– Az egész történet Bourgeban kezdődött, ahol Arséne élt, Hugo és az ő szülei már huszonöt éve ismerték egymást, mi tizenöt évesen találkoztunk, gördeszkáztunk, ilyenek. Később Hugonak lett egy zenekara a Les Jeunes Cesars mibe beszállt Arséne és végül is ekkor alakult meg a Thee Maximators. Három hónapja pedig basszusgitárosunk is van, ő Lou, vele Párizsban találkoztunk.

– Honnan a Thee Maximators név?

– Ez a legerősebb és legolcsóbb sör amit nálunk a szupermárketben találni lehet, roppant büszkék voltunk magunkra, hogy ezt isszuk!

– Úgy látom, hogy a zenétek elég sokat változott az évek során. Ha a korai számaitokat és a nemrég megjelent első albumotokat vesszük figyelembe.

– Igen korábban valami féle 60-as évek garage-et játszottunk, a felvételek lo-fi módon és élőben voltak rögzítve, Korzikán egy jó barátunk apja segítségével. Előre elhatároztuk, hogy a nagylemezre változtatunk pár dolgot, sokkal komolyabban vettük a felvételeket, összesen 8 hónapig dolgoztunk az új dalokon amiket át is írtunk, sokkal összetettebbek lettek és igen talán egy kicsit dallamosabbak is, és ami még fontos, hogy a lemezen van basszus is.

– Hogy születnek a dalok, mi a munkamódszeretek?

– Eddig úgy volt, hogy Arséne megírta a számokat egyedül, megmutatta és elkezdtük együtt játszani. Most, hogy már van basszusgitár is a zenénkben éreztük, hogy változtatni kéne ezen. Most már jamelések során alakulnak ki a számok, ami egy nagyon érdekes dolog számunkra.

– A szövegeitek honnan jönnek, mik az inspirációk?

– A szövegeinket egyértelműen két részre lehet osztani, az egyikbe tartoznak amik olyan beszélgetésekből születnek mikor elvont dolgokról, álmokról, párhuzamos univerzumokról beszélgetünk egymással a másikba meg azok amikor a beszélgetés a hétköznapi dolgokról folyik: rossz dolgok, szerelem, mit kéne enni stb.

– Milyen zenéket hallgattok mostanában és miket hallgattatok tizenévesen?

– Mostanában amit sokat hallgatunk az Sonic Youth, Kagoule, Ty Segal, Thee Oh Sees, régebben meg Cramps, The Clash, Billy Childish, Nirvana ilyesmik….

– Ti amúgy párizsiak vagytok, milyen a párizsi zenei élet?

– Csak Lou az eredeti párizsi gyerek, Hugo Bouge- ból, Arséne meg mindenfelől. Amúgy a külvárosban élünk északon, ami eléggé gettó, de mi szeretjük a mocskot és lehet zenélni jó hangosan otthon anélkül, hogy a rendőrök baszogatnának minket. Párizs jó hely rengeteg koncert van egész héten, jó kiadók vannak, mint például a Howlin Banana, jó a kapcsolat a többi francia várossal, szóval nagy pezsgés van.

– Tagjai vagytok a Black Totem kollektívának, beszélnél erről egy keveset?

– A Black Totem egy 100% ig DIY dolog, két éve kezdtük el. A saját kiadványaink jelennek itt meg, próbáljuk megtanulni hogy kerüljük el azt, hogy átbasszanak idegenek az un. zeneiparból. Végül is ez inkább ilyen művész kollektíva barátainkkal dolgozunk együtt, videósokkal, képzőművészekkel, fotósokkal, közösségben alkotni mindig jó!

– Utolsó, hülye kérdés. Melyik lenne az a három banda (mai vagy már nem létező) akikkel szívesen játszanátok egy este.

– Nem tudjuk miért, de mondjuk ez a három: Sonic Youth, Night Beats, Jimi Hendrix.