Deathrock / gothpunk zenekar Lengyelországból, Varsóból. A srácok kinézetre nagyon hozzák a darkos vonalat, de a zene inkább punkos, sőt néha noise rockos. Engem a Lords Of The New Church-re emlékeztet, mondjuk én nem vagyok egy kimondottan nagy dark wave fanatic, de ezt a lemezt rengetegszer meghallgattam az utóbbi hónapokba, annyira jók ezek a dalok!
Magyarországról a Padkarosdára emlékeztet leginkább, ami nem meglepő, hiszen a Padkarosda Visszatérő Rémálom lemezét is a Bat-Cave Prod. adta ki annak idején.
Egyik kedvenc bandám a Voodoo istállóban, ráadásul már öt éve nem jelent meg lemezük és az az előző lemez nekem annyira nem is tetszett (már így a többihez képest amik nálam 10/10 mind). Hát ez az új lemez ismét tökéletes, nulla üresjárat, 35 percnyi tömény gitárbaszás, wall of noise, keserűség és düh. Oké, van két-három úgymond szép szám is, de azokra is inkább az eredet vágnád fel.
Toulouse-iak amúgy ami Perpignan és Bordeaux mellett Franciaország, zajos-garage punk fővárosa, mondhatnánk Bermuda-háromszöget is, ha nem lenne a három város kibaszottul egy vonalban.
Első teljes nagylemezükről >> ITT << írtunk (a lap legalján).
A francia Fish & Cheap egy új lemezkiadó akik a dallamosabb punk / garage és power pop dolgokra vannak ráállva. Legelső kiadványukról >> ITT << írtunk, az egyértelműen punk cucc volt.
Ez a legutóbbi kiadvány viszont tisztán pop. És kurvára jó! Dobgép, szinti, és torzítatlan gitár, meg baszott nagy dallamok. Valahogy a Soft Cell ami eszembe jut, de nekem minden jó pop dologról ők jutnak eszembe, ezt már megfigyeltem. Végül is olyan ez, mintha punk rockerek pop zenét játszanának, amiben lehet is valami, mert a zenekar főnije, előtte a The White Wires-ban nyomta ami egy garage punk / RnR banda volt és olyan kiadóknál jelentek meg lemezeik, mint a Dirtnap, P. Trash, Total Punk, szóval elég fasza helyeken.
Remélem lesz nagylemez hamarosan, mert nagyon tetszik amit ezek a kanadai srácok összehoztak.
Stephanie & The Slayin’ Hips : III (saját kiadás) 2025
A pandémia ideje alatt alakult studio project. A metódus a következő: Trash Colapso Argentínában (Buenos Aires) telefonon átküldi a gitártémáit Luis Tissot-nak Brazíliába (Sao Paulo), ami alá ő dobot, ha kell basszust játszik, azután az egészet egy számítógépen átmixeli, a legvégén pedig Stephanie Tollendal felénekli az énektémákat.
A végeredmény eddig három darab, négy számos Ep, soul-trash-boogie-blues-RnR stílusban. Staphanie hangja pedig tényleg nagyon SOUL!
Két Voodoo Rhythm Records kiadvány is beugrik, a Trixie and the Trainwrecks és a Bang Bang Band Girl (legutóbbi lemezéről >> ITT << írtunk.)
Luis Tissot-al egy régebbi interjúnk >> ITT << /// An old interview with Luis Tissot>> HERE <<
Luis Jesus & The Groupiesnevű zenekarának új lemezéről >> ITT << írtunk nemrég.
Trash Colapso -val is csináltunk interjút, de nem találom az archívumban… Zenéket >> ITT << találsz tőle. Személyes kedvencem >> EZ << a mocsok még 2016-ból.
Három jófajta zajos, dobgépes ipari punk szám ettől az egyszemélyes produkciótól, amiről semmit nem tudok azon kívül, hogy québeci.
Nagyon tetszik mindhárom dal, valamennyire a korai Drain-re és más Trance Syndicate Recors-os zenekarokra emlékeztet mint a Cherubs vagy a Crust. Szóval ilyen nagyon jó ’90-es noise rock genyó, amit én annyira imádok.
A mocskok mocska visszatért! Új kislemez Kansas City részeg ősborzalmaitól, a hangzás szar, a zene primitív és kurvára hangos, a szövegek gusztustalanok, a borító és a lemezcím is -milyen már?! Mégis első hangtól az utolsóig elégedetten, mosolyogva hallgatom végig ezt a négy (spotify-on, youtube-on + 1bónusz) mocskot. Három eredeti van a vinyl-en plusz egy feldolgozás 1963-ból >> ITT << az eredeti.
A zenekar alapítója Kenneth Kupfer aki előtte a Fag Cop-ban játszott és fel is léptek RNR666 Buliban még 2012 elején. Akkor nálunk felejtett egy kapucnis felsőt amit kábé 10 évig hordtam, de arra emlékszem, hogy kellett vagy öt mosás amíg eltűnt belőle a tömény izzadságszag. Hahahaha!
