avagy miként viselkedjünk, ha eljutottunk a sztárságnak azon fokára, hogy vendégségbe hívjanak minket mindenféle rádiókba?
1. Már külsőnkkel is zavarjuk össze a műsorkészítőket!
Három sosem látott punk rockert várnak a stúdióba, helyettük egy bőrdzsekis, öltönynadrágos kopasz ukrán pénzbehajtó érkezik, jól fésült, frissen borotvált, a szolid eleganciát előnyben részesítő munkaadója társaságában. Látni az arcokon meglepetésnek azt a fajtáját, amit csak egy kötött mellény tud kiváltani a legkeményebb zenék kedvelőiből. – Hát Csühes? Nem tudjuk, de ő hozza a zenéket. Háromnegyed órás késéssel élettársa, Frau Z. szállítja be taxival, a műsorhoz illően extrém metál részegen. Állni is nehezen, ugyanúgy ahogy beszélni is alig, képtelen rendesen felkonferálni a következő számokat, sebaj, így igazi az ízelítő az RNR világából, ahol bármi és mindennek az ellenkezője is előfordulhat, és ő legalább megfelelt az előzetes várakozásnak, punk rocker.
2. Sose veszítsük el humorérzékünket!
Az egyik titkos főhadiszállásról (minthogy természetesen rádióhullámok segítségével hadviselést folytatunk a társadalom ellen, de ez most nem tartozik ide) vasárnap délután három ember tart egy fővárosi stúdió felé. A szétcsúszás szélén álló ultra szakadt punk rocker nyakában friss szerzeménye, egy végtelenül undorító, ezüst csillámszálakkal átszőtt lila sál, kezében szól a szatyor zene, kis mp3 lejátszó két hangszóróra csatlakoztatva. A nő hozza a pálinkát, a hívatlan „gyere te is, aztán majd iszunk tovább” vendég a söröket. Érkezéskor a hívatlan vendégnek azonnal szóvá teszik, hogy nem szokott köszönni, aki kikéri magának, és különben sincs hozzá szokva ahhoz hogy, de uralkodik magán, különben sem akar mondani semmit, és ahelyett, hogy örülnének, hogy itt van, mert a többiek két napja isznak, de az is lehet, hogy három. A hangulat érezhetően fagyos, de egyébként látszólag minden rendben, ismerik Csühest, tudják milyen, baj nem lehet. Ugyan miféle, hisz van nálunk zene, sör és pálinka. A műsorvezetés megpróbálja kézben tartani az eseményeket, végigvenni Csühessel az előre megbeszélt kérdéseket, ami előre megjósolható kudarccal és megjósolhatatlan fordulatokkal jár. A kedvenc jelenetem, amikor a beszélni is nehezen tudó Csühes orra elé dugják az interjú forgatókönyvét és tollal mutatják melyik kérdésre kéne válaszolnia. A hívatlan vendég az arc kézbe temetése helyett szemét maga elé vagy a plafonra mereszti, és hogy legyen valami mese, fogadalma ellenére, az ó, hogy az isten bassza meg mantra mormolása után csak beleszól, viszont a műsorvezetés az ülve is vigyorogva dülöngélő Csühest erőlteti. A szerkesztőség hölgy tagja felteszi a pofon egyszerű kérdést:
– Legalább azt meg tudnád mondani, hány éves voltál, amikor az első koncertet szervezted?
– Harminchárom. Nyald a seggem télennyáron!
– Legalább azt meg tudnád mondani, hány éves voltál, amikor az első koncertet szervezted?
– Harminchárom. Nyald a seggem télennyáron!
Az adás után gondolt közös sörözés a műsor készítőivel kisebb szóváltás mellett elmarad.
Magatartásból elégtelen. Rock’n Rollból 5-ös. Etalon.
3. Függetlenítsük magunkat az időtől!
Hétköznap délelőtt nem jöhet közbe semmi. Elmegyünk, beszélünk össze vissza hülyeségeket meg okosságokat Ukrajnáról, utána leülünk iszunk pár sört és megbeszéljük a 20 000 jurós projekt részleteit, de azért legalább két sört hozhattunk volna gondoltam belépéskor, mire elénk raknak egy üveg kanadai whiskyt, amit az ukrán pénzbehajtó és a szolid eleganciát előnyben részesítő munkaadója az egyik műsorvezetővel egy óra alatt el is fogyaszt. Csak azért nem hallatszott az üveg koppanása az asztalon, mert a gondos rádiósok kiraktak egy könyvet, erre tegyétek! Fél egykor már asztalba kapaszkodva tartottuk magunkat a Krúdyban, mert alá azért nem kéne menni.
OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: interjú, RNR666 RADIO SHOW