4
 
Kuczka Péter
(1923-1999)


Nyírségi napló (1953)
 
 
5   Az árnyakat az ösvényre tapodják
     a sárga nap futó kerekei,
     odébb a bokrok poros, konya lombját
     szürkeszakállú kecske legeli,
     csak néha moccan, szájaszélét nyalja,
     mint régi duda, nyekereg, mekeg.
     Kakukkfű és bürök burjánja takarja,
     a temetőben a kereszteket.
     Fakeresztek. Itt talán hét határban
     nem találsz követ parittyába se,
     s hiába keresnél nevet a fában,
     víz málasztotta, szél gyalulta le,
     az idő elkorhasztotta a lécet,
     a belérótt betűket ne keresd,
     feledés borítja már az emléket,
     akárcsak élő arcokat az est.

       Míg barátaim előre siettek,
     egy pillanatra én megálltam ott,
     hogy e süppedt síroknál tisztelegjek,
     szerényen s büszkén, köszöntvén a port,
     porát azoknak, kiket elfeledtek
     az unokák, és a dédunokák,
     hogy névtelennek köszönjek helyetted,
     mélyen hajolva, népem, nagy család.
     Nem fájdalom görnyesztett s nem szomorgó
     melankólia, hanem tisztelet,
     és úgy éreztem, raknék én e foszló
     fejfák helyére jó márványkövet,
     s e régen halott parasztok poránál
     drága lobogót földig hajtanék,
     mert tudom én, hogy jövendőnkbe szállván,
     visszük magunkkal őseink szívét.
     Mert tudom én, hogy miről álmodoztak
     az ekénél s mikor a csillagok
     fénye alatt könnyeik záporoztak,
     mégis reményt vetettek, mint magot.
     A reményüket bennünk, fiaikban,
     kik igazítják majdan a világ
     ügyét és baját sugaras napokban,
     teszik, mit nem tehettek az apák.
     Mi tesszük is, mert erő és tehetség
     az élet törvényével összefog,
     és tetteinket s őseink hitét még
     magasra tartják majd a századok,
     melyekbe az jut, éveket repesztve,
     és halhatatlan élettel teli,
     ki napjaiban nagy munkára kelve
     az apák álmát s vágyát tiszteli.
 
 
6
 

OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2024 RNR666.