– Baj van ezzel a tervrajzzal. A kapu rossz helyre fog kerülni.
– Hát ja. Én is látom.
– Biztos be voltak rúgva mikor tervezték.
– Inni biztos, hogy ittak, de lehet szándékosan mérték el. A javítás pénzbe kerül, új járda építése szintén. Lebaszni minket fognak az igaz, ki mást, de viszont mi fogjuk majd elvégezni a szükséges módosításokat, ami ugye plusz pénz.
– Ja, a változtatásokhoz meg új terv kell, és az sincs ingyen.
– Nincs ám. A lényeg, hogy mi nem fogunk ráfizetni.
– Azért nem kéne felhívni a főnökséget, mielőtt beraknánk a következő elemet, hogy van egy kis bibi?
– Elment neked az eszed Pavel! Itt a tervrajz, e szerint kell dolgoznunk. Így adták a kezünkbe, azt szeretnék, ha ilyen lenne. Nem bírálhatjuk felül a tervet, az nem a mi dolgunk.
– Én ott voltam, amikor Moszkva közepén a Hermitage Parkban leégett az a színház. Akkor éppen tűzoltóként dolgoztam. A tűz az alagsori night klubban keletkezett. Be akartunk menni, hogy elfojtsuk a lángokat, és akkor a bejáratnál beleütköztünk a biztonsági őrökbe, akik nem engedtek be minket, mert azt az utasítást kapták a főnöktől, hogy amíg ellenkező utasítást nem ad, addig senkit ne engedjenek be. Csak álltunk ott és néztünk. Mire megjött az engedély le is égett az egész. A Rendkívüli Helyzetek Minisztere is eljött megnézni, olyan szépen égett. Azért mondom, hogy talán egy telefon…
– Na elég legyen! Mit gondolsz mér égett le az a színház? Mer a kupleráj tulajdonosa úgy gondolta, hogy eleget fizetett már a biztosítónak. De itt nem fog leégni semmi, ráadásul mire ezek kijönnek bazmeg az nem öt perc! Itt akarod tölteni az estét? Na fejezzük be gyorsan, azt húzzunk a picsába, kurvára viszket már a torkom, meg kén nyugtatni. És különben is. Az a kibaszott járda épült rossz helyre, nem a kapu.