1.
 
Kuczka Péter
(1923–1999)

Nyírségi napló (1953)


2   "Jó tanulás épít új országot nékünk!" –
     dalolja a falon a felirat.
     Az olajos padlón falhoz támaszkodva
     férfiak kuporganak.
     Újságpapírba sodort cigaretta
     izzik a bütykös, nagy ujjak között,
     padokban asszonynép, fejük felett a
     két petróleumlámpa füstölög.
     Künn sötét van, itt benn a csönd.
     A tréfa forrása sem bugyog.
     Komor parasztok mélyrehajtott fejjel
     rágják a napraforgót és a tökmagot.
     Hányszor ültek már pásztortüzek mellett,
     vagy árokszélen ilyen szótlanul,
     konokul nem tették, mit tenni kellett,
     s kérdésre is hallgattak válaszul.

       Nagyrészük most is hallgat, meg se szólal,
     csak megbújik a csönd sűrűiben,
     és idegesen nevetnek a lányok,
     mikor kiáltva szól valaki: "Nem!"
     Az igeneket és nemeket számláljuk,
     együtt marad-e a szövetkezet?
     És nézem a sok gondolkodó arcot,
     néma szájat, beszédes szemeket.
     Mért is nem tudom megmondani mindnek,
     a csökönyösnek és az elvadult
     konoknak is, hogy markolja a lábát,
     akár a csapda, vasfoggal a múlt,
     mert nem ellenség talán egyikük sem,
     csak sebei nem gyógyultak a zordon,
     sovány években s marja lelküket
     boldogtalanság és magántulajdon.
     Csak nem tudják még pontosan: övék
     az utolsó fűszálig ez az ország,
     a becsület, a föld, a víz, az ég,
     s nem tudják, hogyan fogják kézbe sorsát.
     Itt ülnek s a maghéjat köpködik,
     a füst, az éj s a múlt sűrűiben,
     "Nem! Nem!" – mondják, csak néha némelyik
     mondja fontoltan és lassan: "Igen!"
 
 
3.


OSZD MEG / SHARE:
Címkék / Tags: ,

Szólj hozzá / Comment ()


© Copyright 2013-2024 RNR666.