (dob) még 1985-ben alapította a Ruins-t és, ha jól tudom, valamilyen formában még mindig működik a dolog. 2010-ben Ruins Alone néven az A38-on is fellépett szólóban, az tuti. Na, de a klasszik Ruins az Basszus meg dob, Yoshida meg vinnyog, szűköl, meg ami éppen eszébe jut. Zeneileg pedig minden ami a csövön kifér: funk, prog-rock, Zappa és mindenféle keményebb dolgok is. Fogjuk rá, hogy avant-garde, oszt abból nagy baj nem lehet.

((( SABOT )))
Akikről egyből itt egy miskolci felvétel 2011-ből:

A Sabot-ot 1988-ban San Francisco- ban alapította Chris (basszus) és Hilary (dob), azóta aktívak, megállás nélkül tournéznak. A ’90- es évek legelején áttették székhelyüket Csehországba, Tábor városába, ahol egy régi malom épületében rendeztek be anarchista/DIY tanyát. Érdekes módon zenéjük könnyen befogadható (főleg koncerten) pedig tele van egész váratlan váltásokkal és franc se tudja hány hanyados ritmusokkal, mondjuk ezeket Hilary olyan lazán és punkosan üti, hogy magától értetődő az egész.

((( OvO )))
Videó a 2007-es budapest szeánszról:

A másik nagy kedvenc az olasz dob/gitár kettős az OvO. Háromszor játszottak már RNR666 szervezésben Budapesten, nekem ők lemezről- lemezre, koncertről- koncertre egyre jobban tetszenek, mindig változnak egy kicsit, előnyükre. Mindig valami pogány szertartás, ördögűzés repdeső démonok, mélytengeri szörnyek képei vannak a szemem előtt ha OvO szól. Koncerten erre vizuálisan is rásegít a két zenész, csukja, földet söprő rémtincsek (komolyan ezt a „rémtincset” használta az IPM egy Bob Marley- vel foglalkozó cikkében nyolcvanvalahányban), arcfestés, stb. Ja meg persze az ének! Amiről könnyen Diamanda Galás démonasszony juthat eszünkbe.

((( LES SPRITZ )))

Két kibaszott mániákus energiabomba, egyik gitáron a másik meg egy leszakadt kis dobszerkón ereszti le az energiáit esténként (lehetőleg mindig más-más városban), hogy szét ne robbanjon. Ha a szicíliai fiúkra gondolok, valahogy ez ugrik be egyből. A budapesti buli után jól rátapintott valaki mellettem: „Durva volt, bazdmeg, Lightning Bolt gitárral.” JESZ!

((( DAIKIRI )))

Franciaország, Metz városa, na onnan mindig érdekes zenék jönnek. Amikor először hallgattam őket egyből a japán Melt Banana jutott az eszembe, gondolom a gyors tempó, a sok váltás és az énekes/basszista fasza, elbaszott magas hangja miatt (ami külön fasza, hogy kinézetre pont az ellentétét gondolná az ember, mondjuk valami stoneres szét cigizett, szétivott mormogást.) Ja, ami érdekes lehet az, hogy a dobosnak van egy másik bandája, a Myster Möbius ahol a Másfél basszusgitárosával zenél. Új albumuk nemrég jelent meg és kurvajó!