42 éves, segédmunkás a Ferencvárosi Malomban. Amíg volt malom. Egy a sok közül. Segélyből él. Másfél hónapja meghalt az élettársa, a Jancsi. Rendes szabolcsi melós volt Nyírjákóról. Leesett az állványról. Rá egy hónapra meghalt a húga. A múlt héten kikapcsolták nála az áramot. Karja tele forradásokkal. Az a sok falc. De újra barátnője van, mint régen. Képzelheted. Az érdekli, hogy R-éknek miért nincs még gyerekük, mert ebben a korban már. Arról beszél, hogy a szomszéd öregasszony egész este pornót néz, viszont szidja őt, amiért leszbikus. Pötyi – elmondása szerint – boldog. Örül az életnek.
Tovább is van, mondom még:
„Az önsebzés radikális kísérlet arra, hogy visszaszerezzünk egy biztos helyet a valóságban, hogy az énünket szilárdan leföldeljük a saját testi valóságunkban, szemben azzal az elviselhetetlen szorongással, hogy önmagunkat mint nemlétezőt észleljük. Az önsebzők (leginkább nőkről van szó, akik ellenállhatatlan, sürgető vágyat éreznek, hogy zsilettpengével a testükbe vágjanak, vagy egyéb módon fájdalmat okozzanak maguknak) leggyakrabban arról számolnak be, hogy mikor meglátják a meleg, piros vért kicsordulni az önmaguk ejtette sebből, úgy érzik, újra élnek, hogy újra szilárdan gyökereznek a valóságban. Így tehát az önsebzés, jóllehet beteges jelenség, mindazonáltal egy patologikus próbálkozás, hogy visszanyerjünk egyfajta normalitást, hogy megmeneküljünk a totális pszichotikus összeomlástól.”
Slavoj Zizek – Isten hozott a való sivatagában! Gondolatok a WTC merénylettel kapcsolatban.