Jófajta primitív trash mocsok One man-band az Usa-ból, Illinos-ból. Végül is semmi extra, csak kurvajó az egész. Aki hisz abban hogy, „ha tudsz 3 akkordot és lehet egy punk zenekarod” marhaságban, ami persze nem igaz. Na, annak jó híreim vannak: tudsz egyet, esetleg kettőt és lehet egy one man band-ed.
Mondjuk, a gitározás mellett énekelned és úgymond dobolnod is kell tudnod és számot írni, meg ilyen jó szövegeket is kitalálni :
I don’t need no woman
and I don’t need no man
I don’t need nobody
I’ll be a one man band
alright
I don’t need no job
and I don’t need no pay
I don’t need no money
to make me feel this way
alright
I don’t need no police
and I don’t need no plan
I don’t need no nothin’
I’ll be a one man band
that’s right
I’ll be a one man band
doesn’t matter who I am,
my friend
just a fact and what I said
I’m the one man band
Sokszori hallgatás után ugrott be, hogy a korai BBQ-ra (Mark Sultan) emlékeztet. Talán.
Cheap Fix : Re-animator Blues (Goodbye Boozy Records) 2025
Amikor a beharangozó szövegben láttam, hogy ez egy új James Arthur project, már tudtam, hogy nagyon fogom szeretni ezt a cuccot. Ő olyan zenekarokban nyomta mint a Fireworks, a Neccesarry Evils, vagy az A Feast Of Snakes. Ezt a vonalat viszi tovább ez az új bandája is. Ömlik rád a sok gitár (három van egészen pontosan), kavarog az egész, de a dalok kurvajól meg vannak írva és a zenekar is olyan feszes mint az állat!
Az ‘A’ oldalon biztos vagyok benne, hogy James Arthur énekel, nem túl gyors, szétgitározott, zajos, nyomulós dalocska. A ‘B’ oldalon valaki más énekel, ez meg egy jó tempós, rockabillys őrjöngés. A végén a levezető gitárvinnyogást még percekig elhallgatnám.
Ezzel a kislemezzel és a Sloks Lp-jével nagyon odabaszott idén a Goodbye Boozy!
Június 6-án Budapesten koncertezik az Ängel, akiket (a nagy Kulo testvérünknek hála) majdnem mi szerveztünk le, aztán mégse, de végül mégis: ördögi sugallatunkra ugyanis szárnyai alá vette őket a Tilos Maraton és be is rakta a nyitónapra a két szuperfurcsa svédet – akik rave (?) rockot (?) játszanak egy éteri drag-show aláfestőzenéjeként.
A promo szövegben ez az egyszerű kérdést teszik fel: Szereted a The Damned-et, a The Vibrators-t és a Slaughter & The Dogs-t? Ha igen, szeretni fogod az Automatic Lovers-t is, teszik hozzá. Az én válaszom: Szeretem mindhármat és most már szeretem az Automatic Lovers-t is.
A kérdés úgy is jogos lenne: Szereted a Dead Boys-t, a Heartbreakers-t és a The Saints-t? Már csak azért, hogy ne csak angol zenekarok kerüljenek szóba.
Innentől nem nehéz kitalálni milyen zenét játszanak a madridi srácok. Dögös ’77 punk / Punk n Roll-t természetesen.
Két dal, egy eredeti és egy feldolgozás. A saját dal egy BOMBA! Egy dolog hiányzik nekem belőle csupán: az egyhangos zongora bizonyos részek alatt a háttérben. A feldolgozás is állat, talán jobb is mint az eredeti a Kirk and the Jerks-től.
Rendkívül szórakoztató 25 percecske a Cleveland-i Perverts Again-től megint. Nem igazán változtattak a stíluson, miért is tették volna? Zsigerből jön belőlük (már egy évtizede) ez a szögletes minimál-punk. Az ének, ha lehet annak nevezni, sokszor infantilis és mondóka szerű, a szövegek viszont elvileg komolyak vagy legalább is a jelen korra reflektálnak.
Zeneileg inkább követőik vannak mint előzményeik. Az UV Race meg az Ausmuteants talán egy-két évvel hamarabb kezdte, a régiek közül meg a Devo-t és a The Fall-t szokták emlegetni velük kapcsolatban. Fene tudja…? Nem is érdekes. Kurva jó lemez, oszt kész.
The Jackson Pollock : Not Yesterday, Nor Tomorrow (Black Stuff Records) 2025
Az én fejemben úgy van meg a bolognai The Jackson Pollock, hogy egy zúzós koncertzenekar. Szerintem nem vagyok egyedül ezzel, pedig adnak ők ki lemezeket is, na jó nem túl gyakran, az előző 2018-ban jelent meg, az új meg idén márciusban.
Három dal egy 7″-en. Három kibaszott jó dal!
A ’90-es évek anarcho punk zenekarai ugyanúgy eszembe jutnak mint a 2000-es évekből a szintén női/férfi duó a francia Vialka, de közben a gitártémákat valami nagyon mocskos blues-punk / garage trashone man-band is játszhatná. A megszólalás nagyon nyers, a számok hangulata lelkesítő, sőt komolyan mondom, táncra serkentő.
Szeptemberben jelenik meg egy teljes nagylemez, már alig várom!